Mit is értünk kontrasztanyagon?

A kontrasztanyagok a vizsgált szervek szöveteinél jobban vagy kevésbé lépnek kölcsönhatásba a vizsgálat során alkalmazott fizikai energiával (ez lehet röntgensugárzás vagy egyéb elektromágneses sugárzás). Detektáláskor (a jelek érzékelésekor) így kontraszthatás figyelhető meg, vagyis a kontrasztanyagot tartalmazó szervek a környezetüktől elkülönülnek és jól vizsgálhatóvá válnak.

| Hagyományos és új vizsgálati módszerek 1997 ;   SubRosa Kiadó | Zana, K.; Bach, K.
A különböző képalkotó eljárások során más-más kontrasztanyagot használunk. Így beszélhetünk röntgenkontrasztanyagokról, melyeket a röntgensugárzást felhasználó képalkotó módszerek (mint például a kontrasztanyag-feltöltéses gyomorvizsgálat, a vastagbélrendszer vizsgálatát szolgáló irrigoszkópia, a kontrasztanyag-adást követő CT-vizsgálat, vagy az érrendszer vizsgálatára alkalmas angiográfia) során alkalmazunk.

Egyes kontrasztanyagok a röntgensugarak elnyelődését csökkentik a vizsgált szervben, így ún. negatív kontrasztot adnak. Ilyen anyag a levegő és a szén-dioxid. Ezen kontrasztanyagokat felhasználó vizsgálóeljárások jelentős része ma már kiszorult a klinikai gyakorlatból, mivel jó részük igen kellemetlen és fájdalmas módszer, ezenkívül nem is kockázatmentes. Ide tartozik a pneumoenkefalográfia, mely a központi idegrendszer vizsgálatát szolgálta levegőfeltöltést követően, s melyet ma már a CT- és MRI-vizsgálat helyettesít. Az ún. pneumomediastinum a mellkasi szervek, a pneumoretroperitoneum a hasi szervek vizsgálatát szolgálta ugyancsak levegőfeltöltést követően, mely vizsgálatokat jelenleg korszerűbb vizsgálóeljárások, mint például az ultrahang, a CT vagy az MRI helyettesítenek.

Más, ma is használt kontrasztanyagok azáltal fejtik ki hatásukat, hogy a röntgensugarak elnyelődését növelik a szervekben. Ide tartoznak a bárium-szulfát tartalmú kontrasztanyagok, melyek kiválóan alkalmasak a gyomor- és bélrendszer vizsgálatára, azonban testüregekbe vagy szövetek közé jutva életveszélyes szövődményeket okozhatnak. Így amennyiben ennek a veszélye fennáll (például gyomorperforáció gyanúja esetében) vagy amennyiben a kontrasztanyagot érrendszerbe kívánjuk bejuttatni, jódtartalmú kontrasztanyagokat használunk.

A röntgenkontrasztanyagokon kívül meg kell említenünk az MRI-vizsgálat során alkalmazott kontrasztanyagokat, melyek közül legelterjedtebbek a gadolíniumalapú kontrasztanyagok, melyek a vizsgált szerv mágneses tulajdonságainak megváltoztatása révén fejtik ki hatásukat.

Az UH-diagnosztikában ugyancsak használhatók kontrasztanyagok, azonban mivel ezeket csak a közelmúltban fedezték fel, illetve kezdték kipróbálni, a gyakorlatban még nem terjedtek el.

A kontrasztanyagok mellékhatásai

Tudnunk kell, hogy a kontrasztanyagok felhasználása kockázattal jár. Bár az elmúlt évek tudományos kutatásai a mellékhatások előfordulási gyakoriságát jelentősen csökkentették, azonban teljesen kiküszöbölni nem sikerült. Előfordulási valószínűségük és súlyosságuk jóval kisebb, amennyiben nem jutnak be az érrendszerbe (gyomor- és bélrendszer vizsgálata).

Az érrendszerbe adott kontrasztanyagok alkalmazásának következtében kialakuló mellékhatások valószínűsége
Összes mellékhatás 3-12 /100
Mérsékelt, nem súlyos reakciók 1-2/100
Súlyos, életveszélyes szövődmények 1-20/10 000
Halálos szövődmény 1/10 000-350 000

Látható tehát, hogy míg az enyhe, gyorsan múló szövődmények viszonylag gyakoriak, addig a súlyos, életet veszélyeztető mellékhatások elenyészően ritkák. Az MRI-vizsgálat során alkalmazott kontrasztanyagok esetében a szövődmények valószínűsége ennél is jóval alacsonyabb.

Tünet Teendő
Hányinger, hányás Az esetek nagy részében nem igényel különösebb beavatkozást. Amennyiben tartósnak bizonyul, gyógyszeres kezelés szükséges.
Allergiás jellegű kiütések (urticaria) Amennyiben elhúzódóak, valamint az egész testet érintik, gyógyszeres kezelés szükséges.
Légzési nehézség Azonnali beavatkozást igényel.
Vérnyomáscsökkenés Lehet enyhe, de társulhat hozzá gyorsult vagy lassú szívműködés, illetve görcsök is. Azonnali orvosi beavatkozás szükséges.

A felsorolt tünetek a kontrasztanyag beadását követő néhány percen belül alakulnak ki. Léteznek igen ritka késői szövődmények is, melyek a beadást követően általában 30 perccel, illetve igen ritkán pár nap múlva jelentkeznek. A tünetek lehetnek: viszketés, kiütés, fejfájás, hányinger, hányás, hasmenés.

A kontrasztanyagok mellékhatásának megelőzése

Tudnunk kell, hogy egyes betegeknél a kontrasztanyag-érzékenység rizikója nagyobb:

  • ha a betegnek már volt előzetesen kontrasztanyag-túlérzékenysége;
  • súlyos asztma vagy allergia fennállása esetében;
  • egyes súlyos tüdőmegbetegedésekben;
  • kisgyermekek, újszülöttek, legyöngült állapotban lévő idős betegek esetében.

Amennyiben előzetesen kontrasztanyag vagy valamilyen gyógyszer adását követően, vagy valamilyen étel fogyasztása után allergiás jellegű panaszai voltak, ezt mindenképpen közölje a vizsgálatot végző orvossal a vizsgálat előtt!

Amennyiben a betegnek előzetesen allergiás tünetei voltak, a vizsgálat előtti napokban speciális, antiallergiás kezelésben részesül, ennek segítségével az újabb allergiás roham megelőzhető, illetve valószínűsége minimálisra csökkenthető.

Kontrasztanyag adása csak éhgyomorra történhet (egyes sürgős esetektől eltekintve), különben a mellékhatások valószínűsége - különös tekintettel a hányingerre, hányásra - jóval nagyobb.

Beleegyezzünk-e a kontrasztanyag alkalmazásába?

Minden nagykorú, szellemileg beszámítható, tiszta tudattal rendelkező embernek joga van eldönteni, hogy vállalja-e a kontrasztanyag adásával járó szövődmények rizikóját. Minden ilyen jellegű vizsgálat előtt erről írásban kell nyilatkozni. Hogyan döntsünk hát helyesen?

A röntgensugárzás veszélyeihez hasonlóan, kerülendő minden fölösleges kontrasztanyagos vizsgálat, mivel fölösleges veszélynek teszi ki a beteget.

Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy sokszor nagyobb veszélyt jelent a beteg számára a diagnózis késlekedése vagy a téves diagnózis - mely a kontrasztanyag nélkül végzett, nem teljes értékű vizsgálat eredménye lehet -, mint a szövődmények kockázata. Ezért érdemes figyelembe venni az orvos véleményét annak megítélésében, hogy kontrasztanyag adása valóban szükséges-e a diagnózis felállításához.

|
2004-07-03 15:15:32
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop