A prosztata és a herék betegségei

A prosztata leggyakoribb megbetegedése a heveny és krónikus gyulladás, illetve a prosztata megnagyobbodás, mely lehet jó- vagy rosszindulatú.

| Hagyományos és új vizsgálati módszerek 1997 ;   SubRosa Kiadó | Zana, K.; Bach, K.

Gyulladások: lehetnek hevenyek és krónikusak. Diagnózisuk a beteg panaszai alapján (elakadó, nehezített vizelés, fájdalom stb.) végbélen keresztül történő (rektális) tapintási vizsgálattal, vizeletvizsgálattal, prosztataváladék vizsgálatával, majd vér-, illetve kiegészítő képalkotó vizsgálatokkal történik.

Ultrahangvizsgálat: a vizsgálathoz nem szükséges éhgyomorra maradni, azonban telt hólyaggal történik. Célja a húgyhólyag vizsgálata, a prosztata méretének meghatározása, valamint mictiót (a hólyag teljes kiürítését) követően a reziduális (visszamaradó) vizelet mennyiségének meghatározása, ami különböző prosztatamegnagyobbodással járó kórképekben kórjelző.

Az UH vizsgálat nem alkalmas azonban a prosztata szerkezetének megítélésére (például daganat kizárására). Ehhez ún. endorektális ultrahangvizsgálat szükséges, melynek jelentősége, hogy a végbélbe vezetett ultrahangkészülék segítségével a prosztata állománya sokkal részletgazdagabban ábrázolható. A vizsgálat kissé kellemetlen, azonban általában nem fájdalmas.

Jóindulatú prosztatamegnagyobbodás (prostata hipertrófia) idősebb korban fordul elő, vizelési panaszokat okoz. A gyulladás gyanújakor a leírt vizsgálatok szükségesek.

A prosztata rosszindulatú daganatos betegségénél, a prosztataráknál már a fizikális (rektális) vizsgálatkor észlelt egyenetlen, durva felszínű prosztatára jellemző tapintási lelet felhívja a figyelmet a malignitás (rosszindulatúság) lehetőségére. Ilyenkor kimutatható a vérből egy specifikus antigén (PSA), amely erre a betegségre jellemző. A képalkotó eljárások közül alapvető jelentőségű a már ismertetett transzrektális (végbélen keresztüli) ultrahangvizsgálat, valamint az ezt kiegészítő ultrahang vezérelte biopszia (szövettani vizsgálat). Azonban ki kell hangsúlyoznunk, hogy prosztatatumor esetén az ultrahang nem pótolja a rektális vizsgálatot, mert a prosztatatumorok kb. egyharmada a környezetével azonos echóképet ad.

Heretumorok

Fiatalabb férfiaknál gyakoribb, általában a here fájdalmatlan megnagyobbodása az első tünet; később alhasi fájdalom kíséri.

Diagnózisa: alapvető jelentőségű a tapintási lelet, ami általában felhívja a kórképre a figyelmet. Ezután vérvizsgálatok (alfa fotoprotein és humán koriogonadotropin), illetve képalkotó eljárások következnek. Ultrahangvizsgálat segítségével a here állománya jól vizsgálható. A gyakori tüdőáttétek miatt mellkasröntgen, illetve gyakran CT-vizsgálat szükséges.

|
2004-07-03 15:23:16
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop