A meghatározás szerint a konverziós betegség tünetei olyan tünetekre korlátozódnak, amelyek valamilyen idegrendszeri betegségre utalnak - rendszerint a kar vagy láb bénulásáról, a test valamelyik részén érzéskiesésről van szó. További tünetek lehetnek görcsrohamok utánzása vagy valamelyik érzékelés, pl. látás vagy hallás kiesése.

A tünetek megjelenése általában valamilyen megterhelő szociális vagy pszichológiai eseményhez kapcsolódik. A betegnek lehet egy, vagy néhány epizódja, amelyek rendszerint rövid ideig állnak fenn. Ha a konverziós betegek kórházba kerülnek, általában két héten belül gyógyulnak. A betegek 20-25% azonban egy éven belül többször is visszaesik.

A diagnózis felállítása kezdetben nehéz, mivel a beteg úgy véli, hogy a problémák szervi eredetűek, és nem akar pszichiáterhez fordulni. Az orvosoknak különösen nagy gondot kell fordítaniuk annak tisztázására, hogy vajon nem testi betegséggel kapcsolatosak-e a tünetek.

A orvos iránti bizalom igen fontos a kezelésben. Ha a kivizsgálás a lehetséges testi betegséget kizárta, és az orvos biztosította a beteget arról, hogy a tünetek nem utalnak súlyos betegségre, a páciens közérzete és állapota javulni kezd. Amikor pszichológiailag megterhelő helyzet előzi meg a tünetek kialakulását, a pszichoterápia különösen hatékony lehet.

Egyes esetekben a konverziós tünetek gyakran kiújulnak, és akár krónikussá is válhatnak. Különböző kezelési módokat próbáltak már ki (némelyik hatásos lehet), de egyik sem egyértelműen hatásos. Egyik módszer a hipnoterápia. A beteget hipnotizálják, azonosítják a tünetek pszichológiai gyökerét, majd megbeszélik azt. A beszélgetés folytatódik a hipnózis után is, amikor a beteg már teljesen éber. Másik módszer a narkoanalízis, ami hasonlít a hipnoterápiához, kivéve, hogy a beteg félálmot előidéző nyugtatót kap. A viselkedést módosító terápiák, mint például a relaxációs terápia, bizonyos esetekben szintén hatékonyak lehetnek.