Májustól októberig lomberdőben, főleg tölgyesekben és erdei utak mentén elszórtan termő feltűnően szép piros gomba. Kalapja kezdetben domború, majd ellaposodó. Színe szép rózsás - vagy élénk bíborpiros. Az idősebb gomba kifakulhat. Matt felülete fiatalon kissé nemezes, azaz enyhén érdes tapintású. Átmérője 4-7 centiméter.

Termőrétege csöves. A csövek pórusa tág. Szép aranysárga színe később zöldessé válik, sőt az idős gombán vörösödik.

Tönkje 3-7 centiméter hosszú, 0,5-1 centiméter vastag. Alakja általában karcsú, de lehet kissé megvastagodott. Lefelé többnyire elvékonyodik. Színe sárga, melyet vörös futtatású rajz díszít. Felülete sima.

Vékony húsa a kalapban puha, a tönkben keményebb. Színe piszkossárga. Törésre vagy vágásra lassan kékesvörösre színeződik. Kissé savanykás ízű és enyhe gombaillatú.

A piros tinóru elég ritka gomba és mivel valóságos természeti szépség, kíméljük, hagyjuk termőhelyén szaporodni. Lehetőleg csak kóstolóra valót szedjünk belőle. Fogyasztásra keressünk inkább más gombát.

Amit hazaviszünk, minél előbb készítsük el, mert könnyen romlik. Ízesítésre vagy önálló ételnek egyaránt alkalmas. Összetéveszthető a nyersen mérgező vörös tinóruval, de annál a sárga csövek nyílásai narancs- és vérvörösek, a tönkje pedig lefelé egyre erőteljesebben vörös árnyalatú és az alján egész sötétvörös.