Egy 2016-os felmérésben pedig azt találták, hogy a 15 évnél idősebb lakosság 50,3%-a a felmérést megelőző 30 napban legalább egy alkalommal nagy mértékben fogyasztott alkoholt (1). A WHO adatai alapján hazánkban 2016-ban több mint 5200 ember vesztette életét valamilyen, az alkoholnak tulajdonítható ok következtében, amely a teljes halálozás 6,9%-át tette ki (2).

Az alkoholfogyasztás mellett a vezető okok közé tartozik még a halálozás tekintetében az öngyilkosság is. A világon évente közel 800.000 ember hal meg öngyilkosság következtében. 2019-ben a világon a teljes halálozás 1,3%-át, míg Magyarországon az összes halálozás 1,47%-át az öngyilkosságok tették ki.

Hazánkban 100.000 főre 13,68 öngyilkosság jutott, vagyis több mint 1300 fő vesztette életét 2019-ben öngyilkosság következtében, ezzel Magyarország a 38. helyet foglalta el az országok között az öngyilkossági ráta tekintetében (3). 

Láthatjuk tehát, hogy az öngyilkosság és az alkoholfogyasztás is nagymértékű problémát jelent hazánkban. De vajon mi vezet el idáig, mi áll a problémák hátterében? Vincent J. Felitti, Robert F. Anda és munkatársaik már több mint 20 évvel ezelőtt feltárták, hogy az olyan egészségkárosító magatartásformák, mint a dohányzás, a kóros elhízáshoz vezető túlevés, a fizikai inaktivitás vagy az öngyilkossági kísérletek elkövetése, illetve az alkohol- és drogfogyasztás hátterében gyakran negatív gyermekkori élmények (Adverse Childhood Experiences – ACE) állnak.

Az 1998-ban megjelent Adverse Childhood Experiences Study volt az első átfogó, negatív gyermekkori élményeket és azok egészségügyi kockázati tényezőkkel való összefüggéseit vizsgáló tanulmány. A kutatás az 1990-es évek végén zajlott Amerikában, 17337 vizsgálati személy bevonásával, a Kaiser Permanente betegellátó és biztosító klinikán (4,5).

A kutatásban használt kérdőívben a negatív gyermekkori élmények 10 kategóriáját vizsgálták: 1) érzelmi-, 2) fizikai- és 3) szexuális bántalmazás, 4) érzelmi- és 5) fizikai elhanyagolás, 6) anya ellen elkövetett erőszak, 7) szülők válása, 8) a gyermek olyan személlyel él egy háztartásban, aki szenvedélybeteg, 9) aki pszichiátriai betegségben szenved, vagy követett el öngyilkosságot, illetve 10) aki volt börtönben. Egy-egy kérdés vonatkozott minden ACE kategóriára, amelyre igennel vagy nemmel felelhettek a kitöltők, s minden igen válasz 1 ACE pontot ért, így maximum 10 pontot érhettek el a vizsgálati személyek.

A kapott pontszám alapján 5 kategóriába sorolták a vizsgálati személyeket: 0 ACE, 1 ACE, 2 ACE, 3 ACE, 4 vagy több ACE.  A kitöltők egyharmada a legenyhébb kategóriába tartozott, vagyis nem él át egyetlen negatív gyermekkori élményt sem, míg a legsúlyosabb kategóriába, vagyis a 4 vagy több ACE-t átélők csoportjába került minden hatodik személy (4). 

A kutatás eredményeiből kiderült, hogy azok a személyek, akik halmozottan tapasztaltak meg negatív gyermekkori élményeket, több egészségügyi kockázattal rendelkeztek életük későbbi szakaszában. Az ACE-ek és a felnőttkori egészségkárosító magatartásformák vizsgálata során azt találták, a negatív gyermekkori élmények számának növekedésével nő az alkoholizmus, valamint az öngyilkossági kísérletek elkövetésének kockázata is.

A 0 ACE-es csoporthoz képest, a 4 vagy több ACE-t átélő személyek körében 7,4-szer nagyobb volt az alkoholizmus, valamint 12,2-szer nagyobb volt az öngyilkosság elkövetésének kockázata (5). Vagyis azok a személyek, akik gyermekkorukban több negatív élményt éltek át, nagyobb valószínűséggel váltak felnőtt korukban alkoholfogyasztókká, illetve nagyobb volt az esélye, hogy életük során öngyilkosságot kíséreljenek meg. 

Szerettük volna hazai mintán is megvizsgálni a negatív gyermekkori élmények egészségkárosító hatásait, így kialakítottunk egy 644 főből álló mintát, amelybe vegyesen kerültek szenvedélybetegek (alkohol- és drogfogyasztók), hepatitisz- és HIV fertőzöttek, kórosan elhízott betegek, hajléktalanok, álláskeresők, egyetemisták, jogosítvány hosszabbítás miatt háziorvoshoz forduló személyek, valamint fogvatartottak is. A mintát négy csoportra osztottuk az ACE-ek száma szerint: 0 ACE, 1-3 ACE, 4-5 ACE, ≥6 ACE.

Az alkoholfogyasztást vizsgálva azt találtuk, hogy a teljes minta 3,9%-a fogyasztott napi rendszerességgel 1 üveg bornál vagy 3 sörnél vagy 2 dl töménynél nagyobb mennyiségű italt a vizsgálatot megelőző 30 nap során, míg 4,2%-uk a fent leírt mennyiségnél kisebb mértékű, de napi rendszerességű fogyasztásról számolt be. Valamint a vizsgálati személyek 12%-a rendszertelenül, de akkor nagy mennyiségű alkohol fogyasztott a kérdőív kitöltését megelőző hónap során.

A minta 15,8%-a vallotta azt, hogy korábban volt olyan, legalább egy éves időszak az életükben, amikor a fent meghatározott mennyiségnél több alkoholt fogyasztottak napi rendszerességgel. Az egyes ACE csoportokban vizsgálva az alkoholfogyasztást, azt láthatjuk, hogy a negatív gyermekkori élmények számának növekedésével nő az alkoholfogyasztás megjelenésének valószínűsége is (1. ábra).

Annak vizsgálatára, hogy az ACE-ek milyen mértékben képesek hatást gyakorolni az alkoholfogyasztásra, megvizsgáltuk az esélyhányadosokat (odds) az egyes csoportokban. Annak az esélye, hogy valaki napi rendszerességgel alkoholt fogyaszt 0,03 volt a 0 ACE-t átélők csoportjában, míg a 6 vagy több ACE-es csoportban már 0,25, vagyis a legtöbb negatív gyermekkori élményt átélők csoportjában 8,3-szer nagyobb az esélye annak, hogy valaki felnőtt korában napi rendszerességgel alkoholt kezdjen fogyasztani.

Ezzel szemben annak az esélye, hogy valaki legalább egy évig napi rendszerességgel nagy mennyiségű alkoholt fogyasszon, már a 0 ACE-t átélők csoportjában is magasabb volt az előzőnél, egészen pontosan 0,06. Annak az esélye pedig, hogy valakinél előfordult élete során ilyen, legalább egy éves időszak a legtöbb ACE-t átélők csoportjában 0,5 volt.

Vagyis a legtöbb negatív gyermekkori élményt átélők körében szintén 8,3-szer nagyobb annak az esélye, hogy életük során legalább egy éven keresztül napi rendszerességgel 1 üveg bornál vagy 3 sörnél vagy 2 dl töménynél nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasszanak.

Az ACE-ek és az öngyilkosságra késztető gondolatok megjelenése közötti összefüggést vizsgálva azt találtuk, hogy a gyermekkorban megtapasztalt negatív élmények számának növekedésével nő mind a felületes, mind a határozott öngyilkosságra késztető gondolatok megjelenésének esélye is. A felületes gondolatok minden ACE kategóriában nagyobb arányban fordultak elő, mint a határozott gondolatok, kivéve a legsúlyosabb, 6 vagy több ACE-t átélt vizsgálati személyek csoportját, ahol a határozott gondolatok aránya 3%-al magasabb volt, mint a felületes gondolatok megjelenési aránya (2. ábra).

 Szerettük volna megvizsgálni, hogy mekkora az öngyilkosságra késztető gondolatok megjelenésének esélye az egyes ACE csoportokban. Ehhez összehasonlítottuk az esélyhányadosokat, és azt találtuk, hogy a 0 ACE-es csoporthoz képest a 6 vagy annál több negatív élményt átélők csoportjában a felületes gondolatok megjelenését tekintve az odds 0,11-ről 0,55-re, míg a határozott gondolatok megjelenését tekintve pedig 0,02-ről 0,64-re emelkedett.

Ez alapján elmondhatjuk, hogy a legsúlyosabb kategóriában 5-ször nagyobb a felületes öngyilkossági gondolatok megjelenésének esélye, valamint 32-szer nagyobb a határozott öngyilkossági gondolatok megjelenésének esélye, ahhoz a csoporthoz képest, ahol egyetlen negatív gyermekkori élményt sem éltek át a vizsgálati személyek.

Ezt követően elemeztük az öngyilkossági kísérletekre vonatkozó adatainkat, s azt találtuk, hogy azon vizsgálati személyek körében, akik egyetlen negatív gyermekkori élményt sem éltek át csupán 1,1% volt az egyszeri öngyilkossági kísérletek aránya, míg többszöri kísérletet ebben a csoportban egyetlen vizsgálati személy sem követett el.

A többi ACE csoportban látható volt, hogy az ACE-ek számának növekedésével mind az egyszeri, mind a többszöri öngyilkossági kísérletek elkövetésének valószínűsége is növekedett. A legsúlyosabb csoportban, a 6 vagy több ACE-t átélők között már 21,5% volt az egyszeri öngyilkossági kísérletek, valamint 20,7% a többszöri öngyilkossági kísérletek elkövetésének előfordulási aránya (3. ábra).

Az öngyilkossági kísérletek vizsgálata során szintén összehasonlítottuk az esélyhányadosokat a különböző ACE csoportokban. Azt találtuk, hogy a legsúlyosabb csoportban 0,27-re nő az egyszeri öngyilkossági kísérlet elkövetésének esélye, a 0 ACE-es csoportban megfigyelhető 0,01-hez képest, vagyis 27-szer nagyobb annak az esélye, hogy a 6 vagy több ACE-t átélők között valaki egyszer öngyilkosságot kíséreljen meg, mint azok között, akik egyetlen negatív gyermekkori élményt sem éltek át.

A 0 ACE-t átélők között egyetlen személy sem kísérelt meg többször öngyilkosságot, az 1-3 ACE-t átélők csoportjában azonban 0,02 volt az esélye a többszöri öngyilkossági kísérletek elkövetésének, így az összehasonlítást az 1-3 ACE-es csoporttal végeztük el. A 6 vagy több negatív élményt megtapasztaló vizsgálati személyek körében 0,26 volt a többszöri öngyilkossági kísérlet esélye, tehát annak az esélye, hogy egy gyermekkorában 6 vagy több negatív élményt átélő felnőtt többször is öngyilkosságot kíséreljen meg, 13-szor nagyobb, mint annak az esélye, hogy egy gyermekkorában 1-3 negatív élményt átélő személy próbáljon meg többször is véget vetni az életének. 

Az adatok alapján elmondható tehát, hogy a negatív gyermekkori élmények összefüggést mutatnak a későbbi alkoholfogyasztással, az öngyilkossági gondolatok megjelenésével és az öngyilkossági kísérletek elkövetésével. Az ACE-ek számának növekedésével a fent említett problémák esélye is növekszik.

A legsúlyosabb, 6 vagy több negatív gyermekkori élményt átélők csoportjában, azokhoz képest, akik egyetlen ilyen élményt sem éltek át gyermekkorukban, 8,3-szer nagyobb a napi rendszerességű alkoholfogyasztás valamint az egy évnél hosszabb ideig tartó, napi rendszerességű, nagy mértékű alkoholfogyasztás esélye. A felületes öngyilkosságra késztető gondolatok esélye 5-ször, a határozott gondolatoké pedig 32-szer nagyobb a legtöbb ACE-t átélők körében, míg az egyszeri öngyilkossági kísérletek esélye 27-szeresére, a többszöri kísérletek esélye pedig 13-szorosára nő az 6 vagy több negatív gyermekkori élményt átélők csoportjában.

Ha szeretne többet megtudni a kutatás eredményeiről, megtekintheti, Dr. Makara Mihály, a kutatás vezetőjének előadását az alábbi linken: 

Vagy vegyen részt szeptember 15-ei konferenciánkon, amelyre az alábbi linken jelentkezhet: https://eptma.eu/ace-konf-2022/. 

Mindkét esemény ingyenes, de a részvétel/megtekintés regisztrációhoz kötött!

Dr. Makara Mihály, Fekete-Gál Martina

Irodalomjegyzék

• 1. https://ourworldindata.org/alcohol-consumption 
• 2. https://www.who.int/publications/i/item/9789241565639
• 3. https://ourworldindata.org/suicide
• 4. http://theannainstitute.org/LV%20FINAL%202-7-09.pdf
• 5. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/9635069/