A hematológiai és immunológiai betegségek

A szervezet ún. immunstátusa tulajdonképpen a szervezet speciális védekezőképességét jelenti, a hematológiai betegségeken pedig a vérképzőszervi betegségeket értjük.

| Hagyományos és új vizsgálati módszerek 1997 ;   SubRosa Kiadó | Zana, K.; Bach, K.

A hematológiai betegségek

Ezeknél a betegségeknél vér- és csontvelővizsgálatokon túl nagyon fontosak az egyéb vizsgálatok:

  • röntgenvizsgálatok: a csontok szerkezeti eltérésének vizsgálata;
  • izotópvizsgálatok (csontvelőszcintigráfia): alkalmas számos betegség, mint például a polycythaemia rubra vera (vörösvérsejt túltermeléssel járó betegség), a mielofibrozis (csökken a csontvelő állománya), leukémia, limfoma (rosszindulatú hematológiai betegségek) stb. kimutatására;
  • egyéb képalkotó vizsgálatok (UH, CT, MR): ezeknek a szerepe az egyes szervekben lévő elváltozások (például máj, lép), valamint a nyirokmirigyek kóros megnagyobbodásának kimutatására alkalmas. A máj és lép vizsgálatára a hasi ultrahangvizsgálat általában elegendő, azonban mellkasi kórfolyamatok és nyirokcsomó-megnagyobbodás kimutatására gyakran CT-vizsgálat indokolt;
  • endoszkópos (tükrözéses) vizsgálatok: például gyomorvizsgálatoknál szükséges.

Immunológiai betegségek

A szervezet ún. immunstátusa alatt tulajdonképpen a szervezet speciális védekezőképességét értjük egyes betegségekkel, külső behatásokkal szemben. A vérben található fehérjéknek kb. 25%-a az ún. immunglobulinok, amelyek ellenanyag-aktivitással rendelkeznek. Ha ezek száma emelkedik vagy csökken, jellemző betegségek jöhetnek létre. Ezeket speciális laboratóriumi módszerekkel a vérből lehet kimutatni. A szervezet másik típusú védekező rendszerét a sejtek limfocitái (fehérvérsejtjei) nyújtják, ezt nevezzük celluláris immunitásnak. Ezek lehetnek B vagy T sejt típusúak, és a csontvelőben lévő őssejtekből származnak. Kimutathatók a vérből, illetve bizonyos bőrtesztek segítségével (bőrbe adott injekció után 0,1 ml 24, illetve 48 óra múlva kb. 10 mm-es bőrpír képződik). Csökkent ellenálló képesség esetén a reakció hiányát észleljük. Ezt a vizsgálatot a T sejtekre vonatkozóan alkalmazzuk. Ezek száma csökken például az immunhiányos betegségnél, az AIDS-nél is. A T és B sejtek meghatározása fontos szervátültetett betegek esetében is. Fokozott is lehet a vér limfocitaszáma egyes hematológiai betegségekben. Ezen kórképek diagnosztikája számos komoly, általában vérből, szövetekből történő diagnosztikán, genetikai vizsgálatokon alapszik, ezek részletezése azonban meghaladja e könyv lehetőségeit.

Annyit még megemlítenénk, hogy a sokak által is ismert allergia (túlérzékenység) tulajdonképpen az immunológiai betegségek egyik leggyakoribb formája. Ebben az esetben valamilyen külső anyaggal (például por, gyógyszer stb.) szemben, amelyek az ún. antigént képviselik, a szervezet speciális ellenanyagot (antitestet) termel, és ez jellemző tünetekkel járó reakciókat ad. Ilyen tünetek a csalánkiütés, fulladásérzés, de súlyos esetben életveszélyes, vérnyomáseséssel járó sokkos állapot is kialakulhat. Az antigének kimutatása speciális bőrreakciók segítségével történik, illetve az antitesteket a vérből lehet diagnosztizálni. Provokációs vizsgálatok elvégzésére is sor kerülhet kellő óvatosság mellett (légutakon, orron, bőrön, szájon keresztül bevitt antigének útján), de ezeket csak megfelelő körülmények között és ellenőrzés mellett szabad végezni az esetleges kóros reakciók miatt. A diagnózisnál viszont ezekben az esetekben döntő a pontos anamnézis felvétele!

Ételallergia gyanúja esetén végezhetünk kihagyásos vagy provokációs jellegű vizsgálatokat.

|
2005-06-25 12:00:40
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop