Az ún. felnőttkori policisztás (sokcisztás) vesebaj a vesék leggyakoribb örökölhető
betegsége. A policisztás vesékben számos kisebb-nagyobb ciszta nő, melyek összenyomják
a köztük levő normális veseszövetet. A ciszták miatt a vesék megnagyobbodnak,
a hasfalon keresztül tapinthatóvá válnak, felszínük egyenetlen, göbös tapintatú,
néha fájdalmas.
A szivacsvelős vesebetegség veleszületett elváltozás, amelyben a vese vizeletelvezető csatornái kitágultak, és ezzel a vese szivacsos megjelenését okozzák. A betegség legtöbbször nem okoz tüneteket, de előfordulhatnak fájdalmas vesekövek, húgyúti fertőzések és véres vizelet. A betegek felének veséjében mész rakódik le. A tünetek alapján az orvos röntgenvizsgálatot kér, mely felfedi a mészlerakódásokat. A diagnózist megerősíti olyan kontrasztanyagos vizsgálat, melynek során a vese által kiválasztott, vénásan beadott kontrasztanyag útját figyelik a vesén keresztül, röntgenernyő alatt. Az ultrahang is segíthet, de kis cisztákat nem mutat ki. A kezelés általában szükségtelen, ha a betegség nem okoz mészlerakódást. Tiazid, vízhajtók szedése, alacsony kalciumtartalmú diéta tartása, és bő folyadékfogyasztás megakadályozhatja a vesekövek képződését. A húgyutak elzáródása esetén műtéti megoldás is szóbajön. A fertőzéseket antibiotikumok adásával lehet kezelni.
A policisztás vesebetegség öröklődő elváltozás. Számos ciszta (hólyag) alakul
ki mindkét vesében; a vesék megnőnek, de a működő veseszövet mennyisége csökken. A policisztás vesét okozó genetikai defektus lehet uralkodó, vagy rejtett (domináns
vagy recesszív). Más szóval, akinél a betegség kifejlődik vagy egy domináns
gént örökölt egyik szülőjétől, vagy két recesszívet, egyet-egyet a két szülőjétől.
A domináns öröklődésű típusban a tünetek csak felnőttkorban jelentkeznek, míg
a recesszív típusban már gyermekkorban súlyos tünetek lépnek fel.
A köröm-patella szindróma ritka kötőszöveti betegség, amely a vesék, az
ízületek, a csontok és körmök rendellenességét hozza létre.
A vesevelő cisztás (hólyagos) betegségében a veseelégtelenség a vesék mélyén
kifejlődő cisztákkal párhuzamosan alakul ki. Ez a betegség lehet örökletes, vagy veleszületett.
A Liddle-szindróma ritka, öröklődő betegség, amelyben a vese a káliumot
kiválasztja, de a nátriumot és a vizet visszatartja, ami magas vérnyomáshoz
vezet.
A nefrogén diabétesz inszipidusz nevű betegségben a vesék nem reagálnak
az antidiuretikus hormonra, és nagy mennyiségű, híg vizeletet termelnek, mert
elvesztik vizeletkoncentráló képességüket. Mind a diabétesz inszipiduszban (nagy mennyiségű vizelettel, és olthatatlan
szomjúsággal járó anyagcserezavar), mind az ismertebb diabétesz mellituszban
(cukorbetegség) nagy mennyiségű vizelet képződik. A két betegség azonban nagyon
eltér egymástól.
A Hartnup-betegség ritka, öröklődő betegség, amelyben bőr-, és központi
idegrendszeri elváltozások alakulnak ki amiatt, hogy bizonyos aminosavak, főként
a triptofán felszívódása a bélből elégtelen, ürítése pedig a vizeletben erősen
fokozott.
A renális glükozuriában (cukorürítés) a normális vagy alacsony vércukorszint
ellenére a vizeletben cukor ürül.
A Fanconi-szindróma ritka vesecsatorna-betegség, amelyben nagy mennyiségű
cukor, bikarbonát, foszfátok, és bizonyos aminosavak találhatók a vizeletben. A Fanconi-szindróma lehet örökletes, de okozhatják nehézfémsók, vagy más vegyszerek,
D-vitamin-hiány, veseátültetés, mieloma multiplex vagy amiloidózis. Lejárt tetraciklin
(egyfajta antibiotikum) is okozhatja.