Ördögi körök
"- Az emberek - mondta a kis herceg - gyorsvonatokon zötykölődnek, de már nem tudják, mit keresnek. Erre elkezdenek ágálni és csak forognak körbe-körbe Aztán még hozzátette: - Nem éri meg."
(Exupèry)
A férfi hirtelen ébredt. Verítékben úszott az egész teste. Ösztönei azt súgták, pattanjon föl. Ki a lucskos ágyneműből, ki az izzadt pizsamából. A zuhany feledteti a rémálmokat. Tapasztalatai óvatosságra intették. Ha fölkel, megszédül, kevés lesz a levegő, mellkasába belehasít a szúrás, egész énjébe a megsemmisülés érzése. Vissza kell menekülni az ágyba. Maradt inkább.
Jó ideje így van. Elment orvoshoz. A doktor nem talált bajt. Kimerült, pihenni kellene. Hogyan? Ha leáll, azonnal észreveszi a család. Nincs megtakarított pénz, alább kell adni a szintet.
Óvatosan kidugta lábát a takaró alól. Levegőt engedett be, szűnjön az izzadtság. Várta a szédülést, szúrást. Tudta, nem lesz baj. Tudta, csak az idegei. Ha nem kel fel előtte, könnyebb. Gyorsabban megszűnik. Talán szerencséje lesz, nem jön be a felesége. A konyhában matat, készíti a gyerekeket. Mióta kiderült, hogy nincs baja, igyekszik titkolni a rosszulléteket. Bolondnak tartanák.
A biztonság kedvéért becsukta a szemét, mintha aludna. Agyában napok óta furcsa gondolatok ugrálnak pénzről meg gonoszról. Nem tudott tőlük szabadulni. Nem látta az összefüggést sem Pénz kell a napi léthez. A napi lét hosszú távon létezés. A létezés célja az emberszabású élet. "Ehess, ihass, ölelhess, alhass, / A mindenséggel mérd magad" - mondja a költő. Az eleje igaz, a többi elveszett.
Gondolatait hirtelen akasztotta meg az ismerős, egész mellkasát átjáró szúrás. Megnyugodott tőle. Tudta, tíz perc múlva vége. Negyven perc múlva az autójában ül. Aztán menetrend szerint megy az idő este kilencig. Akkor előkeresi lakása kulcsait, s ha itthon is a szokásos tempóban folynak a dolgok, tízkor már ágyban lehet ismét.