A vizeletben oldott anyagok töménysége, a vizelet színe, vegyhatása, fizikai-kémiai tulajdonsága tág határok közt változnak az étkezés, az elfogyasztott folyadék mennyisége, a hőmérséklet és még számos tényező hatására. Napjában többször is előfordulhat, hogy a vizelet túltelített oldattá válik. Hogy a benne oldott anyagok mégsem csapódnak ki, azt a vizeletben lévő, kristályosodást gátló vegyületek akadályozzák meg.

Ha ez utóbbiak mennyisége csökken, vagy a vizelet ismételten erősen túltelítetté válik bizonyos kőalkotókra - amelyek közül a leggyakoribbak a kalcium- és oxalát-ionok -, akkor a vizeletben megindulhat ezen anyagok kicsapódása. Szerencsés esetben ezek a kőmagok kiürülhetnek, de előfordulhat, hogy valahol megtapadnak vagy elakadnak, és ilyenkor hetek, hónapok alatt megnőhetnek, akár az egész veseüregrendszert is kitöltő ágas-bogas öntvénykő is képződhet.

Főleg a kisméretű, mozgékony kövek okoznak hirtelen jelentkező, heves, görcsös fájdalmat. A fájdalom oka a kő okozta vizeletelfolyási zavar, illetve az ezáltal kiváltott feszülés. A vesekőkólika jellegzetes kísérő tünetei a reflexesen jelentkező gyomor-, bélpanaszok: a verejtékezés, haspuffadás, hányás. Ha a kő sérti a húgyutak nyálkahártyáját, akkor a vizelet véressé válhat. Ez főleg a húgyhólyagban lévő kövekre jellemző. A vér erős festéket tartalmaz, már parányi mennyisége is ijesztő "vérzést" okozhat. Fél-egy milliliter vér egy liter vizeletet már pirosra fest. Az esetek többségében a vér a vizeletben csak laboratóriumi vizsgálattal mutatható ki.

A kövek közel 70 százalékát a kalcium-oxalát kövek adják. 15-20 százalékban fordulnak elő az egyéb húgyúti betegség miatt fertőzött vizeletben képződött kövek, itt a kicsapódási magot a baktériumok és a hámsejtek tömege képezi. A kövek mintegy 10 százalékát a vöröses színű húgysavkövek adják, amelyek a fehérje anyagcsere-végtermékeiből, húgysavkristályokból és azok sóiból állnak. Ez utóbbiak elkülönítése azért fontos, mert ez a kőféleség oldható, azaz az anyagcserét és a vizelet vegyhatását befolyásoló gyógyszerekkel nemcsak a kő újraképződése előzhető meg, de a kimutatott, akár nagyobb kövek is feloldhatók.

A kövek 70-80 százaléka spontán távozik, azaz a vizelettel kisodródik a külvilágba. Nehéz megjósolni egy röntgen- vagy ultrahangfelvétel alapján egy kőről, hogy annak spontán távozása várható-e. Olykor rizsszemnyi kő is elakadhat, de volt olyan betegünk is, aki kisebb amerikai mogyoró méretű ureterkövet vizelt ki. Szerencsés esetben egy eredményes kőroham során távozhat a kő, más esetekben a heveny tünetek tompa nyomásérzéssé csitulhatnak vagy teljesen el is múlhatnak. Egy már kimutatott kis követ azért is fontos ellenőrizni, mert tünetmentesen is képes nagyra megnőni. Ha a kő alakja, mérete alapján nem várható spontán távozása vagy erős, ismétlődő görcsöket okoz, műtétet kell végezni.

Ma lényegesen hamarabb javaslunk műtétet, mint régebben, mert a nagy feltárással járó kőeltávolító műtéteket az utóbbi tíz évben teljesen kiszorították a gyakorlatból a minimálisan invazív sebészeti eljárások. Az esetek döntő többségében a kövek eltávolítására ESWL (Extracorporalis Shock Wave Lithotripsy) kezelést végzünk. Ennek a Ì80-as évektől bevezetett eljárásnak a során a testen kívül keltett elektromágneses vibrációs hullámokat ultrahangcélzással juttatjuk a szervezet belsejébe. A kőre fókuszált hullámok a követ összetörik, a kőtörmelék természetes módon, a vizelettel ürül ki. Az ESWL mellett fontos szerepük van az utóbbi 15 évben kifejlesztett speciális száloptikás műszerekkel végzett kőeltávolító műtéteknek. A húgyutak bármely szakaszán elakadt köveket látás mellett tudjuk összetörni, eltávolítani a természetes testnyílásokon, vagy egy centiméteres bőrmetszésen át a húgyutak megfelelő szakaszába vezetett operációs eszközökkel.

A kő eltávolításával nem fejeződött be a kezelés, hiszen a kő egy anatómiai vagy anyagcsere-rendellenesség produktuma, ahol ezek a tényezők a kőtávozás után is hatnak. Megfelelő gondozás nélkül a kövek 30-70 százaléka kiújul. Gondozással ez az arány 10-20 százalékra csökkenthető. Fontos a kő kiürülése után annak analízise, azaz a kőalkotók kémiai azonosítása, hogy diétával, a megfelelő gyógyszerek rendszeres szedésével megelőzhessük a kő újraképződését.