Az idült veseelégtelenség gyógyszeres és diétás kezelése

A dialíziskezelések csak a vesék méregtelenítő, folyadék- és sóeltávolító képességét tudják pótolni, és ezen funkciókat sem korlátok nélkül. Hemodialízisnél a heti három kezelési nap közötti "szabadnapokon" a beteg csak meghatározott mennyiségű folyadékot és sót fogyaszthat, hogy elkerülje a só- és folyadék-túlterhelés okozta magas vérnyomást és vizenyők kialakulását.

idült veseelégtelenség, gyógyszeres kezelés, vesebeteg diéta | A vese és betegségei 1998 ;   SubRosa Kiadó | Nagy, J.
Gyógyszeres kezelés

Vérszegénység (anémia)

A vese által termelt eritropoetin (EPO) a vörösvértestképzéshez elengedhetetlenül szükséges. A vesék pusztulásával ennek a hormonnak a termelése megszűnik, és az idült vesebetegség romlásával együtt súlyosbodik az anémia.

Ma már Magyarországon a társadalombiztosítás minden dializált betegnek térítés nélkül biztosítja a szintetikusan előállított EPO-t, melyet injekciók formájában kap meg a beteg heti rendszerességgel. A hormon hatásához azonban kellő mennyiségű vas jelenléte is szükséges, ezért vagy tablettákban, vagy injekciókban vasat is kell rendszeresen kapnia az EPO-val kezelt betegeknek. Vérvesztések (például erősebb menstruációs vérzés), gyulladások kapcsán a vasigény nőhet. EPO-kezelés esetén a vasszint mellett a vörösvértestek és a vérfesték (hemoglobin) mennyiségét is rendszeresen ellenőrizni kell, mert túlzottan megemelt vörösvértestszám esetén magas vérnyomás és a dialíziskezelésre használt fisztulák berögösödése fordulhat elő. Ezért az EPO-kezelést csak nefrológus irányítása és szoros ellenőrzése mellett lehet alkalmazni.

Csontbetegségek

A vesék az aktív D-vitamin termelésével, valamint a vér kalcium- és foszfátszintjének szabályozásával vesznek részt a normális csontszövet felépítésében. Ha a veseszövet fokozatosan elpusztul, a vesék D-vitamin-termelése és ásványianyagszint-szabályozó szerepe egyre csökken, melynek eredményeként a csontok fokozatosan mészszegénnyé, gyengévé (porotikussá) válnak. Megfelelő diétával és korán elkezdett aktív D-vitamin-szedéssel a csontbetegség megelőzhető a betegek nagy részében.

A foszfátszegény diétát a diétás fejezetben részletezzük. Emellett a betegeknek rendszeresen kalciumot kell szedniük. A kalcium-karbonát többféle formában elérhető hazánkban is. Az aktív D-vitamin pótlására a Rocaltrol tabletta és szükség szerint a Calcijex injekciók minden dializált vesebeteg részére elérhetők Magyarországon is. Szedésüket csak nefrológus irányítása és szoros ellenőrzése mellett lehet javasolni, mert súlyos kalcium-anyagcserezavart okozhatnak.

Bőrelváltozások

Az idült veseelégtelenség utolsó stádiumában, de dialíziskezelések alatt levő betegek is gyakran panaszkodnak bőrviszketésre. A bőrviszketés testszerte jelentkezik, és a szervezetben felhalmozódó, a bőrben lerakódó, illetve azon keresztül is kiválasztódó salakanyagok okozzák. A bőrben a vesék által ki nem választott foszfát is lerakódik. Ezen anyagok lerakódása miatt a betegek bőre szárazzá, törékennyé válik, és néha tűrhetetlenül viszket.

A méreganyagok dialízissel történő hatékonyabb eltávolítása, bőrnedvesítő testápolók segíthetnek a viszketés megszüntetésében. Speciális szappan és mosószer használata, a megfelelő dezodor kikísérletezése, természetes anyagokból (pamut) készült ruházat viselése is segíthet a panaszok csökkentésében.

Idegrendszeri elváltozások

A veseelégtelenségben szenvedő betegek egy részénél - valószínűleg az idegrendszerben lerakódó méreganyagok miatt - a karok és kezek területén égő, bizsergő, hangyamászásszerű érzések fordulnak elő, melyek egy része éjszaka fokozódik és a beteg nyugalmát is zavarja. Hatékonyabb dialízis csökkentheti leginkább ezeket a panaszokat.

Diétás kezelés

Miért kell a vesebetegnek diétáznia?

A vesék elsőrendű fontosságúak a fehérje-anyagcsere termékeinek a kiválasztásában. Krónikus veseelégtelenségben ezek a salakanyagok (főleg a karbamid) a veseállomány csökkenésével párhuzamosan felszaporodnak a szervezetben. A veseelégtelenség foka jól mérhető egyes méreganyagok (például urea vagy karbamid, kreatinin) vérbeli szintjével. Ha a megmaradt veseállományt kímélni akarjuk, akkor a munkáját csökkenteni kell, azaz a veseszövet pusztulásával egyenes arányban kell csökkenteni az elfogyasztott fehérjék mennyiségét.

Fehérjék

Fehérjéket növényi és állati eredetű táplálékban egyaránt találunk. Állati eredetű fehérjéket tartalmaznak: tej és tejtermékek (tejföl, tejszín, kefir, joghurt, sajt, túró) hús és húsfélék Növényi eredetű fehérjét tartalmaznak: gabonafélék (liszt, rizs, zsemlemorzsa, kenyér, péksütemény, müzli), száraz hüvelyesek (lencse, szárazbab, sárgaborsó, szójabab) zöldségek és gyümölcsök

A fehérjéknek nemcsak a mennyisége, hanem a minősége is fontos. A fehérjék aminosavakból állnak, melyek egy részét a szervezet maga állítja elő. Vannak azonban ún. esszenciális aminosavak, amelyeket a szervezet nem tud előállítani. Ha ezeket az aminosavakat táplálékunk nem tartalmazza kielégítő mennyiségben, akkor a szervezet számos működése zavart szenved.

Végül a diétának megfelelő mennyiségű energiát is kell tartalmaznia, mert különben a szervezet saját anyagait fogja lebontani és abból is karbamid keletkezik.

Szénhidrátok és zsírok

A fehérjeszegény diétánál az energia fő forrásai a szénhidrátok (a cukrok) és a zsírok. A cukor mellett főleg növényi eredetű zsiradékok (olaj, margarin) fogyasztását javasoljuk, mert a telített szénláncú zsírsavak (például disznózsír) fokozzák az érelmeszesedést. Függetlenül azonban a zsiradék fajtájától, mindegyikük jelentős kalóriaforrás, ezért a túlsúlyos betegnél fogyasztásukat mindenképpen csökkenteni kell. Az energia mértékegysége a kalória (jelölése cal, kcal) és a kilozsul (jelölése kj).

Konyhasóbevitel és folyadékfogyasztás

Ha az idült vesebetegnek magas a vérnyomása, illetve vizenyők alakultak ki a szervezetében, akkor az ételek konyhasótartalmát is csökkenteni kell. A sóbevitel ugyanis növeli a testben levő folyadék mennyiségét, és elégtelen veseműködés mellett magas vérnyomást, valamint vizenyők kialakulását okozhatja.

Jelentős mennyiségű konyhasót tartalmaznak az alábbi készételek:

  • kolbász, sonka;
  • sózott ételkonzervek, savanyúságok;
  • sós aprósütemények, ropi, sósmogyoró, burgonyaszirom és hasonló "sör- és borkorcsolyák".

Mivel a készételek nagy része már tartalmaz sót, a betegeket arra kell kérni, hogy az általuk otthon készített ételeket lehetőleg ne konyhasóval ízesítsék, hanem zöldfűszerekkel (például vasfű), citrommal, ecettel. Célszerű a sóval együtt az elfogyasztott folyadék mennyiségét is korlátozni.

A betegeket arra kell kérni, hogy egy füzetben írják fel naponta az elfogyasztott folyadék mennyiségét, a napi vizelet mennyiségét és a testsúlyt, valamint a vérnyomást. Így a vizenyők kialakulása és kiürülése is jól látható, és a gondozási füzet adatai alapján a járóbeteg-ellenőrzések során az orvos is jól tudja követni a beteg állapotát.

Célszerű megjegyezni, hogy a vesékre sokkal nagyobb munkát ró, ha koncentrálniuk (kevés, sűrű vizelet kiválasztása) kell, mintha hígítanak (sok, híg vizelet kiválasztása). Ezért akkor, ha a vesék a megivott folyadékot probléma nélkül ki tudják választani, a vesebeteg inkább többet igyon, mint keveset (minimum napi 1,5-2 litert) és kerülje azokat az állapotokat, amikor a veséknek koncentrálniuk kell, hogy a szervezet kiszáradását elkerüljék, ezért például melegben, napon tartózkodva pótolja a beteg az izzadással elvesztett folyadékot. A víz, az üdítőitalok, gyümölcslevek, tej mellett nem szabad elfeledkezni arról, hogy nagy mennyiségű folyadékot tartalmaznak a főzelékek és a gyümölcsök is, valamint a fagylalt, puding, jégkrém, befőttek is.

Ezen általános szabályok mellett azonban el kell azt is mondani, hogy a vesebetegek só- és folyadékbevitele mindig egyénre szabott, és azt mindig célszerű a gondozóorvossal és a dietetikussal megbeszélni. A javaslat a betegség előrehaladásával együtt ugyanazon beteg esetében is változhat, mert a vesék megbetegedésének típusa mellett az elpusztult veseállománytól függő mindenkori működőképesség is befolyásolja.

Kálium-, kalcium- és foszforfogyasztás

A kálium (jelölése K egy ásványi anyag, amely a szervezetben és az elfogyasztott ételek nagy részében is megtalálható. Normál szintje elengedhetetlen az izmok és az idegek működéséhez. A veseelégtelenség kialakulásával többnyire csökken a vesék káliumkiválasztása. A túl magas szérumkáliumszint pedig károsítja a szívműködést, sőt szívmegállást is okozhat. Ezért a veseelégtelenség előrehaladása esetén kerülni kell a túl sok káliumot tartalmazó ételeket.

Sok káliumot tartalmaznak:

  • egyes gyümölcsök (banán, dinnye, narancs);
  • szárított gyümölcsök;
  • burgonya; mogyoró;
  • sópótló szerek(!).

A káliumbevitel korlátozásának szükségességét és mikéntjét is a gondozóorvossal és a dietetikussal kell megbeszélni.

Kalcium és foszfor

A szervezet és a keringő vér standard mennyiségű kalciumot (jele Ca) és foszfort (jele P) tartalmaz, melyek a csontok felépítéséhez nélkülözhetetlenek. A felesleges foszfor kiválasztása a vesék feladata. Sajnos, a veseműködés csökkenésével párhuzamosan már korán károsodást szenved a foszforkiválasztás, ami a vérszint megemelkedésével jár. Mivel a foszfor és a kalcium egymást kiegyensúlyozza, a foszfor emelkedésével a kalciumszint csökken. A vér alacsony kalciumszintje miatt kalcium oldódik ki a csontokból, melyek emiatt törékennyé és fájdalmassá válnak. A túl sok foszfor a bőrben és az ízületekben rakódik le és bőrviszketést, ízületi gyulladást és fájdalmat okoz. Ezt a fájdalmas csontbetegséget az elégtelen foszforkiválasztás mellett a károsodott vesék aktív D-vitamin-termelésének a csökkenése hozza létre.

A csontbetegség megelőzhető, kialakulása esetén a panaszok csökkenthetők, ha

  • a diéta kevés foszfort tartalmaz;
  • a magas foszforszintet megfelelő gyógyszerekkel, ún. foszfátkötőkkel csökkentjük;
  • az emelkedett foszforszint normalizálása után D-vitamint adunk.

Magas foszfortartalmú ételek:

  • állati fehérjék, főleg a hal, a baromfi;
  • tej és tejtermékek;
  • szárazbab és borsó;
  • mogyoró, dió és egyéb magvak.

Ha a megfelelő diétával a foszforszint nem csökkenthető, mint már említettük, ún. foszfátkötő gyógyszereket kell a betegnek rendszeresen szednie. Ilyen gyógyszerek a kalcium-karbonát és a kalcium-acetát. A foszfátkötő gyógyszert mindig étkezéssel együtt vegyük be.

Vitaminok

A veseelégtelenség fokozódásával és az egyre szigorúbb diétás előírásokkal együtt a vesebeteg vitaminhiányos lehet. Eleinte, amíg bőven fogyaszthat zöldségeket és gyümölcsöket, a vitaminok pótlása megoldott. Ha azonban ezen ételek magas káliumtartalmuk miatt már kerülendők, a vitaminokat multivitamin-készítmények formájában pótolhatjuk.

A vitaminpótlást minden esetben meg kell beszélni a gondozóorvossal és a dietetikussal, mert a túladagolás ártalmas is lehet.

Étkezési előírások krónikus veseelégtelenségben

Az előbbiekből kitűnik, hogy milyen központi szerepet tölt be a helyes étkezés a krónikus vesebetegek kezelésében. Segítségével a betegség előrehaladása lassítható; a veseelégtelenség szövődményei megelőzhetőek és kialakulásuk esetén kedvezően befolyásolhatóak; a húgyvérűség tünetei enyhíthetőek. Mindez a beteg (és hozzátartozóinak) figyelmét és hozzáértését igényli. Meg kell tanulnia: az alapvető élelmiszerek fehérje-, szénhidrát-, zsír-, kalória-, kálium- és foszfortartalmát, a vesebeteg-diéta lényegét, a napi, heti étrend összeállítását a speciális szükségletek figyelembevételével; vesebetegségének természetét, stádiumát és az annak megfelelő diétás előírásokat; az elfogyasztott folyadék, a kiürített vizelet mennyiségének mérését, testsúlymérést, vérnyomásmérést.

Mindig kérjen a beteg tanácsot: ha diétáján változtatni szeretne; ha ismeretlen összetételű ételt, italt (gyógyteák) szeretne fogyasztani; ha étvágya csökken, hányingere van, hány, hasmenése van és ezért diétáját betartani nem tudja.

Diéta a krónikus veseelégtelenségek stádiumai alapján

Alapszabályként elmondható, hogy az egészséges felnőtt ember napi fehérjeszükséglete 0,8-1,0 g/kg/nap (kg=testsúlykilogrammonként). Ha valaki ennél rendszeresen több fehérjét fogyaszt a fehérje-anyagcsere nagy mennyiségű végtermékének kiválasztásával feleslegesen terheli veséit. Ez főleg akkor veszélyes, ha a veséket más egyéb is terheli (magas vérnyomás, cukorbaj, magas koleszterinszint a vérben stb.).

1. A krónikus veseelégtelenség első stádiuma A fehérjebevitelt az egészséges felnőtt napi fehérjeszükséglete szerint javasoljuk, tehát 0,8-1,0 g/kg/nap mennyiségben.

2. A krónikus veseelégtelenség második stádiuma Kiemelkedően fontos a kompenzáló poliuria kihasználása, a vizelet mennyiségének megfelelő folyadék fogyasztása. A fehérjebevitelt 0,6 g/kg/napra érdemes csökkenteni. A foszfortartalmú ételek fogyasztását redukálni kell.

3. A krónikus veseelégtelenség harmadik stádiuma A fehérjebevitelt napi 0,4 g/kg/napra lehet csökkenteni, amely azonban nem fedezi a szervezet fehérjeszükségletét. Ezért az esszenciális aminosavakat pótolni kell. Hazánkban is minden vesebeteg számára hozzáférhető a Ketosteril nevű esszenciális aminosav-készítmény A diétában kerülni kell a magas kálium- és foszfortartalmú ételeket. A só- és a folyadékbevitelt is többnyire - egyénileg meghatározva - korlátozni kell. A stádium végén meg kell kezdeni a dialíziskezeléseket.

4. A krónikus veseelégtelenség negyedik stádiuma azonnali dialíziskezelést igényel.

A dializiskezelésben részesülő betegek étrendje

Mivel a dialíziskezelések nem tudják a vesék folyadékkiválasztó és méregtelenítő feladatát maradék nélkül pótolni, diétás megszorításokra ilyenkor is szükség van.

Hemodializált betegek étrendje

A hemodializált betegek fehérjebevitele kissé haladja meg az egészséges ember szükségletét, általában 1,0-1,2 g/kg/nap fehérje elfogyasztása javasolt 40 kcal/kg/nap energiabevitel mellett. Mivel heti háromszor jár kezelésre és a közti időben a felesleges folyadék a szervezetben marad, a betegnek napi 1,0-1,5 liter folyadékfogyasztást javaslunk, melyet sokszor nagyon nehéz betartani. Pedig a magas vérnyomás, szívelégtelenség és vizenyők kialakulását csak így lehet megakadályozni. A sóbevitel csökkentése sokat segít a szomjúságérzés csökkenésében. A nagy mennyiségű kálium- és foszfortartalmú ételeket is kerülnie kell a betegnek.

Peritoneálisan dializált betegek étrendje

A peritoneális dialízis kisebb diétás megszorítást igényel, mint a hemodialízis. A hashártyán át történő jelentős fehérjeveszteség miatt 1,2-1,4 g/kg/nap fehérjetartalmú diéta elfogyasztása javasolt. A dializáló oldatok különböző koncentrációjú glukózt tartalmaznak, amely felszívódik. Ezért szájon át viszonylag kevesebb energiát kell fogyasztani, kb. 35 kcal/kg/nap energiát adó, elsősorban szénhidrátokból álló ételek fogyasztása javasolt.

A folyadékfelvételt nem kell annyira korlátozni, mint hemodialízisben. Ha a betegnek már nincs semmi vizelete, akkor általában 1,5-2,0 liter folyadék fogyasztását javasoljuk. Az elfogyasztott folyadék mennyisége növelhető a vizelet mennyiségével, tehát akinek például napi 500 ml vizelete van, 500 ml-rel többet, tehát napi 2,5 litert is ihat. Lényeges azonban a beteg testsúlyának mérése, mert hirtelen súlynövekedés ödémák kialakulására utalhat, és akkor a megivott folyadékot csökkenteni vagy a dializáló folyadék szívóhatását növelni kell. Az állati zsiradék, kálium és foszfor fogyasztását ezeknél a betegeknél is korlátozni kell.

A dializált betegek étrendjét is mindig egyénre szabottan, a gondozóorvos, dietetikus, a beteg és családtagjai bevonásával kell összeállítani.

| idült veseelégtelenség, gyógyszeres kezelés, vesebeteg diéta
2002-12-31 12:37:21
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop