Ezek az eredmények mikroszkopikus szinten is alátámasztják a „higénia hipotézist”, és olyan mechanizmusokat tárnak fel a sebgyógyulás folyamatában, amelyekről eddig nem tudtunk. Talán hosszú távon új terápiás lehetőségeket is jelentenek a gyulladásos bőrbetegségekre.

A „higénia hipotézist” az 1980-as évek végén fogalmazták meg, célja az volt, hogy magyarázattal szolgáljon arra, hogy miért ritkábbak az allergiás megbetegedések (például a szénanátha vagy az ekcéma) a nagyobb családokban, ahol gyakoribbak a fertőzések.

Az elmélet szerint a kis családokban azért gyakoribbak az allergiás betegségek, mert elmarad a fertőzés kórokozóival való találkozás csecsemő- és kisdedkorban, emiatt az immunrendszer hibásan fejlődik, és kóros reakciót fejleszt ki a vírusokkal és baktériumokkal szemben.

A mostani kutatás során a szerzők arra voltak kíváncsiak, hogy a bőrön található kórokozók hogyan befolyásolják a bőr egészségét emberi és egér sejttenyészeteken. Kiderült, hogy egy receptor aktiválására van szükség ahhoz, hogy egy sérülés után normális gyulladásos reakció alakuljon ki. Úgy tűnik, hogy a staphylococcus baktériumok egyik mellékterméke úgy befolyásolja a receptorok működését, hogy megakadályozzák, hogy a gyulladás túlzott mértékű legyen.

Jelen ismereteink szerint ez az első olyan kutatás, amiből kiderül, hogy a bőr sérülések után normálisan fellépő gyulladásos válaszát egy olyan receptor irányítja, aminek a működését baktériumok is befolyásolják. Ennek alapján különösen nagy jelentősége van annak, hogy fenntartsuk az egészséges bőrnek megfelelő baktériumflóránkat, és lehetőleg ne befolyásoljuk az egyensúlyt helyi vagy általános antibiotikus kezeléssel.

WebMD