A piacfüggőségből szükségszerűen következik az időhiány, hiszen a karrierépítés, családfenntartás és az életszínvonal megőrzése vagy javítása minden időnket felemészti. Ezért rá vagyunk utalva a késztermékek fogyasztására, megvásárlására, ki vagyunk szolgáltatva embertársainknak, viselnünk kell az időhiányunk, karrierépítésünk, megélhetési tevékenységünk pozitív és negatív következményeit. A nemkívánatos hatások alól csak önállósulásunk segítségével mentesülhetünk...


Egészség a tálon

Nagyanyáink, dédanyáink többsége még „háztartásbeli” foglalkozást űzött, feleségként, anyaként tevékenykedett. Volt ideje arra, hogy a kertben megtermett, vagy a piacon megvásárolt gyümölcsöt befőzze, a különböző alapanyagokból elkészítse az ételeket: számára nem létezett még készétel, konzerv, tasakos leves, de még étteremből, menzáról sem hozatott táplálékot. A családtagok tudták, mit esznek, s azt szívesen fogyasztották.

Az egészséges házikosztról azonban nem csak elkészítésének ismeretében kellene állítani, hogy egészséges, hanem a felhasznált alapanyagok tekintetében is. Ilyen szempontból nem feltétlenül egészséges a háziétel, sőt a magyaros koszt a felhasznált zsiradék, a sok hús és a paprika miatt egészségtelen.

Ráadásul sok helyen nagyon egysíkúan étkeztek, a tehetősebbek szinte húst ettek hússal, a szegényebbek pedig rengeteg tésztát, grízzel és lekvárral. A jó háziasszonyok azonban figyeltek a változatos táplálkozásra, s ha a különféle gabonákból készült ételeket maradéktalanul nem is ismerték, a főzelékféléket rendszeresen a család asztalára varázsolták.

Főzzünk!

Mai emberként rohanó életmódunk ellenére is szerencsések vagyunk, hiszen, ha rászánjuk magunkat a főzésre, sokféle egészséges étellel kápráztathatjuk el családunkat. Ráadásul a házilagos ételkészítéssel mentesülünk az értelmetlen, felesleges dolgok megvásárlásától is, ezáltal jelentős pénzt takarítunk meg, s megkíméljük a környezetünket kidobandó csomagolóanyagoktól, de a nemkívánatos „E” anyagok természetbe kerülésétől is.

Házikenyér, -sütemény

A legtöbbet kenyérből fogyasztunk. A régi kenyerekben még élt a lélek: a pék a kenyeréért felelősséget vállalt, a vásárló személyes kontaktusban állt vele. Ha rossz volt a kenyere, még a faluból is elűzték. A háziasszony meg egyszerűen képtelen volt rossz kenyeret sütni, mely akár még egy hétig is friss maradt.

Jegyezzük meg! A nagyáruházakban kapható kenyerek hemzsegnek az adalékoktól, futószalagon készült, lelketlen, felfújt „teremtmények”. Ma tehát leginkább a kenyérrel mérgeznek bennünket, ezért érdemes kenyerünket otthon sütnünk, a lehető legváltozatosabb bioalapanyagokból.

A háziasszony, illetve a család másik kincse a sütemény. A mai nőkre jellemző, hogy éppen kenyér- és süteménysütésre nincs idejük, inkább megveszik a családi édességet a cukrászdában vagy a nagyáruházban. Persze a cukrászdák látogatása hétvégi családi program is lehet - némelyikben még ma is figyelnek a minőségre, nem tesznek vendégük elé „szemetet”.

Ennek ellenére igazán jó, egészséges sütemény csak otthon készülhet. A saját konyhánkon megválogathatjuk az alapanyagokat, kerülhetjük a cukrászdákban használatos adalékokat, színezékeket, aromákat, s még csak dohányfüstös se lesz a csemegénk. Sajnos, a cukrászdák, árusok édességei, süteményei nikotinnal „fűszerezettek”, néhol a legyek is megkörnyékezik őket, és még a szavatosságuk is bizonytalan.

Tipp! Vegyük hát elő inkább nagyanyáink süteményeskönyveit, a receptet kombináljuk a korszerű táplálkozáshoz nélkülözhetetlen anyagokkal, például fehér cukor helyett használjunk nádcukrot (és abból is kevesebbet), fehér liszt helyett pedig teljes kiőrlésű barnát, s lepjük meg családunkat hamísítatlan házisüteménnyel!

A karácsonyi bejglit se vásároljuk üzletben, s próbáljuk meg a mérgező, tartósítószerben, adalékban gazdag, s esetenként még fertőző szaloncukrot is házilag elkészíteni! A világhálón remek recepteket találunk, ha a keresőbe beírjuk a „szaloncukor, a „bejgli” vagy a „kenyérsütés” szót.

Házi tejtermékek

A család sajt-, túró-, joghurt- és kefirigényét is kielégíthetjük házilag készített tejtermékekkel.

A sajt tejfölből és sóból készíthető, mégpedig, a tejföl fokozatos felmelegítésével, egyszeri sózásával, majd pelenkába kötésével, lecsepegtetésével.

Házijoghurtot bolti joghurt segítségével nyerhetünk, mégpedig úgy, hogy elkeverjük cukorral, felforralt tejhez öntjük, s letakarva állni hagyjuk.

A házikefir hasonló módon készíthető, de cukor nélkül.

A házitúrót aludttejből nyerhetjük, ezt leszűrjük, a fennmaradó túrót pedig gézben kicsepegtetjük. Csak teljes, 3,6%-os tejet érdemes használnunk, az 1,5 zsírszázalékú, homogénezett tej erre alkalmatlan.

Házi gabonafélék

A török idők előtt a magyarok gabonaalapú étkezést folytattak, az említett húsos, szaftos konyha az ősmagyaroktól idegen. A gabonát sokszor házilag csíráztatták, s ezek az élettől duzzadó növénykezdemények a legegészségesebb táplálékaink. A mai ember alapproblémája, hogy nem táplálékot fogyaszt, az étel számára csupán tömőanyag.

Az áldatlan helyzeten változtathatnak a különféle csírázó gabonamagvak: a búza, az árpa, a rozs, a zab, a köles, illetve az olajos magvak: a len, a tökmag és a napraforgó, de csíráztatható a bab, a lencse, a szója és a csicseriborsó is.

Jó tudni! Csíráztatótálakat a bioboltokban vásárolhatunk, de a célnak akár egy folyamatosan nedvesen tartott gézdarab is megfelel. A 4-6 milliméteres csírákat érdemes fogyasztani, általában nyersen, például a saját készítésű túróhoz, joghurthoz keverve.

Felhasználható az édes lepényekhez is, például a csíramáléhoz, amikor is 50 dkg búzacsírát 50 dkg teljes őrlésű liszthez 3 dl vízzel keverünk, majd kisütjük. A búzából „húst” is készíthetünk, csupán 2 kg teljes őrlésű búzalisztre és vízre van szükségünk hozzá.

A lepényszerűre sütött „búzahúst” apróra vágva pörköltként is fogyaszthatjuk.

Váczi Gábor