Radiológiai diagnosztika

Alig több mint száz éve, 1895-ben fedezte föl Wilhelm Conrad Roentgen a róla elnevezett röntgensugárzást, s ezzel forradalmasította az orvostudományt. A képalkotó eljárások lehetővé tették az egyes szervek működési és szerkezeti eltéréseinek egyre tökéletesebb vizsgálatát. Napjainkban a radiológia az orvostudomány egyik legdinamikusabban fejlődő területe.

| Hagyományos és új vizsgálati módszerek 1997 ;   SubRosa Kiadó | Bach, K.; Zana, K.
Az ultrahang-diagnosztika megjelenése hatalmas előrelépést jelentett, mivel olyan fájdalommentes, viszonylag olcsó képalkotó eljárás, mely nem ionizáló (biológiailag ártalmatlan) sugárzás segítségével képes számos szerv vizsgálatára.

A számítógép-technika radiológiában való alkalmazása lehetőséget nyújtott a komputertomográfia (CT) és a digitális radiológiai eljárások bevezetésére.

Korunk legújabb és egyik legkiemelkedőbb vívmánya a mágneses magrezonanciás vizsgálat (MRI), mely röntgensugárzás felhasználása nélkül képes az emberi test három dimenzióban történő igen részletgazdag feltérképezésére.

Hagyományos radiológiai módszerek

A hagyományos radiológia a röntgensugárzásra épül. A röntgensugár nagy energiájú elektromágneses (ún. ionizáló) sugárzás. Előállítására az ún. röntgencső (katódsugárcső), az áthatolt sugarak képi megjelenítésére a röntgenfilm, vagy átvilágítás esetében a röntgenképernyő szolgál.

A röntgensugárzásnak, mivel a szöveteken áthatolva azokkal kölcsönhatásba is lép, lehet sejtkárosító hatása, az élő szervezetben ún. biokémiai-biológiai elváltozásokat hozhat létre. Ez a veszély annál nagyobb, minél nagyobb sugárterhelés éri a szervezetet. Bár a modern röntgengépek felhasználásával a sugárterhelés nagymértékben csökkent, fontos, hogy csak annyi röntgenvizsgálat történjen egy betegnél, amennyi a diagnózis felállításához szükséges.

Másrészről viszont, amennyiben a vizsgálatra a diagnózis felállításához vagy a szűrővizsgálathoz szükség van, ennek elmulasztása jóval nagyobb kockázattal jár, mint egy röntgenkép elkészítése következtében elszenvedett sugárterhelés kockázata. Gondolni kell azonban mindig arra, hogy a sugárzásra különösen érzékeny szerveket (mint például a here és a petefészkek) ne érje fölösleges besugárzás. Ennek elkerülését szolgálja az ún. gonádvédelem, aminek lényege, hogy bizonyos vizsgálatok közben a gonádokat (nemi szerveket) ólomból készült védőruha fedi.

A röntgensugár orvosi felhasználása azon a jelenségen alapul, hogy a sugár az emberi test különböző szövetein áthatolva különböző mértékben nyelődik el, illetve hatol át.

Amennyiben egy szövet felépítése valamilyen kórfolyamat következtében megváltozik, ez sugáráteresztő képességét is befolyásolja, és a röntgenfelvételen ez általában jól látható. Tüdőgyulladás esetében például a tüdő szöveteinek folyadéktartalma az érintett területen növekszik, ennek következtében ezen a helyen több röntgensugár nyelődik el, és a röntgenfilmen ez a normálisnál "fehérebb" területként jelenik meg.

A hagyományos röntgenfelvétel alkalmas a csont- és ízületrendszer, a mellkasi szervek, illetve a tüdő, valamint egyes hasi kórképek és fogászati megbetegedések vizsgálatára.

Az emlők vizsgálatát szolgálja a mammográfia, ami ún. lágyrésztechnikával készült röntgenfelvétel.

A képerősítővel végzett vizsgálatok során ugyancsak röntgensugárzás segítségével vizsgáljuk a betegeket, azonban a testet érő sugárzás mennyisége alacsonyabb, mint röntgenfilm készítése esetén. Ez a vizsgálómódszer alkalmas egyes mellkasi és hasi elváltozások differenciálására, mivel a röntgenfilmen esetleg egymásra vetülő képletek általa elkülönülnek.

A különböző szervek vizsgálatát szolgáló speciális radiológiai módszereket a szervrendszerek elváltozásait tárgyaló részben részletesen ismertetjük.

|
2016-02-11 20:00:16
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop