Leccinum scabrum

Kalapja 5-15 centiméter átmérőjű. Fiatalon félgömb alakú, majd domború, közepe néha ellaposodik. Színe a világos szürkésbarnától a vöröses szürkésbarnán át a sötétbarnáig változhat. Felülete sima, de kissé ragadós. A kalapbőr nem húzható le.

Termőrétege csöves. A csövek viszonylag hosszúak, nyílásai aprók, formájuk kerek. A párnaszerűen kidomborodó vastag termőréteget a tönktől mély árok választja el. A kalap húsáról könnyen lefejthető.

Tönkje megnyúlt, felfelé vékonyodó, töve gyakran bunkós. 8-15 centiméter hosszú, 1-3 centiméter vastag. Fehéres felszínét kezdetben halványszürke, majd feketés, eléggé sűrűn álló, hosszában csíkolt szemcsék, pikkelykék teszik érdessé.

Húsa kezdetben fehéres, később szürkésfehér, törésre, vágásra enyhén rózsaszínű lesz, szárításkor megfeketedik. A kalap vastag, fiatalon rugalmasan kemény, de elég hamar megpuhul és különösen esős időben szivacsos és vizenyős lesz. A tönkben mereven törik, időskorban szívósan keményedő. Íze enyhén savanykás, szaga kellemes. Fiatalon a legtöbb gombás étel elkészítésére alkalmas. Ilyenkor a tönk éppúgy felhasználható, mint a kalap.

Elsősorban leveseket, mártásokat, töltelékeket készíthetünk belőle, de jó kiegészítője a tojásos és húsos ételeknek is. Ne zavarjon bennünket, hogy főzéskor húsa megfeketedik. Az idős példányoknak csak a kalaphúsát használjuk fel, mert a csöves rész az ételt nyálkássá teszi, a tönk pedig szívós, kemény. Szárításra alkalmas, de nehezen szárad.

Mérgező gombával nem téveszthető. Közeli rokonaihoz, azaz a többi érdestinóruhoz nagyon hasonlít, de azok is jó, ehető gombák.