Könnyed mozdulat - A mozgásszervrendszer betegségeinek lelki gyökerei

A természeti népek még ösztönösen érezték-értették testük jelzéseinek üzenetét, és tudták, min is kell változtatniuk... Nekünk is jót tesz, ha tisztában vagyunk betegségeink, panaszaink jelentésével, azaz testünk üzeneteinek szimbólumrendszerével!

ízület, gerinc, csontritkulás |

Ideál - Reforméletmód magazin 2007 ;19(4):10-13 Celsus Kft. | Heinisch, M.

A mozgás az élet egyik mutatója. A mozgásszervi betegségek az aktivitással és a passzivitással, vagyis a mozgással és a mozdulatlansággal függnek össze.

A tartás és a mozgás szimbólumai

Az izmok az akaraterőről és az erőkifejtési képességről árulkodnak, a csontok, porcok és ízületek a tartás és az alázat - mértéktartás -, valamint a kapcsolati biztonság egyensúlyát mutatják. Az ember külső tartása a belső szilárdságát tükrözi. A hátgerinc tesz egyenessé és mozgékonnyá bennünket, és rugalmas tartást kölcsönöz.

A legtöbb embert kisgyermekkora óta arra nevelik, hogy egyenesen tartsa magát. A társadalomba való beilleszkedés során aránytalanul nagy hangsúly helyeződik a külső tartásra, miközben a belső tartást leplezni kell. Ha ránézünk valakire, azonnal ösztönösen érezzük, hogy azonosul-e a külső tartásával, vagy pedig reá erőltettek egy pózt.

A természetes és egyértelmű tartás az illető felvállalt tulajdonságairól árulkodik, a természetellenesen elváltoztatott pózban viszont az ember letagadott árnyékoldala érhető tetten.

A gerinc betegségei

A gerincoszlop csigolyáit porckorongok választják el egymástól. Rendkívül nagy nyomás nehezedik rájuk, ám ezt rugalmas elrendezésüknek köszönhetően általában jól viselik. Gond akkor lesz, ha az ember túl nagy súlyokat cipel, és észre sem veszi, vagy legyint rá. A gerincproblémák mögött mindig teljesítménykényszer áll, aminek első számú mozgatórugója az a feltételezés, hogy senki sem fogad el minket pusztán olyannak, amilyenek vagyunk.

Kifelé nagyszerűnek, rátermettnek akarunk látszódni, és ezzel palástoljuk elterebélyesedett kisebbrendűségi érzésünket, amivel már a szüleink mellett is küzdöttünk. Ha valaki sokáig hajszol egy elérhetetlen teljesítményideált, lélekben megmerevedik, és megmerevíti a gerincét is, aminek a porckorongok látják kárát. Az ilyen léleknek ugyanaz a terápiája, mint a gerincnek: jól irányzott, erős rántás, vagyis helyrebillentés az arany középút felé.

Ha a porckorongok valamilyen oknál fogva degenerálódnak, porckorongsérv is kialakulhat, ami súlyosabb esetben ülő-idegzsábához, isiászhoz, bénuláshoz vezethet.

A sérv mindig megerőltetés következménye. Fel kellene ismernünk, hogy testünknek és lelkünknek szüksége van az aktivitás és a pihenés váltakozására, ahogy az ébrenlétre és az alvásra is.

A gerincferdülésnél is fokozott megfelelési kényszer mutatkozik meg. Az érintett személy - akár kisgyerek is - be akarja bizonyítani, hogy többet bír, mint amennyire alkalmasnak találják, nem riad vissza semmitől, de közben legbelül bizonytalan és félénk, ezért több megértésre, pátyolgatásra lenne szüksége.

A nyaki spondylosis főleg az időskorra jellemző. A gerincvelői idegekre nyomás nehezedik, így tartáshiba, mozgási nehézség, izomgyengeség, végtagzsibbadás alakulhat ki. Ebben az esetben az a kérdés, hogy az érintett milyen rugalmassággal vagy merevséggel reagál váratlan helyzetekre, változásokra és mennyire hajlamos a lelkitudati beszűkülésre.

Ugyanilyen gyökere van a meszesedésnek: valamely életterületünk, vagy épp az életfelfogásunk éppúgy megkövül, mint a gerincünk egy szakasza. A páciens elnyomta magában a kellő hajlékonyságot és alkalmazkodóképességet.

A csontritkulás

A csontritkulás az utóbbi időben - főleg a nők körében - kezd népbetegséggé válni. Sok középkorú nő rádöbben, hogy alig voltak saját céljai az életében, csak másokért élt és küzdött. Miután a családban egyre kevésbé van szükség a gondoskodására, kezdi haszontalannak érezni magát, és csökken a tartása.

Ha ez a céltalanság az időskorig fennáll, és elmagányosodással párosul, a csontritkulás súlyos mértéket ölthet. Az ilyen betegnek rá kell jönnie, hogy az „önszenvedtető” magatartással a külvilágból akar több figyelmet, törődést, elismerést kicsikarni, miközben az élet valamely területén még hasznossá tehetné magát, és találhatna saját célokat, amelyekért a körülményektől függetlenül lelkesedni tud.

Csontsérülések

Csonttörések, csontkinövések és a csontokat érintő sérülések akkor következnek be, ha roppant állhatatosságunkról akarunk tanúbizonyságot adni, és közben lelki törések érnek bennünket. Ilyenkor tudat alatt már elegünk van a helyzetből, belefáradtunk, ám a hajszoltság tovább folytatódik. El kell gondolkodnunk azon, hogy talán valami mással kellene foglalkoznunk, és teljes gőzzel az ellenkezőjét csinálnunk annak, amit addig tettünk - hiszen a két véglet megélése után lendülünk be automatikusan a középpontba.

Ízületi problémák

Az ízületek betegségeinél a kapcsolatainkat kell megvizsgálnunk, hiszen az ízületek egyfajta „kapcsok”. Minél több lelki sérülés éri az embert, annál hajlamosabb a távolságtartásra, a bizalmatlanságra és a megmerevedésre. Az ilyen panaszok mindig egyfajta szélsőséges élethelyzetet mutatnak, amelyben a bizalmatlanság miatt túl sokat vállalunk magunkra, és sziklaszilárdan ragaszkodunk egy adott élethelyzethez.

Arthritis gyűjtőnévvel illetjük az ízületi gyulladásokat. Ezek hátterében a saját lelkünk elhanyagolása, a saját magunk iránt érzett elfogadás és szeretet hiánya rejlik. A terhek cipelése közben nem figyelünk eléggé magunkra, és mivel magunkat nem tudjuk szeretni, mások elfogadásával is gondunk van. Ez túlzó elvárásokban is jelentkezhet - magunk és mások felé egyaránt.

Ugyanez a lelki gyökere az arthrosisnak, amely rendszerint 40 év fölött jelentkező idült ízületi elváltozás. Ez is az ízületek kopásával, degeneratív elváltozásával jár együtt.

A reuma gyűjtőfogalom, amibe a kisebb, perifériás és a nagy ízületek gyulladása, megduzzadása, megmerevedése tartozik. Sokszor együtt jár a polyarthritisszel, vagyis a sokízületi gyulladással. A legtöbb reumás ember betegsége kialakulása előtt roppant mozgékony és aktív volt, fáradhatatlanul tevékenykedett, és gyakran hozott nagy áldozatokat másokért vagy konkrét célokért.

A sokízületi gyulladás és az ebből fakadó el-satnyulás végérvényesen nyugalmat erőltet rá. A túlzott aktivitás, a maximalizmus, a test túl-hajszolása mögött ugyanis rendszerint a tudat mozdulatlansága, merevsége bújik meg.

Tikkek

Az akaratlan izomrángások - tikkek -, a ferdén tartott nyak és egyéb motorikus zavarok arra utalnak, hogy az ember egyfajta aktivitást és magabiztosságot mutat kifelé, ami valójában hiányzik belőle, mert a félelme aláássa az önbizalmát.

Rándulások és ficamok

A kitörés szükségességét jelzik valamely „kificamodott” élethelyzetből. Nem mindegy, hogy melyik testrészünkön jelentkeznek. A nyak a „nyakassággal” és a biztonságérzettel, a kar a kapcsolatteremtéssel és a mozgással, a váll a „vállalással”, a könyök a győzni akarással, a csukló és a kéz a „fogással”, ragaszkodással, a csípő- és derékízület tája az állóképességgel, a büszke világszemlélettel függ össze.

A csípőficam például azt mutatja, hogy nem látjuk saját szerepünket a világban, aminek előzménye lehet az, hogy a szülők nem fogadták el, nem várták, vagy másnak várták a gyereküket. A térdízületnél mindig az alázat témakörével szembesülünk -az érintett személy összekeveri az alázatot a megalázkodással. A boka rándulásai és ficamai rejtett szabadság-és szabadulásigényünkről árulkodnak.

Elfogadás, szeretet

A köszvény az ízületek anyagcsere-betegsége. Ízületekről lévén szó, itt is a kapcsolatokkal kell foglalkozni. Az önmagunk és mások iránt érzett elfogadás, szeretet hiánya alakíthatja ki a betegséget, ami a torz lelki mintával együtt öröklődik. Az egyén nem meri kiélni a csalódások miatt érzett agresszióját, viszont nem tud „leszállni” az adott témáról - valóságos filozófiát gyárt arról, hogy ki hogyan próbál ártani neki.

Az izmok működésének zavarai

Az izmok a feladatvégzéshez köthetők. Az ínhüvelygyulladás és az ízületi tömlő gyulladása azt jelzi, hogy csak a saját igazunkhoz ragaszkodunk, kapcsolatteremtési nehézségeink vannak, szorongunk, kommunikációs problémákkal küzdünk, és félünk mások kiszámíthatatlan reakcióitól. Ilyen esetekben erős belső kényszertől hajtva meg akarunk felelni, és elképzelhetetlennek tartjuk, hogy ne teljesítsük, amit elvállaltunk. Kitartóak akarunk maradni, miközben tele vagyunk félelemmel. Az ínszalagszakadás gyökere is ez a probléma: „inunk szakadtáig dolgozunk”.

Kontroll nélkül

A kontrollálhatatlan mozgások főleg akkor jelentkeznek, ha az ember stresszhelyzetben van, illetve figyelik.

A ferde nyak miatt bizonyos dolgok kiesnek a látószögünkből, és ezzel megkíméljük magunkat olyan jelenetektől, amelyekkel nem akarunk konfrontálódni.

Az ún. írógörcs hátterében az áll, hogy az érintett személy - habár a külvilág előtt szerénynek mutatkozik - rendkívül becsvágyó, és elérhetetlenül magas elvárásokat támaszt magával szemben.

A körömrágás lelki-idegrendszeri eredetű probléma, de bizonyos mértékben a motorikus zavarok közé is sorolható. Saját agressziónkat hatástalanítjuk vele. Ha egy gyerek rágja a körmét - többnyire szorongó, a külsőségekre sokat adó -, a szülőknek is számot kell vetniük magukkal, hogy miért késztetik őt agressziója elfojtására.

A dadogás is kényszeres mozgás eredménye: a dadogó a torka szorosságával megakadályozza a beszéd folyékony áramlását. A beszűkülés lehetetlenné teszi, hogy a test felől érkező „alantas” ingerek kiáramolhassanak a szájon, és ezzel minden tudattalan impulzust le lehet blokkolni.

A tremor - remegés - az izomzat fokozott, ritmikus összehúzódása és elernyedése. Ha nincs súlyosabb betegség a háttérben, az érintett általános viselkedésével olyasmit akar bizonyítani, aminek épp az ellenkezője igaz rá. A remegés a tudattalan félelem jele is lehet valamitől, amit nem merünk megélni.

Az izomgörcsök mindig arra utalnak, hogy a tökéletesség látszatát akarjuk kelteni, és képtelenek vagyunk rábízni magunkat másokra.

Erőfogytán

A myasthenia gravis autoimmun betegség, amelyben az immunrendszer megtámadja az izomoldalon lévő receptorsejteket, és ennek következtében izomgyengeség jön létre. Nem véletlen, hogy inkább a nőknél fordul elő, hiszen jelen korunkban a legtöbb országban legalább háromszor annyi teher hárul rájuk, mint a férfiakra. A feleség-, a háziasszony- és az anyaszerep mellett teljes értékű munkaerőként is helyt kell állniuk, ha más nem támogatja őket - meg kell teremteniük egzisztenciájukat, emellett lehetőleg vonzónak is kell maradniuk. Ez bizony sok nő erejét - és izomerejét - meghaladja...

Heinisch Mónika