A húgyutak fertőzései
A húgyutak a vesék, a vesét a húgyhólyaggal összekötő vezetékek (uréter), a hólyag és a belőle vizeletet a külvilágba vezető húgycső (uretra) részekből tevődnek össze. Ha csak az alsó részeket (húgycső, hólyag) érinti a fertőzés, enyhébb fokú megbetegedés jön létre, súlyosabb, ha a fertőzés felterjed a vesékre is (vesegyulladás, vesemedence-gyulladás).
- felszálló fertőzéssel;
- vérereken át történő fertőzéssel.
Felszálló fertőzés.
Ez a fertőzési mód a leggyakoribb. A baktériumoknak a húgyutakba jutását két tényező is elősegíti: egyrészt az a körülmény, hogy az emberi végbél és húgycső nyílása igen közel található egymáshoz. A másik ok, hogy a széklettel a külvilágba kerülő (a bélben normálisan velünk együtt élő) baktériumok - gondos törlés, lemosás ellenére is - megtelepednek a bőrön, így a közeli húgycső környékén is. Sőt némelyik bemerészkedik a húgycsőbe is.
A baktériumok közül azok, amelyek rendelkeznek a megtelepedést elősegítő virulenciafaktorokkal (például fimbria), tartósan elhelyezkednek a húgycsőben, néha még a hólyagba is eljutnak. Ez különösen nőknél fordul gyakran elő, mivel a női húgycső rövidebb a férfiénál, és így könnyebben is fertőződik. Az is segíti a fertőzést, hogy a húgycsőhöz közel elhelyezkedő női nemi szerveken (hüvelybemenet, nagyajkak), a nedves nyálkahártyán jobb feltételeket találnak a baktériumok a megtelepedésre, ezért gyakori, hogy a húgyutak fertőzését a külső tartós megtelepedés előzi meg. Ha pedig egyszer már bejutottak a hólyagba, ott könnyen elszaporodnak, és továbbjutnak a vesevezetéken át a vesébe.
A fentiek alapján érthető, hogy a felszálló húgyúti fertőzésekben leginkább a bélben normális körülmények között is előforduló baktériumok (Escherichia coli, Klebsiella, Proteus, Enterococcus, Pseudomonas aeruginosa) találhatók.
A húgyutak normális körülmények között ellenállnak a baktériumok megtelepedésének. A vizelet karbamidtartalma, savanyú vegyhatása gátolja a baktériumok elszaporodását. A hólyag kiürítése is részt vesz a baktériumok eltávolításában.
Fertőzés a vérereken át (hematogén fertőzés).
A vese át van szőve vérerekkel, hiszen az a funkciója, hogy a vérben feleslegessé vált salakanyagokat, mérgeket - melyeket a vérerek a vesébe szállítanak - a vesék kiválasszák. A vérerekben a keringő vérrel baktériumok is eljuthatnak a vesébe (ha a betegnek vérmérgezése: szepszise van). Ilyen esetekben a baktérium megtelepszik a vesében, és ott gyulladást, tályogot idézhet elő. Az ilyen módon fertőzött vesében leggyakrabban Gram-pozitív baktériumok fordulnak elő (Streptococcus, Staphylococcus).
A húgyutak fertőzései előfordulhatnak heveny és krónikus, idült formában.
A heveny húgyúti fertőzések (infekciók) leggyakrabban a felszálló fertőzésekből alakulnak ki, és kórokozói között a bélben megtalálható, különleges adheráló (odatapadó) képességgel rendelkező baktériumok (elsősorban az E. coli) szerepelnek. Egyéb bélbaktériumok (Proteus, Klebsiella), Gram-pozitív coccusok (S. saprophyticus, Enterococcus faecalis) szintén az adheráló képességüknek köszönhetik, hogy gyakran okoznak húgyúti infekciókat.
A húgyúti fertőzések létrejöttében - a baktériumok mellett - szerepet játszanak a húgyutak anatómiai rendellenességei is.
Nem zár jól a hólyag, és összehúzódásakor nemcsak kifelé, hanem a vesék felé is áramlik a vizelet; ha többször volt gyulladás a húgyutakban, és a nyálkahártya hegesen gyógyul - ez elősegíti a baktériumok megtelepedését; ha a hólyag nem tud tökéletesen kiürülni (például férfiaknál a prosztata időskori megnagyobbodása nyomja a húgycsövet), a pangó vizeletben mód nyílik a húgyúti fertőzés kialakulására.
Az idült húgyúti fertőzések általában ezekből alakulnak ki. Ebben a kórformában leggyakrabban az E. coli, Proteus, Pseudomonas, Klebsiella, Enterobacter, enterococcusok, staphylococcusok fordulnak elő. Gyakori, hogy egyszerre több baktérium is megtelepszik a többszörösen károsodott húgyutakban. Ezek a betegek már előzőleg találkoztak műszeres vizsgálatokkal, antibiotikum-kezeléssel, így a vizeletükből kitenyésztett baktériumok általában rezisztensek az antibiotikumokkal szemben.
A hólyag vagy a húgycső gyulladásakor (cystitis) gyakori vizelési inger jelentkezik, és a vizelés fájdalmassá válik. A heveny vesegyulladás már deréktáji fájdalommal, lázzal is jár. Ezek a tünetek jelentkezhetnek fertőzés nélkül is (például vesekő tünetei is lehetnek ilyenek). Éppen ezért fontos tudni, hogy a panaszokat valóban fertőzés - gyulladás okozza-e.
A vizelet vizsgálata segít a diagnózis eldöntésében. Ennek érdekében be kell tartanunk a vizelet vételének szabályait.
Alaposan meg kell mosni (langyos vízzel, szappannal) és szárazra törölni a húgycső - a nemi szervek -, a végbél tájékát. Ezután egy tenyésztésre alkalmas steril üvegbe kell vizeletet juttatni úgy, hogy a vizelet első sugara ne az üvegbe kerüljön (ezzel kimossa a húgyutakban véletlenül jelen lévő kisszámú baktériumot), csak a következő, az ún. "középsugár"-vizelet jusson az üvegbe. Vigyázzunk arra is, hogy eközben kézzel ne érintsük meg az üveg száját és a steril dugóját (a kezünkön is van baktérium!).
A vizeletmintát minél rövidebb idő alatt juttassuk el a bakterológiai laboratóriumba, és gondoskodjunk arról is, hogyez idő alatt ne változhasson meg a vizeletben lévő baktériumszám.
Ezt úgy érhetjük el, ha a vizeletet a szállítás ideje alatt is hűtjük (hűtőtáska, jégakku használatával). A laboratórium a megfelelően vett vizeletet táptalajra oltja és megállapítja, hogy milyen baktériumok) milyen számban vannak jelen a vizeletben.
A baktériumszám azért is fontos, mert ha valakinek a vizeletében alacsony csíraszámban van baktérium (kevesebb, mint 100 000 milliliterenként), akkor nincs "igazi" fertőzése. Ha viszont 100 000 fölötti baktériumszámot mutatnak ki, akkor már "valódi baktériumürítésről" beszélünk.
A baktériumürítés sem jelent azonban egyértelműen húgyúti fertőzést. Ha nincsenek tünetek, illetve nincsenek gyulladásra utaló egyéb jelek (például fehérvérsejt a vizeletben), akkor tünetmentes baktériumürítésről van szó. Ellenkezőleg, 100 000 fölötti csíra, húgyúti fertőzés tüneteivel együtt, 95%-os valószínűséggel húgyúti fertőzést jelent.
Kezelése
Húgyúti infekcióban akkor szabad antibiotikumot adni, ha meggyőződünk arról, hogy valóban fertőzés okozta a tüneteket. A tünetek sem jelentenek azonban önmagukban fertőzést (mint már említettük, azokat más eredetű betegség is okozhatja). Tünetek esetén vizelettenyésztést, tünetmentes baktériumürítés esetén ismételt vizelettenyésztést kell végezni, és ha ugyanaz a kórokozó tenyészik ki jelentős (100 000 fölötti) csíraszámban, akkor beszélünk húgyúti infekcióról. Ugyanazon kórokozóról akkor beszélünk, ha azonos baktériumfaj azonos típusa mutatható ki. A kórokozó ellen megfelelő ideig adott célzott antibiotikus kezelés vezet eredményre. Vesegyulladás esetén a beteget általában kórházban kezelik. Alsó húgyúti infekciókban célzott antibiotikum-kezelést (Nitrofurantoin, Sumetrolim, Tarivid stb.) alkalmaznak.
Tartós katéter esetén létrejött fertőzésekből gyakran alakul ki súlyos (esetenként halálos) kimenetelű szepszis (P. aeruginosa, Serratia). Ezt megelőzendő, a katéteres kezelést a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni, a katétert szakembernek kell felhelyezni, aszeptikus módon.
A bőrt és a katéter környékét fertőtleníteni kell. Gyakran kell vizeletmintát venni és azt tenyészteni. Szükség esetén célzott antibiotikus kezelést kell adni.
Húgyúti fertőzést okozó baktériumok
Escherichia coli
A bélben normálisan előforduló E. coli a külvilágba a széklettel kerül. A bélen kívül jutva a szervezetben számos gyulladásos megbetegedést okozhat. A bélen kívüli (extraintestinalis) megbetegedések között is leggyakrabban húgyúti fertőzést idéz elő, ritkábban egyéb kórfolyamatokat: epehólyag-gyulladás, sebfertőzés, tályog. Újszülöttek agyhártyagyulladásában játszott szerepét a megfelelő fejezetben külön részletezzük. Izolálható még felső légutak megbetegedése (középfülgyulladás, hörghurut stb.) kapcsán is.Speciális táptalajokon kimutatott biokémiai tulajdonságai elkülönítik a többi bélbaktériumról.
A bélbaktériumok azonosítása során egyik sokat alkalmazott eljárás, hogy a baktériumsejtfal (O), tok (K) vagy csilló (H) antigénjével szemben ellenanyagokat állítanak elő (leggyakrabban nyulakban), és az ellenanyag-tartalmú, specifikus savót használják fel az azonosításukra.
A húgyúti fertőzést okozó E coli baktériumok rendelkeznek olyan speciális faktorokkal - fimbriákkal -, amelyek elősegítik megtelepedésüket a húgyurakban, illetve a fertőzés kifejlődéséhez más módon jelentenek előnyt (hemolízis) a baktériumnak.
Kezelése. Sokféle antibiotikumra érzékeny, az izolált törzs antibiotikumérzékenységnek meghatározása után célzott antibiotikum-kezelést kell alkalmazni a húgyútiinfekciók gyógykezelése során is.
Klebsiella
Az ember bélcsatornájában megtalálható. A szervezetben a bélből kikerülve gennyes elváltozások, légúti fertőzések, húgyúti infekciók, szepszis okozója lehet.Azonosításuk telepmorfológiai, biokémiai sajátságaik alapján történik. Leggyakoribb fajtája a K. pneumoniae.Tokja védi a szervezet védekezőerőivel (fagocita) szemben.
Enterobacter
Szintén előfordul a bélben. Izolálható húgyúti fertőzésekből,felső légutak gyulladásos folyamataiból.
Proteus
Az ember belében megtalálható. Különféle gyulladással, gennyedéssel járó folyamatokat okoz. Leggyakrabban a húgyutakban és a középfülben, égési sebekben okoz fertőzést.Gyakran rezisztens az antibiotikumokkal szemben.
Enterococcus
Emberi megbetegedések gyakori kórokozója, a légutakban és a bélcsatornában egyaránt előfordul a normál flóra részeként. Az enterococcusok a bélből kikerülve sokféle fertőzést okozhatnak: húgyúti infekciókat, tüdőgyulladást, bőrfertőzést, agyhártyagyulladást stb.Leggyakoribb képviselőjük az E faecalis.Antibiotikumokkal szemben rendkívül ellenálló. Penicillinre általában rezisztens.
2003-01-11 19:36:07