Júniustól októberig savanyú talajú lomberdőkben terem. Főleg a bükkösöket kedveli. Ritkán jelenik meg tömegesen, de mohos hegyoldalakon sziklás törmelékek közti avarban eléggé gyakori.

Karfiolra emlékeztető termőteste 10-20 centiméter magas, és 5-15 centiméter átmérőjű. A vastag, erősen fejlett, lefelé keskenyedő tőből számos ág indul ki, melyek többszörösen elágaznak, és kettő vagy több csúcsban végződnek. Fiatalon az ágak rövidek, vaskosak és a tőhöz hasonlóan sárgásfehérek. Idővel megnyúlnak, vékonyodnak és színük sárgásbarnára sötétedik. Az ágvégek kezdetben rózsásak vagy pirosas színűek, de idős korban gyakran kifakulnak. A spórákat hordozó termőréteg az ágvégeket vonja be.

Húsa sajtszerűen merev, törékeny. Színe fehér, az ágak csúcsában lehet kissé vöröses. Illata gyümölcsre emlékeztet, íze fiatalon nagyon kellemes, de az idősebb gomba kissé kesernyés, savanykás.

Ételkészítéshez az ágvégeket le kell vágni, és csak forrázás után, illetve a forrázó víz elöntése után használhatók fel a fiatalabb példányok. Nagyon jó rántva, levesnek, paprikás-, rakott- vagy tojásos gombának. Megfőzve eltehető savanyúságnak is.

Összetéveszthető a vele azonos feltételekkel fogyasztható sárga korallgombával és az enyhén mérgező cifra korallgombával. Mindkét gombának azonban sárgák az ágvégei. Pirosas szín ugyan látható a cifra korallgombán, de csak az ágak alsóbb részén, nem a végein. Tehát amíg a rózsáságú korallgomba fiatal és jól látható az ágvégek pirosas színe, bátran gyűjthetjük, de az idősebb kifakult példányokat ne használjuk fel.