Az MRI (mágneses magrezonancia)-módszer

Ez a legmodernebb, még jelenleg is fejlődés alatt áll módszer forradalmi változást hozott az orvosi képalkotásban. Óriási jelentősége, hogy ionizáló sugárzás felhasználása nélkül a vizsgált szervről több síkban (három dimenzióban) készülnek igen részletgazdag felvételek.

| Hagyományos és új vizsgálati módszerek 1997 ;   SubRosa Kiadó | Zana, K.; Bach, K.
A módszer lényege

A mágneses magrezonancia módszerével egy adott szövetben lévő H-atommagok mágneses tulajdonságának változásait vizsgáljuk külső mágneses mezők hatására. Mivel az egyes szövetek víztartalma különböző, az egyes szervek elkülönülnek egymástól. A különböző kórfolyamatok hatására a szervek víztartalma, illetve a H-atomok kötöttségi állapota változik, és így a vizsgálat során az ép szövetektől elkülöníthetőek.
Kiválóan alkalmas az agy, a gerincvelő, a lágyrészek és az ízületek vizsgálatára. Egyes esetekben, amikor az egyéb képalkotó eljárásokkal biztos diagnózis nem állítható fel, hasi, mellkasi és kismedencei folyamatok, valamint egyes emlőelváltozások tisztázására is MRI-vizsgálat javasolt. Speciális MRI-vizsgálatok szolgálják a vér keringésének vizsgálatát, mely a jövőben sok esetben - a CT-vizsgálattal együtt - helyettesíteni fogja a jelenlegi invazív beavatkozásokat, mint például az angiográfiát.

A vizsgálat ellenjavallata

A beteg a vizsgálat során erős mágneses mezőbe kerül, mely az emberi szervezetre nem káros. Azonban veszélyt jelenthet a vizsgálat minden olyan betegre nézve, akinél műtéti úton fémtartalmú anyagot (protézist, "clip"-et stb.) ültettek be, vagy akinek baleset folyamán fém idegentest került a szervezetébe (például fémszilánk a szemébe).
Ugyancsak ellenjavallta vizsgálat "pacemakerrel" élő betegek esetében. Terhességben a vizsgálat csak akkor indokolt, ha a diagnózis felállítása nem tűr halasztást és más vizsgálómódszerekkel (így ultrahanggal) ez nem volt lehetséges.

Van-e rizikója a vizsgálatnak?

A mágneses mező jelenlegi tudásunk alapján az emberi szervezetre ártalmatlan. Egyes esetekben a diagnózis felállításához kontrasztanyag adása szükséges. Az MRI-vizsgálat során használt, általában gadolínium alapú kontrasztanyagok mellékhatásai jóval ritkábbak és enyhébbek, mint például a CT-vizsgálat vagy az intravénás urográfia során használt kontrasztanyagok mellékhatásai.

A vizsgálat menete

A vizsgálat előtt minden külső fémtárgyat (óra, ékszer) el kell távolítani. A vizsgálat teljesen fájdalommentes, azonban általában elég hosszadalmas (30-40 perc), ez alatt mozdulatlanul kell feküdni, különben a mozgásból eredő zavaró tényezők hatására a vizsgálat értékelhetetlenné válhat. Ez általában igen hosszúnak tűnik, mivel a készülék egy elég hosszú cső, és ez különösen klausztrofóbiában szenvedők számára igen nehezen viselhető el. A betegnek a vizsgálat folyamán bármikor módja van rá, hogy a vizsgáló személyzettel kommunikáljon, és amennyiben a vizsgálatot elviselhetetlennek érzi, azt azonnal meg lehet szakítani.

|
2004-07-03 15:26:09

Web Design & Development Prowebshop