„Alultáplált” elhízottak

A súlyos betegségben - például a gyomor-bél rendszert érintő daganatos megbetegedésekben - szenvedők nagyon gyakran rosszul tápláltak.

| InforMed Hírek16:56-57   InforMed | Bárdosi, E.
Alultápláltságuk okai sokrétűek, és egyaránt felölelik a nem kielégítő táplálkozást, valamint a betegséghez kapcsolódó anyagcsere-változásokat...  Egyre több orvos és táplálkozási szakember foglalkozik azzal a kérdéssel, vajon a legkülönbözőbb betegségek, panaszok orvosolhatók vagy enyhíthetők-e megfelelő étrend kialakításával, s ha igen, milyen mértékben. Manapság már konferenciákon, kongresszusokon vitatják meg a leggyakoribb betegségek - bélműködési zavarok, gyulladásos bélbetegségek, hasnyálmirigy-gyulladás, műtéteket követő, illetve kritkussá váló állapot - gyakorlatban megvalósítható táplálkozásterápiáját.


Észrevétlen alultápláltság

A rosszul táplált, kórházban fekvő betegeket gyakran jelentős testsúlyveszteség és a szervezet fehérjeállományának izolált - körülhatárolt területeket, például az izomtömeget érintő - csökkenése jellemzi.

Az alultápláltság a testsúly alapján nem mindig ismerhető fel egyértelműen, mert a tényleges súlyveszteség gyakran vízfelgyülemléssel „kompenzálódik”. Továbbá normális vagy túlsúlyos testalkat mellett is gyakori az egyes tápanyagok, vitaminok, ásványok hiánya.

Figyeljünk oda! Az orvosi gyakorlatban a hiányos táplálkozást gyakran nem diagnosztizálják idejében, s ennek megfelelően nem is kezelik. Aktuális számadatok bizonyítják, hogy a különböző betegségekben szenvedők véletlenszerűen összeválogatott csoportjában a megvizsgáltak 15-45 százaléka a hiányos táplálkozás egyértelmű jeleit mutatta. Kórházi kezelés ideje alatt pedig gyakran a tápláltsági állapot jelentős romlása figyelhető meg.

Új irányvonalak a kezelésében

Az alultápláltság rendszerint nem sorsszerű, hanem időben felismerve megelőzhető, illetve korrigálható. Minden súlyos beteg esetében szükséges a tápláltsági állapotot felmérő, differenciált, egyénre szabott kivizsgálás.

Az alapbetegség terápiájának ugyanis fontos része a hiányos táplálkozás kezelése. Ez egyben elengedhetetlen is, hiszen a hiányos táplálkozás bizonyíthatóan rontja a betegségből való kilábalás esélyeit, és erőteljesen csökkenti az érintett betegek életminőségét.

A táplálkozási hiányosságok kezelésében fontos szerep jut az átmeneti táplálékkiegészítésnek, valamint a tápanyagok célirányos alkalmazásának. A kritikus állapotban lévő betegek anyagcseréjét a glükóz, az aminosavak, a zsírok, valamint az elektrolitok és nyomelemek felhasználási zavarai jellemzik. Ezáltal szervezetük egészében a lebontás irányába tolódnak el az anyagcsere-folyamatok, ami legerőteljesebben a gyomor-bél működést, az immunrendszert és az izmokat érinti.

Az utóbbi évek táplálkozás-élettani tanulmányai kimutatták, hogy kizárólag a tápanyagbevitel módosításával ez az állapot nem korrigálható. Tehát tovább kell kutatni olyan módszerek után, melyek a tápanyag-hasznosítás hatékonyságát növelik.

Ez felöleli a táplálkozási anamnézis - kórtörténet -, a táplálásban végrehajtott változtatások egységesítését, valamint az elvégzett táplálkozásterápia dokumentációját és a kezelés hatásának hosszú távú nyomon követését, azaz monitorozását.


A táplálék gyógyszer!

A klinikai gyakorlatban alkalmazott táplálkozástudomány ma olyan irányba fejlődik tovább, ahol a táplálékot gyógyszernek tekintik. A közismert mondás, mely szerint „ételed az életed”, egyre inkább beigazolódik.

Immunhatások

A táplálkozástudományban lenyűgöző az az egyre elterjedtebbé váló ismeret, hogy egyszerű vegyületek - aminosavak, zsírsavak, szénhidrátok és származékaik - hatalmas szabályozókapacitással rendelkeznek. Sokáig például teljességgel érthetetlen volt, hogy az anya testére a magzati szervezet miért nem gyakorol szervkilökési reakciót.

Újabb kutatások kimutatták, hogy a magzati szervezet trofoblasztjai triptofánbontó enzimet termelnek. Tevékenységük során triptofánhiány keletkezik, ami a citotoxikus T-sejtek aktivitását elnyomja, és védi a magzatot.

Más szavakkal: egyetlen szabad aminosav hiánya teljesen kikapcsolja a „sejtgyilkos” T-sejtek tevékenységét. Ezáltal olyan miliő jön létre, melyet mesterségesen eddig még nem sikerült létrehozni. Ebből látható, hogy a triptofán nevezetű aminosavnak immunszabályozó szerepe van, amint ezt már korábban az arginin, a glutamin, a cisztein és a taurin esetében is kimutatták.

Ám nemcsak az aminosavak, a zsírsavak rendelkeznek - például az omega-3 zsírsavak - immunválasz-módosító hatással. A telítetlen zsírsavak lehetnek immunstimuláló vagy immunszuppresszáló - immunreakciót serkentő, illetve elnyomó - hatásúak, így a klinikai gyakorlatban a kívánt hatástól függően lehet őket alkalmazni. Ezek az ismeretek teljesen új területet nyitnak a táplálkozásterápiában.

Szabályozó aminosavak

A táplálék vegyületei fiziológiai vagy immunológiai modulátorokként működnek. Fő hatásuk - például az energiaforgalom fenntartása vagy a fehérjeháztartás megőrzése -mellett a sejtszintű jelzésátalakításban játszik fontos szerepet.

Három aminosavnak, a glutaminnak, az argininnek és a glicinnek szabályozókapacitása van:

Az arginin a húgysavciklus egyik közti terméke, ezenkívül a nitrogén-monoxid legfontosabb, a szervezetben képződő kiindulási vegyülete. A nitrogén-monoxid fontos szerepet játszik a vérkeringés és a vérellátási folyamatok szabályozásában, valamint potencianövelő hatásmechanizmussal is rendelkezik.

A glutamin, a szervezetben leggyakrabban előforduló szabad aminosav, sejttenyészetekben elengedhetetlen vegyület a sejtek szaporodásához, a sejtosztódáshoz. Hiánya csökkenti a fehérsejtek szaporodását és a nagytakarítást végző falósejtek aktivitását. Ráadásul a glutamin fontos előanyag a máj-és sejtvédő glutation termeléséhez.

Az egyszerű glicin-aminosav is sejtvédő, gyulladásgátló és daganatképződést gátló hatással rendelkezik.

Bárdosi Erika
| alultáplált, táplálkozás, étrend
2019-09-29 16:15:22

Web Design & Development Prowebshop