Schnitzer-étrend (1.) - Táplálkozzunk az eredeti, ősi módon!

Johann Georg Schnitzer német fogorvos kétféle diétát fejlesztett ki, melyekkel nemcsak a táplálkozással összefüggő betegségek kialakulását lehet megakadályozni, hanem a civilizációs bajok, köztük a diabétesz is, megelőzhető és gyógyítható...

| Ideál - Reforméletmód magazin 2006 ;18(2):19-23   Celsus Kft. | Sütő, Gy.
A test ideális esetben tökéletesen működik, és kényelmes lakhelyül szolgál léleknek és szellemnek egyaránt: a tökéletes egészség azonban manapság ritka. Ezt bárki megállapíthatja, ha családtagjaira és ismerőseire gondol. Itt vannak például a fogak. Már az alig kétéves kicsiknél is megfigyelhető a szuvasodás... Az iskolába kerülő, hat-hét éves gyerekek pedig szinte valamennyien kezelésre szorulnak. A fogromlás oka a túlzott édességfogyasztás miatti fogszuvasodás, felnőtteknél a fogínygyulladás és az állkapocssorvadás következtében kialakuló foglazulás. A mai fiataloknak körülbelül 80%-a fog- és állkapocs-szabályozásra szorul.

A LEGTERMÉSZETESEBB DOLOG A VILÁGON...

Az egészség nélkülözhetetlen feltétele az élet és minden teremtmény fejlődésének. Ha az élőlények bizonyos fajai a több millió éves evolúció során az adott körülmények között képtelenek voltak egészségüket megőrizve alkalmazkodni, akkor kipusztultak, és helyüket más, egészséges fajoknak kellett átadniuk.

Így tehát a természet adta egészségnek nem csak az ember érdekében kellett átalakulni. A természet a szó legszorosabb értelmében azt jelenti, hogy az élőlények szervezetének örökletes működése a kialakult létfeltételekhez igazodik. Ez érvényes a fajokra jellemző növekedésre, az idegrendszerre, az érzékszervekre, a táplálék felvételére és felaprítására, az emésztőszervekre, az anyagcserére, a bakteriális, gombás és vírusfertőzések elhárítására, a mozgásszervekre, az átörökítésre, az intelligenciára, a szellemi és a lelki megnyilvánulásokra. Ilyen feltételek mellett az ember valóban az egyik legfejlettebb és legnagyobb változáson átesett élőlény.

VÁLTOZATOS RAKTÁROZÁS

Egyedülálló adottságunk, hogy szervezetünk raktározóképessége aszerint módosul, hogy az adott anyagok milyen gyakorisággal fordulnak elő életterünkben. Eszerint az oxigén csupán néhány percig tárolható, mert a levegőben mindenütt megtalálható. A víz órákon át visszatartható, mivel nem mindenütt áll rendelkezésre. A szénhidrátok, a leghatékonyabb energiaforrások szintén csak néhány óráig maradnak meg a szervezetben. Szükség esetén a szervezet zsírtartalékaihoz nyúl, így napokig képes fenntartani magát anélkül, hogy táplálékot venne magához. A fehérje, az elhasználódott struktúrák és a bioaktív anyagok fontos nyersanyaga, a legújabb kutatási eredmények szerint ugyancsak több napra elraktá rozódhat. Néhány vitamin, különösen a B-csoportok, hetekig, sőt hónapokig is „raktáron” tarthatóak, közülük egy-kettő nyomokban akár évekig is megmarad.

ÁRULKODÓ FOGAZAT

Milyen az ősi emberi táplálkozás? Vajon az ember húsevő, mindenevő vagy növényevő? Erre a kérdésre pontos választ dr. Richard Lehne fogorvostól kaptunk, amikor elmagyarázta a rágás anatómiájának eltéréseit. Összehasonlította a különböző állatfajok rágószerveinek szerkezetét, illetve a természetes táplálkozási formákat, és arra a megállapításra jutott, hogy fogazatuk sajátosan átalakult aprítóeszközök, amelyek alapján vissza lehet következtetni az adott faj természetes táplálkozására. Eszerint a húsevők erős, tépőfogakká alakult szemfogakkal és oldalsó, éles, késszerű fogképződményekkel rendelkeznek. A növényevőket elülső tépőfogaik, valamint oldalt ráspolyszerű fogsoruk segíti a táplálkozásban. A mindenevők fogazata egyaránt megfelel az állati és a növényi táplálkozásnak.

A TERMÉNYEVŐ EMBER

Fogszerkezete alapján az ember egyértelműen frugivor, vagyis terményevő. Fogazatának szerkezete sajátos testfelépítésre utal, akárcsak a lelkébe beépült erős halálfélelem. Leszámítva, hogy a körülbelül tízmillió éves evolúció tekintetében az ember csak későn találta fel a fegyvereket és a szerszámokat, sem fizikailag, sem lelkileg nincs abban a helyzetben, hogy táplálkozása alapvetően állati legyen.

Az ember csak különleges feltételek mellett, végszükség esetén fogyasztott húst, ha például a létéhez idegen éghajlathoz - jégkorszak, sarkvidéki területek - kellett alkalmazkodnia. Ilyenkor a rendelkezésére álló táplálék szűkös mennyiségű, alacsony kalóriaértékű, mert a bőséges állati táplálkozás hatására probléma adódhat a fehérjeraktározással, ezenkívül a teljes értékű növényi táplálkozás fokozza a telítettségérzést.

IDOMULNUNK KELLENE?

Az ember táplálékfelvétele, emésztőrendszere és az ősi táplálkozásra visszavezethető anyagcseréje már évszázadokkal ezelőtt kifejlődött, az evolúciós energia tehát az agy, a kezek és a koordináció továbbfejlődésére fordítódott, miáltal lehetővé vált az emberi civilizációk, kultúrák és tudományok előrehaladása.

A modern ember problémája abban áll, hogy táplálékfelvétele és anyagcsere-rendszere még mindig az ősi táplálkozás mintájára van beprogramozva, és nem képes hozzáidomulni a napjainkban szokásban lévő civilizációs koszthoz. (Elég, ha csak az anyagcserezavarokra és -betegségekre gondolunk.) Ezért, aki egészséges kíván maradni, annak a génprogramját kellene megváltoztatnia, vagyis olyan táplálkozásra áttérnie, amely megfelel az ősi emberi táplálkozásnak.

ŐSI TÁPLÁLKOZÁS: A TERMÉNYEK HÁROM CSOPORTJA

Az ősi emberi táplálkozás szerint a termények három csoportra oszthatók:

1. Magvak: kezdetben szinte mindenhol megteremtek, az ember alapvető táplálékai közé tartoztak. A nomád afrikai tuaregek még manapság is gyűjtögetnek fűmagokat. Etiópiában a teff nevű fűmag a közkedvelt nemzeti ételnek, az ingerának legfontosabb alkotórésze, ami fánkhoz hasonló, őröléssel és erjesztéssel készülő étel. Amikor az ember megtanult földet művelni, olyan gabonaféléket is kezdett termeszteni, amelyek a mai napig léteznek: búzát, rozsot, zabot, árpát, hajdinát, tönkönybúzát, kölest, szemes cirokot, rizst, kukoricát stb. Ezek mellett más magok is, mint például a borsó, a lencse, a szójabab, a csonthéjasok és a napraforgómag is fontos kiegészítő szerepet játszanak.

2. Gyökérgumók: ősi formái a vadgyökerek, pl. a vadrépa, valamint egyes vadnövények hagymás változatai. A föld- és kertművelő kultúrák fejlődésével alakultak ki a mai gyökeres, gumós és hagymás zöldségek, pl.: a répa, a csipkebogyó, a (hónapos) retek, a zeller, a karórépa, a karalábé, a csicsóka, a manióka, a burgonya, az édesburgonya, a fekete nadálytő, a vöröshagyma és a fokhagyma.

3. Levélhajtások: ősi változatai: a gyermekláncfű, a csalán, a mezei sóska levelei; egyes levélrügyek, a fenyőhajtások, a vízitorma. Napjainkban ez a csoport széles palettát foglal el. Ide tartozik a fiatal fejes saláta (pl. endíviasaláta), a fejes saláta, a szedősaláta, a galambbegysaláta, a jégsaláta, a zsázsa, a spenót, a leveles répa, a kínai káposz ta, a fehér fejes káposzta, a takarmánykáposzta, a kelkáposzta, a vörös káposzta, a kelbimbó, valamint az aromában és vitaminban gazdag fűszernövények, mint pl.: a petrezselyem (magas B 12-vitamin-tartalma), a snidling, a lestyán, a kapor, a borágó, a citromfű, a tárkony stb.

A magvak és a gumók/gyökerek életenergia-tartalékok, melyeket a növény magának hoz létre azért, hogy belőlük a következő növénygenerációt - magvak -, illetve egyéb rá jellemző képződményeket, pl. virágokat vagy hajtásokat, gumókat - létrehozhassa. Nemcsak energiahordozók, hanem létfontos anyagokat, fehérjéket (enzimeket), vitaminokat, telítetlen zsírsavakat, nyomelemeket, ásványi anyagokat, aromaanyagokat, továbbá építő- és információhordozó anyagokat is tartalmaznak.

A levelek nagy aktivitású molekulák vegyületei, amelyek berendezései napfénnyel működnek. A „napgenerátort” a nap már az emberi élet megjelenése előtt kifejlesztette. Segítségével a levegő szén-dioxidjából és vízből alakulnak ki a szénhidrátok és egyéb szénhidrogén-vegyületek, amelyekben a felfogott napenergia elraktározódik. A levelek a fotoszintézis során oxigént szabadítanak fel szén-dioxidból és vízből, majd leadják a környezetbe. A belélegzett oxigén segítségével a szénhidrátokból és a szénhidrogénből az ember és az állat létéhez szükséges energia keletkezik. Jelenleg az emberiség már azokból a szén- és kőolajkészletekből fogyaszt, amelyek évmilliók alatt keletkeztek növényi fotoszintézis során. Mivel ezek a tartalékok a következő száz évben kimerülnek, ajánlatos lenne például a sivatagok „zöldesítésével” a bioszintézist fokozni.

A szén és a hidrogén az élő szervezetekben az enzimek segítségével kapcsolódnak, s közben energia szabadul fel, így a széndioxidból és a vízből keletkező savas végtermékeik visszakerülnek az energia-körforgásba. Az ember, állat és növény számára egyaránt fontos „recycling” - újrafeldolgozás - a zöld festékanyagot, a klorofillt használó növények feladata. Ez a bonyolult molekula alig különbözik a vörösvérsejtek színanyagától: központi atomja a magnézium, míg ezt a helyet a hemoglobin esetében egy vasatom helyettesíti. Emellett a levelek számos vitamint, enzimet, nyomelemet, ásványi anyagot és fehérjét tartalmaznak, amelyekre kölcsönhatásaik miatt van szükségük. A káposztáknál a levelek raktározó funkciót is betöltenek, akárcsak más növényeknél a gyökérgumók. A növények rendszeres fogyasztása szervezetünk tökéletes biokémiai folyamataihoz nélkülözhetetlen.

(folytatjuk)

S. Gy.

|
2006-02-03 18:56:42
hírdetés
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop