Az emberek többsége ösztönösen vagy saját tapasztalatai alapján hisz abban, hogy az érzelmi igénybevétel felgyorsíthatja vagy megváltoztathatja még a komolyabb testi betegségek lefolyását is. Nem tisztázott, hogy ezek a hatások hogyan érvényesülnek. Az érzelmek befolyása nyilvánvaló olyan testi működésekben, mint a szívritmus, verejtékezés, alvásfázisok és bélmozgások, más esetekben viszont ez a kapcsolat korántsem egyértelmű. Például az agy és az immunrendszer kapcsolatának módját és mechanizmusát még mindig nem derítették fel. Képes az agy megváltoztatni a fehérvérsejtek aktivitását és ezáltal befolyásolni az immunválaszt? Ha igen, hogyan lép kapcsolatba az agy a vérsejtekkel? A fehérvérsejtek a vér- és nyirokerekben közlekednek és nem állnak közvetlen kapcsolatban az idegrendszerrel. A kutatások mégis arra utalnak, hogy a kapcsolat fennáll. A csalánkiütést pl. előidézheti allergia vagy pszichológiai reakció is. A depresszió gyengítheti az immunrendszer működését, ami a depressziós beteget sokkal fogékonyabbá teheti bizonyos fertőzésekkel szemben, mint pl. a vírus okozta megfázás.

A stressz tehát fizikai tüneteket idézhet elő tényleges testi betegség nélkül. Érzelmi hatásra a test élettani válaszokat ad. Például a stressz szorongást okozhat, ami azután autonóm idegrendszeri válaszokat indít be és olyan hormonok kiválasztását serkenti, mint az adrenalin, ami gyorsítja a szívritmust, növeli a vérnyomást és a verejtékezést. A stressz fokozhatja az izmok feszülését is, aminek nyak-, hát-, és fejfájás és más testrészek fájdalma lehet a következménye. Amikor a beteg és az orvos is azt feltételezi, hogy a tünetek oka valamilyen testi betegség lehet, az érzelemzavart, mint kiváltó okot gyakran figyelmen kívül hagyják. A gyors szívfrekvencia, a fej- és hátfájás és más tünetek okának keresése közben a legtöbb diagnosztikai vizsgálat eredménytelen lesz.

A pszichológiai tényezők közvetett módon is befolyásolhatják a betegségek lefolyását. Néha pl. súlyos betegek tagadják, hogy betegek lennének, vagy elutasítják betegségük súlyosságát. A tagadás olyan védekezési mechanizmus, ami csökkenti a szorongást és elviselhetőbbé teszi a fenyegető helyzetet. Ha az elutasítás szorongáscsökkentő, hasznos lehet. Ha viszont akadályozza a beteg együttműködését valamilyen kezelési program végrehajtásában, annak súlyos következményei lehetnek. Például ha a cukorbeteg nem fogadja el, hogy szüksége van inzulin injekciókra és szigorú diétára, vércukorszintje jelentősen eltolódhat, amivel olyan szövődmény fellépését kockáztatja, mint a diabéteszes kóma. A magas vérnyomásban (hipertenzió) vagy epilepsziában szenvedő betegek jelentős százaléka szintén elutasítja a gyógyszeres kezelést.

A lélek és test kölcsönhatása kétirányú utca. Nemcsak a pszichológiai tényezők járulhatnak hozzá a legkülönbözőbb testi betegségek keletkezéséhez vagy súlyosbodásához, de a testi betegségek is befolyásolhatják a beteg gondolkodását és hangulatát. Életveszélyes, kiújulásra hajlamos vagy idült testi betegségben szenvedők általában depressziósak lesznek. Noha ilyen körülmények között a depresszió normális reakciónak tűnik, a beteg pszichés állapota mégis törődést igényel. A depresszió elmélyítheti a testi betegség következményeit és növelheti a beteg elesettségét. Megfelelő kezeléssel, pl. antidepresszánsok alkalmazásával gyakran javítható a helyzet.

A szorongó vagy depressziós beteg inkább a testi bajai miatt aggódik. Ez a jelenség igen gyakori a depressziós betegek körében, akik képtelenek elfogadni, hogy tüneteik elsősorban pszichológiai eredetűek. A depresszió álmatlansághoz, étvágytalansághoz, fogyáshoz, kimerültséghez vezethet. A beteg, ahelyett hogy azt mondaná "Olyan depressziós vagyok", inkább a tüneteire figyel, abban a hitben, hogy azokat testi betegség okozza. Ezt a jelenséget "rejtett" depresszióként említik. Némelyik beteg belátja, hogy depressziós, de azt a testi betegség következményének tekinti.