A hematológiai (vérképzőszervi) és immunológiai betegségek diagnosztikája

A hematológiai betegségeken a vérképzőszervi betegségeket értjük. A vérképzés a csontvelőben történik. Átlagos súlyú felnőttben 1,7 liter csontvelő található. A csontvelőben termelődő sejtek kikerülnek a perifériára és ezáltal számuk és minőségük könnyen meghatározhatóvá válik.

| Hagyományos és új vizsgálati módszerek 1997 ;   SubRosa Kiadó | Zana, K.; Bach, K.
A vérképző rendszer sejtjei:

  • a vörösvérsejtek,
  • a fehérvérsejtek,
  • a vérlemezkék.

A vörösvérsejtek (erithrociták) száma laboratóriumi módszerekkel könnyen meghatározható; a nőknél valamivel kevesebb, mint a férfiaknál. Előfordul túltermelésük is, amely megjelenhet önálló kórkép formájában és a problémát a fokozott vérsűrűség okozza. Hogy elsődleges vagy másodlagos megbetegedésről van-e szó, ezt a klinikai kép, a fizikális vizsgálat, az ultrahangvizsgálat mellett a laboratóriumi vizsgálatok (vérből, csontvelőből) egészítik ki. Sokkal gyakoribb a vérszegénység (anémia). Ennek szintén több oka lehet, úgymint a vérvesztés, vashiány, vörösvérsejt-pusztulás (hemolízis). A diagnózis felállítása is ennek megfelelően sokrétű. Elsősorban egyszerű laboratóriumi vérképvizsgálattal meg lehet állapítani a hiány meglétét, milyenségét és ennek alapján kell a kiegészítő vizsgálatokat végezni vérképzőszervi betegség kizárása vagy igazolása céljából (csontvelővizsgálat), illetve a vasanyagcsere zavarra, hemolízisre utaló jelek alapján vérből.

A csontvelővizsgálat a mellcsontból történik (néha a csípőcsontból) speciális tű segítségével előzetes helyi érzéstelenítés után. Maga a vizsgálat pár percig tart és szövődményt nem szokott okozni. A levett mintából speciális festés után mikroszkópos vizsgálat alapján fel lehet állítania vérképzőszervi betegségek diagnózisát, illetve annak alapos gyanúját, vagy ki lehet zárni annak fennállását. A csontvelővizsgálatot számos laboratóriumi, izotópos, képalkotó eljárás követheti, ami a végső diagnózishoz segítheti az orvost.

Ugyanez vonatkozik tulajdonképpen a fehérvérsejtrendszerre is (leukociták), amiknek a szervezet ellenálló képességében van döntő szerepük. Megbetegedésük lehet elsődleges, hematológiai, mint például a leukémiák, de másodlagos is, egyéb betegségek kísérő tünetei (például fertőzések, gyógyszerszedés stb.). Amennyiben a második lehetőség merül fel, elegendő lehet a laboratóriumi vérképvizsgálat elvégzése, ami a fehérvérsejtek mennyiségi és minőségi meghatározásából áll. A minőségi (kvalitatív) vérkép ujjbegyből származó vérből is meghatározható: kenetet készítenek, amit speciális festés után mikroszkóp alatt megtekintenek. Ennek alapján el lehet dönteni, hogy felvetődik-e a fehérvérsejtrendszer elsődleges betegsége, mert ebben az esetben el kell végezni a csontvelővizsgálatot.

A vérlemezkék (trombociták) szerepe elsősorban a véralvadásban van. Hiányuk esetén fokozott vérzékenység, túltermelésük esetén trombózis- (vérrögképződés-) hajlam jön szóba. Meghatározásuk egyszerű laboratóriumi vizsgálattal történik és a későbbi kiegészítő vizsgálatokat az indokolja, hogy az elsődlegesnek (vérképzőszervi eredetűnek) vagy másodlagosnak, valamilyen betegség kísérő tünetének (például májbetegség) tűnik.

|
2004-07-03 15:21:51
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop