A vastagbél és a végbél betegségei

Gyulladások

A gyulladások lehetnek fertőzéses eredetűek: a diagnózis székletvizsgálutútján történik. A tartályba tett székletmintát speciális laboratóriumban feldolgozzák, és az abban található kórokozókat kimutatják.
Krónikus bélbetegségek esetén gyakoriak a gyulladásos jelek. Ezek a betegségek nem fertőzőek, környezetükre nem jelentenek veszélyt. A tünetek sok szempontból megegyeznek a fertőzéses bélbetegségek tüneteivel, de általában a lassúbb, elhúzódó kezdet, inkább hőemelkedés, mint láz a jellemzői.
Krónikus bélgyulladást okozhatnak egyes élelmiszerek, amelyek túlérzékenységet (allergiát) váltanak ki. Ilyen lehet például a tejallergia. Ennek diagnózisa pontos anamnézisfelvétellel állítható fel, és a tej vagy a tejes ételek elhagyása után a panaszok megszűnnek. Ugyanígy egyszerűbb a megoldása az antibiotikumok (baktériumellenes szerek) szedése kapcsán kialakult colitisnek (vastagbélgyulladásnak) is, ugyanis a beteg beszámol arról, hogy gyógyszerszedés mellett vagy után jelentkeztek a hasmenéses tünetek, és a gyógyszerszedés abbahagyása után lassan megszűnnek.
Komolyabb diagnosztikai problémát jelent a fekélyes vastagbélgyulladás az ún. colitis ulcerosa diagnózisa.
A tünetek már felhívják a figyelmet a betegség lehetőségére:

• hasmenés, ami lehet véres, nyákos,
• hőemelkedés, néha Iáz,
• gyengeség, sápadtság,
• ízületi fájdalmak (nem mindig jellemző),
• görcsös hasi fájdalom.

Diagnosztikai szempontból a sorrend:

• laboratóriumi vizsgálatok (vérszegénység, magasabb fehérvérsejtszám, fokozott vörösvérsejt-süllyedés, a széklet Weber-pozitivitása).
• képalkotó eljarások és endoszkópiás módszerek: korábban a rektoszkópiát (végbéltükrözést) irrigoszkópia (kontrasztanyagos vastagbélvizsgálat) követte, jelenleg, amennyiben technikailag
• kivitelezhető, az endoszkópos vizsgálat, a kolonoszkópia (vastagbéltükrözés) került előtérbe, mivel a vizsgálat során szövettani vizsgálatra való anyagvétel is történik.
• irrigoszkópia (kontrasztanyagos vastagbélvizsgálat): a vizsgálatot megelőző két napban gondos előkészítést igényel, melynek célja, hogy a belek tökéletesen kitisztuljanak. Az előkészítés menete kórházanként változó lehet, lényege, hogy a beteg ebben az időszakban diétázik, hashajtó hatású gyógyszereket szed, és a vizsgálat természetesen éhgyomorra történik. Egyes intézményekben a vizsgálat előtt beöntést is adnak. A vizsgálat nem kifejezetten fájdalmas, inkább kellemetlen. Időtartama kb. félóra, azonban egyénenként változó lehet. A vizsgálat menete: a beteg végbelébe egy csövet vezetnek, majd ezen keresztül a vastagbelet kontrasztanyaggal töltik fel. A vizsgálatok többsége ún. kettős kontrasztanyagú technikával történik, vagyis a kontrasztanyag bejuttatását követően a beleket levegővel felfújják (ez enyhe feszülésérzést okozhat), így a vastagbél falára kitapadó kontrasztanyag annak elváltozásait körülrajzolja. A vizsgálat kapcsán fellépő súlyosabb komplikáció (a bélfal megrepedése) nagyon ritka.
• Endoszkópos (tükrözéses) vizsgálat előtt ugyancsak gondos előkészítésre van szükség, az irrigoszkópiához hasonlóan. Speciális vizsgálatok:
• Hasi és kismedencei CT-vizsgálat: speciális technikával készül - a beteg egyrészt folyékony kontrasztanyagot iszik, másrészt kontrasztanyagos beöntést is kap az alsóbb bélszakaszok feltöltésére. A vizsgálat jelentősége, hogy nemcsak a belek, hanem környezetük is vizsgálható egy időben, így a környezetükre terjedő gyulladásos folyamatok kimutathatóak.
• MR-vizsgálat indokolt lehet sipolyjáratok (fisztulák) kimutatására.
• ODM (csontdenzitásmérés), csontritkulásra jellemző adatok feltárása, ami kísérő tünete lehet a betegségnek.
• Az immunológiai vizsgálatok vérből történő laboratóriumi vizsgálatok, ugyanis a betegség eredetében feltehetően autoimmun komponens játszik szerepet (túlérzékenységi reakció a szervezet saját anyaga ellen).

Szintén véres hasmenéssel, görcsös hasi fájdalommal járó kórkép a hasi erek vérellátásának a betegsége, s a fenti vizsgálatokkal elkülöníthető a colitis ulcerosától, és kiegészítő vizsgálatok (angiográfia) segítségével igazolható.
Hasi angiográfia (érfestés): a vizsgálat során a hasi ereket az érbe szelektíven (közvetlenül) bevezetett szonda segítségével kontrasztanyaggal feltöltjük, így azok elváltozásait (szűkület, elzáródás, vérrög, vérzés stb.) ki tudjuk mutatni.

Daganatok

A jóindulatú daganatok közül leggyakoribbak a polipok. Általában tünetmentesek, de gyakran fájdalmatlan vérzést okozhatnak. Diagnózisához a széklet Weber-vizsgálata, endoszkópos (tükrözéses) vizsgálat és szövettan szükséges. Előfordul, hogy családi halmozottságot mutatnak, ezt nevezzük familáris poliposisnak. Időnként szükséges a kontrollvizsgálat elvégzése, mert néha rosszindulatú daganattá válhatnak.
Rosszindulatú daganatok a vastagbél- és végbéltumorok, általában rákos eredetűek. Idejében felállított diagnózis segítségével azonban korán felismerhetők és sikeres operációval gyógyíthatók.

Tünetei:

• székelési szokások változása (székrekedés és hasmenés váltakozása),
• fogyás,
• vérszegénység,
• vér megjelenése a székletben.

Tekintettel arra, hogy ez a betegség gyakran nagyon sokáig tünetmentes, a legkisebb székletváltozásnál érdemes felkeresni az orvost. Ugyanígy jelentősége van annak, ha előfordul a betegség családi halmozódása, tehát ilyen esetben is fontos az időnkénti szűrővizsgálat elvégzése (széklet-Weber-vizsgálat).

Elvégzendő diagnosztikus vizsgálatok:

• Fizikális vizsgálat: egyes végbéltumorok ujjal tapinthatók.
• Laboratóriumi vizsgálatok (széklet-Weber, vérkép, tumormarker).
• Képalkotó eljárások és tükrözéses vizsgálatok: rektoszkópia, irrigoszkópia, kolonoszkópia, UH- és CT-vizsgálatok, valamint az ún. endoszkópos ultrahangvizsgálat, aminek lényege, hogy a végbélbe vezetett eszköz segítségével a bélfal és környezete közvetlenebbül, belülről vizsgálható ultrahang segítségével. Az ultrahang- és CT-vizsgálatok szerepe nemcsak a daganat kimutatása, hanem annak meghatározása, hogy mennyire terjed környezetére, érint-e más szerveket is, vannak-e távoli áttétek, mivel ez befolyásolja a sebészi beavatkozást. Egyes esetekben, amennyiben az előzetesen ismertetett vizsgálómódszerek nem adnak választ minden kérdésre, MR-vizsgálat is szóba jöhet.

Aranyér (nodus haemorrhoidales)

Nagyon gyakran előforduló betegség, amelynek a tünetei főleg nehezebb székeléskor jelentkeznek. Fő tünet a széklet tetején megjelenő piros vér vagy vércsepp és fájdalomérzés székelésnél. Általában a beteg maga is ki tudja tapintani a végbélnyílás körül észlelhető kemény csomót. Azonban minden esetben orvoshoz kell fordulni, mert hagyományos gumikesztyűvel történő ujjvizsgálattal meg lehet állapítani, hogy belső aranyér van-e, illetve a külső aranyér jelenlétét szemmel is ellenőrizni lehet. Amennyiben a tapintási lelet nem egyértelmű, tükrözéses vizsgálat szükséges, esetleges más betegségtől való elkülönítés céljából (daganat, sipoly.)