A gyomor és a vékonybél betegségei

A gyomor és a vékonybél leggyakrabban előforduló betegségei a fekélybetegségek, gyulladások, daganatok, vérzések és a felszívódási zavarok.

| Hagyományos és új vizsgálati módszerek 1997 ;   SubRosa Kiadó | Zana, K.; Bach, K.

A fekélybetegségek (ulcus)

A beteg vizsgálatakor itt is döntő az anamnézisfelvétel. Általában jellemző a fekélybetegségre a szezonális ingadozás (tavasz-ősz), a fájdalom jelentkezése. Már a tünetek alapján különbséget lehet tenni a gyomor- és a vékonybélfekély között.
A vékonybélfekély általában nagymértékű savképződéssel jár, a fájdalom éjszaka vagy étkezések után fél-egy órával jelentkezik; étkezésre, savkötők hatására szűnik; gyakran jár hányással.
A gyomorfekély általában éhgyomorra jelentkezik, étkezés után hamar kiújul, fogyással jár együtt. Gyakran társul hozzá rejtett vérzés, ami a székletvizsgálat alkalmával Weber-pozitivitást.
Az anamnézisfelvétel után kezdődnek a vizsgálatok.
A fizikális vizsgálat során a beteg gyomortájon nyomásérzékenységet, fájdalmat jelezhet.

Laboratóriumi vizsgálatok:

  • a széklet Weber-vizsgálata,
  • vérkép (rejtett vérzés esetén a vörösvérsejtszám csökken),
  • savvizsgálat: ún. próbareggeli: ez a szó megtévesztő, mert tulajdonképpen nem evésről van szó, hanem egy vékony gumicső lenyeléséről, amin keresztül le lehet szívni a gyomorsavtartalmat és meghatározni, hogy a savtermelés normális, csökkent, vagy fokozott. Amennyiben nem kapunk megfelelő választ, bizonyos kémiai (hisztaminszerű) anyagokkal provokálni lehet a savképzést. A vizsgálat lényegében veszélytelen, csupán kis kellemetlenséggel jár a beteg számára a cső lenyelése.

Képalkotó eljárások

Gyomor-röntgenvizsgálat: amennyiben tumorra, fekélyre utaló jelek vannak, a vizsgálatot kettős kontraszttechnikával (bariumszulfát tartalmú kontrasztanyag + levegőképző por) végezzük. A vizsgálat éhgyomorra történik, a betegnek előző estétől nem szabad ennie, éjféltől innia sem. Ez a vizsgálat napjainkban azonban jelentősen háttérbe szorult. Létjogosultságát főleg ürülési problémák esetén tartotta meg, ilyen esetekben sokszor kettős kontrasztos vizsgálatra nincs is szükség, elegendő a folyékony kontrasztanyag megitatása.

Modernebb, és ma már mindennapos vizsgálat az endoszkópos (tükrözéses) vizsgálat. Ezzel nemcsak a szemmel látható elváltozások diagnosztizálhatók, hanem szövettani feldolgozás során a fekély jellege, sőt ma már az eredete is. Ugyanis újabban kimutatták, hogy a fekélybetegség hátterében egy baktérium, az ún. helikobakter pylori áll, amely a tükrözéses vizsgálat során vett mintából (sőt ma már vérből is!) kimutatható és gyógyszeres kezeléssel gyógyítható. Ez egészen új fejezetet nyitott a fekélybetegségek diagnosztikájában és a fekélybetegek gyógyulásában.

Speciális vizsgálat az endoszkópos ultrahangvizsgálat: segítségével nemcsak a nyelőcső és a gyomor lumene vizsgálható, hanem a környező szervek állapota is.

A gyomor gyulladásos betegsége (gastritis)

A gastritis két formában nyilvánulhat meg:

  • az akut gastritis tulajdonképpen a heveny gyomorrontásnak felel meg. A diagnózist egyszerűen a tünetek alapján fel lehet állítani és pár napi diéta mellett meggyógyul.
  • a krónikus gyulladás esetében már vizsgálatok elvégzése szükséges, itt döntő a gyomortükrözés, és ennek kapcsán a szövettani vizsgálat.

Speciális vizsgálatok szükségesek a vékonybél gyulladásos fekélybetegségeinek, mint például a Crohn féle betegség (a vékonybél legalsó szakaszának a gyulladásos megbetegedése) gyanúja esetében.

A diagnózis felállításához laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok elvégzése szükségesek.

Szelektív enterográfia: a vizsgálat ugyancsak éhgyomorra történik. Lényege, hogy helyi érzéstelenítést követően szondát (vékony csövet) vezetünk a beteg orrán vagy száján keresztül a gyomron keresztül a vékonybélbe, és így közvetlenül ide juttatjuk be a kontrasztanyagot, valamint a levegőt (kettős kontrasztos vizsgálat).

Ennél a vizsgálatnál nagyon fontos a beteg együttműködése, mivel a vizsgálat első szakasza (a szonda lejuttatása) kissé kellemetlen, bár nem kifejezetten fájdalmas. A vizsgálat mellékhatása egyes estekben hasmenés lehet. A diagnózis felállításához ez a vizsgálat általában kulcsfontosságú. Típusos esetben a vékonybél lumene szabálytalanul beszűkül, fala merevvé válik, esetleg sipolyjáratok alakulhatnak ki.

Ultrahangvizsgálat: a vékonybelek vizsgálata ultrahanggal igen nehéz, mivel lumenűket levegő tölti ki, és ez az ultrahangvizsgálatot zavarja. Ez a vizsgálat speciális szakértelmet kíván, így csak egyes intézetekben végzik. Segítségével kimutatható a vékonybél falának megvastagodása, megítélhető a betegség regressziója vagy progressziója (javulása vagy romlása). Nagy előnye, hogy fájdalommentes és nem megterhelő a betegre nézve.

Mivel a folyamat a vastagbélre is ráterjedhet, irrigoszkópia (kontrasztanyag feltöltéses vastagbélvizsgálat) elvégzésére is sor kerülhet. Erről a vizsgálatról később, a vastagbél megbetegedéseinél lesz részletesen szó.

CT-vizsgálat: speciális technikával készült hasi CT-vizsgálat alkalmas csak a vékonybelek vizsgálatára. A vizsgálat éhgyomorra történik, a kontrasztanyagot szakaszosan kell a betegnek meginnia: célja, hogy a vékonybelek teljes hossza feltöltődjön. A vizsgálat előnye, hogy a beleket körülvevő szöveteket is tudjuk vizsgálni, így például a környezetre is ráterjedő gyulladásos folyamat is kimutatható. Ezenkívül ez a vizsgálat kevésbé kényelmetlen, mint a szelektív enterográfia.

MRI-vizsgálat: jelentősége leginkább fisztula- (sipoly-) járatok kimutatásában van.

Endoszkópos vizsgálatok (vastagbéltükrözés, gyomor- és vékonybéltükrözés): segítségükkel, mint azt már korábban is említettük, szövettani mintavétel lehetséges.

A vizsgálóeljárások jelentősége a betegség kimutatásán kívül az is, hogy súlyossági fokát, kiterjedését meghatározzák, mivel ez jelentősen befolyásolja a terápiát, ami lehet gyógyszeres terápia vagy sebészi beavatkozás (a beteg bélszakasz eltávolítása).

Daganatos betegségek

A vékonybélben nagyon ritkán alakulnak ki daganatok, a gyomordaganatok viszont sajnos a gyakori betegségek közé tartoznak, és néha, ha rosszindulatúak, későn kerülnek felismerésre.

A gyomortumorok (daganatok) a betegeknél a következő jellemző panaszokat okozzák:

  • fogyás, étvágytalanság,
  • vérszegénység (rejtett vérzés miatt),
  • néha jellemző tünet lehet a húsundor, esetleg étkezéssel összefüggő fájdalom.

Tehát, ha bármilyen tünet is arra utalna, hogy gyomoreredetű panasza van valakinek, idejében elvégzett vizsgálatokkal és kezeléssel meg lehet előzni az esetleges jóvátehetetlen szövődmények kialakulását.

Legfontosabb vizsgálatok:

  • a széklet Weber-vizsgálata;
  • laboratóriumi vérvizsgálatok: elsősorban vérkép- és gyomorsavvizsgálat;
  • képalkotó eljárások: az előzetesen már ismertetett módszerek: kettős kontrasztos gyomorvizsgálat (mely igencsak háttérbe szorul az endoszkópos vizsgálatok mellett), hasi ultrahang- és CT-vizsgálat, valamint endoszkópos ultrahangvizsgálat. A hasi ultrahang- és CT-vizsgálatok szerepe, hogy a folyamat kiterjedését meghatározzák, kimutassák a daganat esetleges ráterjedését egyéb szervekre, valamint a környező nyirokcsomók érintettségét, és végül fényt derítsenek más szervekben (például a májban) lévő áttétekre. Ezen leletek alapján tudja a kezelőorvos és a sebész eldönteni, hogy a beteg számára a műtéti megoldás vagy gyógyszeres kezelés a legmegfelelőbb;
  • endoszkópos (tükrözéses) vizsgálatok: ennek kapcsán megint kiemelendő a szövettani vizsgálat jelentősége (gasztroszkópia).

Felszívódási zavarok

Gyakori panaszt okoznak az ún. felszívódási zavarokkal járó kórképek (malabszorpciós szindrómák):

  • fogyást,
  • vitamin- és ásványianyag-hiányt, vérszegénységet (vashiányt),
  • emésztetlen székletürítést,
  • vérzékenységet,
  • ödémát (szövetek közötti folyadékképződés),
  • csontpanaszokat stb. okozhatnak.

A fenti tünetek felvetik e kórkép gyanúját, ami összetett, ugyanis többféle betegség okozhatja, mint például krónikus hasnyálmirigy-gyulladás, gyomorműtét utáni állapot, Crohn-betegség stb., illetve létezik veleszületett formája is.
Ezek gyanúja esetén döntőek a laboratóriumi vizsgálatok (különböző enzimvizsgálatok, ásványi anyagok kimutatása), ezenkívül a képalkotó eljárások: hasi ultrahang-, valamint CT-vizsgálatok, szelektív enterográfia és a tükrözéses vizsgálatok.

Vérzések

A felső traktusból származó vérzések helye lehet:

  • Nyelőcső: leggyakrabban vénatágulatból történik a vérzés; jellemzője a nagy sugárban ömlő friss, piros vér (májbetegséggel függhet össze).
  • Gyomor, vékonybél: fekélyből vagy daganatból származó vérzés (hematemezis), amely általában kávéaljszerű.

A vérzés tényét szemmel is érzékeli az orvos, de a megerősítést a Weber-reakció pozitivitása adja.
A vizsgálatok folytatódnak a laboratóriumi vizsgálatokkal, ahol döntő: a vérkép- (vörösvérsejtszám, hematokrit) és a májfunkciós vizsgálat.
Ezt követik a képalkotó eljárások (UH), illetve sürgős esetben az azonnali tükrözéses vizsgálat.

|
2005-06-25 11:58:40
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop