Bizonyos mértékű súlytöbblet kevésbé veszélyezteti az egészségünket, mint a túlzott alkoholfogyasztás és a mértéktelen dohányzás - egyebeken kívül ezt mondta a kutató egy nemrégiben megjelent, Inkább kövérek legyünk? című cikkünkben. A néhány kilogrammnyinál nagyobb túlsúly, az elhízás azonban szintén veszélyekkel jár - erről Pados Gyulával, a Szent Imre Kórház osztályvezető főorvosával beszélgettünk.

Az elhízás és valamely konkrét betegség között nincs olyan szoros összefüggés, mint amilyen van a dohányzás és a tüdőrák között - mondta bevezetésképpen a Táplálkozási Fórum elnöki tisztét is betöltő kandidátus. De a szív- és érrendszeri betegségek meg az infarktus esetében egy 30-as vagy nagyobb BMI-érték fölér napi egy csomag cigaretta elszívásának kárával. (A BMI elnevezés az angol Body mass index, azaz a testtömegindex rövidítése. Ennek értékét úgy kapjuk meg, hogy a kilogrammban kifejezett testsúlyt elosztjuk a méterben megadott testmagasság négyzetével. Eszerint ha egy 175 centiméter magas személy 62 kilogramm, akkor a BMI-je 20,2; ha 77 kilogramm, akkor a BMI-értéke 25,1; ha pedig 93 kilogramm, a testtömegindexe 30,4.) Az orvostudomány - folytatta Pados Gyula - a 20 és 25 közötti BMI-t tekinti normálisnak, a 25 és 30 közötti BMI-nél túlsúlyról, a 30 fölöttinél orvosi értelemben már elhízásról van szó.

A dohányzás káros hatása közismert. Nemcsak a tüdőrák kockázatát növeli, hanem a szervezet egészében is károsítja az ereket. A sebesült érfalba - ez az egyszerűsített modell - könnyen lerakódik a koleszterin, a szűkebb érfal magasabb vérnyomáshoz vezet, a magasabb vérnyomás fokozza a koleszterinlerakódást, az tovább szűkíti az ereket és így tovább. Ezeket a károkat nem ellensúlyozza a dohányzás egyetlen pozitív hatása. Az, hogy hatékonyabbá teszi a szervezet alapanyagcseréjét, fokozza a szervezetbe került zsírok elégetését. Ha valaki abbahagyja a dohányzást, az alapanyagcseréje lanyhul, az elfogyasztott táplálékból több hasznosul a szervezetében. Ez önmagában csak 2-3 kilogrammal növeli meg a testsúlyt. A baj az, hogy a dohányzás abbahagyásakor elmaradnak a dohányzással járó megszokott cselekvések is, a cigaretta előkeresése, szájhoz emelése, meggyújtása, a hamu leverése. Ezek a megszokott "matatások" a dohányzás abbahagyása után nagyon sokszor az élelmiszerekre tevődnek át. A "nassolás" főképpen a nap második felében, vacsora előtt és után, tévénézés közben gyakori.

A dohányzásnak a testsúlyra való kedvező hatását mutatja, hogy a Szent Imre Kórházban végzett felmérések szerint az elhízottaknak csupán a 22-23 százaléka mondta magát dohányosnak, míg a lakosság egészében ez az arány 38 százalék. Ez az egyetlen haszon azonban - hangsúlyozza a főorvos - nem egyenlíti ki a dohányzás miatt bekövetkező károsodások súlyát.

Nem könnyű válaszolni arra a kérdésre, hogy a dohányzásról való tartós leszokás esetében a szervezet vajon nem áll-e át a dohányzásra való rászokás előtti alapanyagcsereszintre. A felelet azért nehéz, mert az alap-anyagcsere az életkor növekedésével a dohányzástól függetlenül is csökken, azaz a túlsúly azonos táplálkozási szokások megmaradása esetén pusztán attól is megjelenik, hogy már nem 30 vagy 40, hanem 60 esztendősek vagyunk. A rendszeres napi elfoglaltság hiánya vagy csökkenése, a korral járó depreszszió gyakran "pótcselekvésekhez" vezet - és az egyik pótcselekvésfajta éppen az evés. Idősebb korban kisebb az izomszövetnek a szervezeten belüli aránya, márpedig az izomszövet égeti el a legtöbb táplálékot, annak a legjobb az energia-leadása.

Hasonlóképpen nehéz a válasz az alkohol és a testsúly közötti összefüggést firtató kérdésre. Az alkoholoknak meglehetősen nagy az energiatartalmuk. Egy gramm alkohol energiatartalma 7 kalória, egy gramm zsíré alig 2 kalóriával több, egy gramm szénhidráté pedig 3 kalóriával kevesebb. A sok alkoholt fogyasztók zöme elhízik - nem ok nélkül alakult ki a "sörhas" fogalma.

Ellentmondani látszik ennek, hogy a mértéktelenül sok alkoholt fogyasztók közül sokan csontsoványak. De ennek is van magyarázata: az alkoholos gyomorhurut krónikus emésztési zavarokat okoz, és emiatt a szervezet a táplálékot nem képes hasznosítani. Ráadásul a súlyos alkoholisták általában keveset esznek. E jelenségnek meg az mond látszólag ellent, hogy az alkoholnak étvágygerjesztő hatása van. Ez igaz, de csak abban az esetben, ha az alkoholt mértékkel fogyasztjuk, naponta egy-egy pohárral. És ez a pohár bor is vörösbor legyen. Ráadásul a fekete szőlő héjában lévő anyagok antioxidáns hatásának köszönhetően a vörösbor bizonyos védelmet nyújt az érelmeszesedés ellen.

A mértékkel fogyasztott vörösbor dicséretére szól az is, hogy hatására a máj egy olyan, HDL-koleszterinnek nevezett védőfaktort termel, amelyik védi szervezetünket az infarktustól. A túlzott alkoholfogyasztás azonban károsítja a májat, a károsodott máj pedig nem képes a védőfaktor termelésére.

A kövérségre visszatérve Pados Gyula az orvostudománynak azt a megállapítását hangsúlyozta, hogy az elhízással együtt járnak olyan "társult rizikófaktorok" mint a magas vérnyomás, a cukorbetegség és a magas vérzsírszint. Egy jó évtizeddel ezelőtt az amerikai Norman Kaplan professzor "halálos négyesnek" nevezte el ezt a tünetegyüttest - mostanában az orvosi szaknyelv metabolikus szindrómaként emlegeti.

A Szent Imre Kórház fogyókúrás részlegén 2000 augusztusának eleje és 2001 júliusának vége között másfél ezer "kövér" beteget kezeltek. A 17 százalékuk BMI-je 25 és 30 között volt (ők a túlsúlyosak), a 83 százalékuké 30-nál nagyobb értéket mutatott (ők az elhízott kategóriába tartoznak). Az utóbbiak majdnem háromnegyedének magas volt a vérzsírszintje, és egyharmaduknál mutattak ki cukorbetegséget. Az elhízottak negyedénél fennállt a metabolikus szindróma tünetegyüttese. A felmérésből az is kiderült, hogy az elhízottaknak csupán a 20 százaléka volt mentes a másik három rizikófaktor mindegyikétől (a nem elhízott embereknél és a nem túlsúlyosaknál ez az arány összehasonlíthatatlanul nagyobb). Az elhízás ugyanis hajlamosít a magas vérnyomásra, a magas vérzsírszintre és a cukorbetegségre. Márpedig például a cukorbetegek infarktuskockázata meglehetősen nagy, ugyanakkora, mint az első infarktuson már átesetteké. Mindezeken kívül az elhízás bizonyos rákbetegségekre - például mellrákra, petefészekrákra - is hajlamosít.

Gondot jelent az is, hogy az elhízás ellen eddig nem volt patikában kapható gyógyszer. Az elhízás legyőzésében az áttörés még várat magára - miközben a társrizikófaktorok kezelésére már vannak hatásos gyógyszerek.

Az elhízottakon - ez vonatkozik a dohányzás abbahagyása miatt növekvő testsúlyúakra is - a diéta, az életmód megváltoztatása, a fizikai aktivitás és végső esetben a mellékhatásoktól nem mentes gyógyszer segíthet. Két esztendeje megszülettek ugyan az első, főként a rizikófaktorokkal társult elhízás kezelésében szóba jöhető, valóban jó gyógyszerek, ám ezek nagyon drágák, és egyikre sincs társadalombiztosítási támogatás.

Marad tehát a túlzásoktól mentes diéta és társai. A túlsúlyosaknak, elhízottaknak érdemes megpróbálkozni velük. Érdemes, mert tudniuk kell: az elhízottak 10 kilogrammnyi testsúlycsökkenése 50 százalékra mérsékli az "éhgyomori vércukorértéket", 40 százalékkal az elhízásfüggő rákbetegségeket, 30 százalékkal a cukorbetegséggel összefüggő halálesetek számát, ugyanannyival a vérzsírszintet, 10 százalékkal a koleszterinszintet, 10-20 higanymilliméterrel a vérnyomást, másfelől pedig 8 százalékkal emeli az infarktus elleni védőfaktor, a HDL-koleszterin szintjét. Öszszességében 20 százalékkal csökkenti az elhalálozás kockázatát. Egy másik felmérés szerint nem dohányzó amerikai nőknek egy 43 ezres - egyenként 1/2-10 kilogrammot fogyó - csoportjában az egyesült államokbeli átlaghoz képest 20 százalékkal csökkent az elhalálozási arány.

Befejezésül Pados Gyula hazai kutatók megállapításait említette: jelenleg a felnőtt lakosság 20 százalékának BMI-je magasabb 30-nál, a 25-30 közötti túlsúlyosak tábora pedig 40 százaléknyi. És az elhízottak aránya - nemcsak nálunk, hanem a világ jó néhány másik országában is - növekvőben van. A most kezdődő évszázadban az elhízás az Egészségügyi Világszervezettől a tíz legsúlyosabb betegség közé soroltatott, leküzdése a legfontosabb egészségügyi kihívássá vált.