Veseinfarktus

A veseinfarktus a veseszövet egy részének elhalása, amely a veseartéria (a veséhez vért szállító fő verőér), vagy egyik ágának elzáródása miatt jön létre.

vese, vérellátás, infarktus | MSD Orvosi kézikönyv a családban   Merck
A veseartéria (veseütőér) elzáródása ritka, és legtöbbször akkor alakul ki, amikor valamely, a véráramban keringő szilárd test (embólus) megakad az érben. Az embólus származhat a szívben lévő vérrögből (trombus), vagy az aorta (fő-verőér) falán felrakódott koleszterin (ateróma) leszakadt darabjaiból. A veseinfarktus keletkezhet magában a veseartériában kialakult vérrög (akut trombózis) miatt is, amely az ér sérülése után jön létre. Sérülést okozhat sebészi beavatkozás, érfestés (angiográfia) és katéteres értágítás (angioplasztika).A vérrög kialakulását súlyos érelmeszesedés, az érfal gyulladása (arteritisz), sarlósejtes vérszegénység vagy a veseartéria kitágult falának (aneurizma) repedése is okozhatja. Az eret bélelő szövet felszakadása (akut disszekció) az ér elzáródását vagy repedését hozza létre. Az infarktus alapjául szolgálhat még érelmeszesedés és fibrodiszplázia (az érfal kötőszöveti elemeinek kóros fejlődése).

A veseartéria elzáródását időnként szándékosan hozzák létre (terápiás érelzárás) vesedaganat, kezelhetetlen fehérjevizelés vagy súlyos vesevérzés esetén. Ilyenkor katétert vezetnek fel a veséhez vezető verőérbe, és azzal zárják el a véráram útját.

Tünetek és kórisme

Kisebb veseinfarktusok gyakran egyáltalán nem okoznak tünetet. Okozhatnak azonban állandó, deréktáji (ágyéki) fájdalmat az érintett oldalon, amelyhez hányinger, hányás és láz társulhat. A veseartéria részleges elzáródása magas vérnyomást hozhat létre.

Mindkét veseartéria elzáródása - vagy egyoldali elzáródás olyan egyéneknél, akiknek csak egy veséjük van - a vizelettermelés azonnali leállásához, heveny veseelégtelenséghez vezet.

A laborvizsgálatok magas fehérvérsejtszámot mutatnak. Fehérje és mikroszkópikus mennyiségű vér van a vizeletben, mely azonban lehet nagyobb mennyiségű, és szabad szemmel is látható.

A diagnózishoz képalkotó vizsgálattal a vesék ábrázolása szükséges, mert sem a szubjektív tünetek, sem a laboreredmények nem tudják kizárólagosan igazolni a veseinfarktust. Nagy veseinfarktus kialakulása utáni első két héten az érintett oldali vese működése elégtelen. Intravénás urográfiával, illetve szcintigráfiávaln jól ábrázolható az elégtelenül működő vese, mert nem tud kellő mennyiségű kontrasztanyagot, illetve sugárzó izotópot kiválasztani. Veseelégtelenség más okból is létrejöhet, amelynek a kiderítésére a vizsgálatokat ki kell egészíteni ultrahanggal és retrográd urográfiával. A legbiztosabb módszer a veseinfarktus kimutatására a veseartériába adott kontrasztanyaggal végzett érfestés. Ezt azonban csak abban az esetben végzik, ha valószínű, hogy a beavatkozás során az ér keringését helyre is lehet állítani. A gyógyulás jól követhető 1 hónapos időközönként megismételt intravénás urográfiával vagy szcintigráfiával.

Kezelés

A kezelés általában véralvadásgátlók (antikoagulánsok) adásából áll, melyek a további vérrögképződést, és a veseartéria teljes elzáródását akadályozzák meg. A már meglévő vérrögöt (trombust) feloldó új trombolitikus gyógyszerek hatásosabbak lehetnek, mint más gyógyszerek. A veseműködés javulása azonban csak akkor várható, ha a veseartéria nem záródott el teljesen, vagy ha a vérrögöt 1,5-3 óra alatt fel lehet oldani.

Ennyi ugyanis az az idő, amelyet a vese vértelenségben el tud viselni.

A veseartéria elzáródásakor megkísérelhető a combverőéren keresztül az érbe ballonos katétert felvezetni, és a ballont felfújva az elzáródást megszüntetni. Ezt az eljárást perkután transzluminális angioplasztikának hívjuk.

A veseinfarktus optimális kezelése bizonytalan, de általában a gyógyszeres kezelés választandó. Műtéttel az elzáródott ér újra megnyitható, de a szövődmények és a műtéti halálozás veszélye sokkal nagyobb, mint amilyen mértékben ez javítja a veseműködést a véralvadásgátló és a vérrögöt feloldó (trombolitikus) gyógyszerek hatásához képest. A sebészi kezelés választandó azonban akkor, ha a trombózis a veseartéria sérülése miatt alakult ki (traumás veseartéria-trombózis), és a műtét 2-3 órán belül elvégezhető.

A kezelés hatására a veseműködés javul, de általában nem nyeri vissza teljesen eredeti szintjét.

| vese, vérellátás, infarktus
2009-03-03 19:57:21


Vesevéna-trombózis

A vesevéna trombózisa a veséből a vért elszállító visszér elzáródása. Az elzáródás, amely általában a vizeleten keresztül nagy mennyiségű fehérjevesztéssel ...


Veseinfarktus

A veseinfarktus a veseszövet egy részének elhalása, amely a veseartéria (a veséhez vért szállító fő verőér), vagy egyik ágának elzáródása miatt jön létr...


Malignus nefroszklerózis

A malignus (rosszindulatú) nefroszklerózis (vesezsugorodás) súlyos, magas vérnyomással (malignus hipertónia), és a vese legkisebb artériáinak (arteriolák) káros...


Vesekéreg-elhalás

A kérgi elhalás a veseszövet elhalás ritka formája, mely a vese külső részének (kéreg, kortex) teljes egészét, vagy annak csak egy részét érinti, de a velőig ...


Ateroembóliás vesebetegségek

Ateroembóliás vesebetegségekről akkor beszélünk, amikor a vese apró verőereit magas zsírtartalmú részecskék (ateromatózus embólusok) elzárják, és ez veseelégt...


hirdetés