A hagyományos röntgenvizsgálatok

A radiológiai vizsgálatok alatt régen szinte teljes mértékben a röntgenfelvételek készítését és az ún. átvilágítást értettük. Ma ezeket hagyományos röntgenvizsgálatoknak hívjuk, mert számos egyéb azóta kifejlesztett eljárás is ebbe a kategóriába tartozik.

röntgenvizsgálat, radiológia | Gyógy-ír   Kisalföld | Vargha, A.
Óriási szenzáció volt belelátni az emberi szervezetbe. Láthatóvá váltak a csontok, a töréseket, a fejlődési rendellenességeket pontosan lehetett diagnosztizálni. A mellkasról készült felvételeken a kopogtató és hallgatózó orvos feltételezett diagnózisát meg lehetett erősíteni, vagy éppen egészen más elváltozást kimutatni, mely nem ad kopogtatási vagy hallgatózási jelet.

Már egy-két évvel az első felvétel elkészülte után a nem szigorúan orvosi célú felhasználás is megjelent. A hölgyek így ellenőrizték cipőjük megfelelő méretét. Az ipari célú felhasználás széles körben elterjedt, ma is használatos bizonyos anyagok szerkezetének az ellenőrzésére.

Mindennek alapja az, hogy a röntgensugár az emberi testen (ill. bármilyen élő vagy élettelen anyagon) áthaladva részben elnyelődik. A testen átjutott "megmaradó" sugár arra alkalmas filmen vagy érzékelő eszközön egy árnyékképet hoz létre. Ennek kontrasztja, azaz, hogy milyen részletek különülnek el, elsődlegesen magától a vizsgált testtől függ, konkrétan annak vastagságától és anyagának minőségétől (sűrűség, kémiai szerkezet). Befolyásolja továbbá az alkalmazott sugár keménysége (energiája), amit a vizsgálóberendezésen a felvételt készítő röntgenasszisztens állíthat be.

.

A röntgen nem hagyományos orvosi felhasználásának különleges példája: cipőben lévő láb oldalirányú röntgenfelvétele - akkoriban voltak hölgyek, akik így ellenőriztették, hogy a cipőméret megfelelő-e.

Készülhet a lágy részeket inkább ábrázoló vagy főként csontokra exponált felvétel. Így jön létre a vizsgált testrészről vagy szummációs (összegzett) kép. Szummációnak azért nevezzük, mert a sugár útjába eső valamennyi szerv, szövet képe megjelenik a filmen. A végtagoknál ez általában nem jelent problémát, hiszen a lágy részek és a csontok sugárnyelő képessége jelentősen különbözik, így a keményebb sugár szinte csak a csontokat ábrázolja, kivéve jelentős lágyrész-duzzanattal járó kórképeket.

Egy mellkasi felvétel esetében azonban már gondot jelenthet, hogy a főként levegőt tartalmazó, így "átlátszó" tüdőre a szív és a mediastinumban (a két tüdő közti rész a mellkasban, mely tartalmazza a nyelőcsövet, a légcsövet, a szívből jövő és oda befutó nagy ereket, nyirokcsomókat stb.) lévő több lágy rész, a bordák is rávetülnek. Ezt a zavaró hatást különböző irányból készült felvételekkel lehet csökkenteni. Másik lehetőség az úgynevezett rétegfelvételek készítése, ezeket azonban a CT és az MRI birtokában már csak korlátozottan használjuk.

Minden nehézséget és a modern berendezések meglétét tekintve is a hagyományos röntgenvizsgálatoknak fontos szerepe van a jelenlegi diagnosztikában és a belátható jövőben is. Alkalmazási körük azonban beszűkült, hiszen sok betegségre a röntgenfelvételen látott következményes elváltozásokból (például térfoglaló hatás) vagy a látható meszesedésből következtethettünk, vagyis indirekt jelekből. Ezek döntő többsége ma már direkt módon kimutatható, pontos kiterjedésük is megadható. Például az agyi daganatok gyanúja esetén CT vagy MRI készül, a hagyományos röntgenvizsgálat feleslegessé vált.

Megmaradt azonban sok kórkép, melyek vizsgálatára elsősorban vagy első lépésben klasszikus röntgenfelvétel szükséges. Például végtagi csontsérülések esetén legtöbbször elegendő a két irányból készült felvétel. A gerinc bizonyos betegségeiben is gyors és informatív. A mellkasi (főként tüdő) betegségeknek is alapvető első képalkotó vizsgálata.

| röntgenvizsgálat, radiológia
2016-02-11 19:58:03
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop