Hirdetés

Elhízás

Az egészséges ember normális testsúlya annyi kg-nak vehető általában, ahány cm-rel magasabb 1 méternél. A 170 cm magas felnőtt normál súlya eszerint tehát 70 kg. Mivel azonban a testsúly biológiai érték, nem szabad túl mereven, túl szigorúan értelmezni ezt a normarendszert.

elhízás, testsúly, zsírraktár, fogyás, fogyókúra |

InforMed Hírek16:1   InforMed | Szendei, Á.

A férfiak normál súlyához - erőteljesebb izomzatuk és durvább csontvázuk miatt - 3 kg-mal többet, a nőknél viszont - vékonyabb csontozatuk és finomabb izomzatuk miatt-ugyanennyivel kevesebbet számíthatunk. Ha ennél az átlagértéknél valakinek a súlya számottevően magasabb, elhízottnak tekintendő.

A kövérség nemcsak kozmetikai hiba és nemcsak a mindennapos mozgásra, munkavégző képességre hátrányos, hanem nagynevű belgyógyászunk, Hetényi Géza professzor nézete szerint "potenciális " betegség is. A potenciális szó azt jelenti, hogy az elhízott állapota magában hordja a betegség lehetőségét. Nemcsak a mindennapos tapasztalat, hanem a különböző életbiztosító társaságok statisztikái is igazolják, hogy az elhízás jól mérhetően csökkenti az átlagos várható emberi életkort.

Az elhízott ember súlytöbblete megterheli elsősorban a támasztórendszert: a csontokat, az ízületeket és az izmokat. Erre vezethető vissza, hogy az elhízott emberek-különösen 40 éves kortól felfelé-nagyon gyakran szenvednek mozgásszervi, elsősorban elfajulásos ízületi megbetegedésekben.

Szinte mindig kárát vallja az elhízásnak a szív és az érrendszer is. A kövér ember szív- és érrendszerének ugyanis a belső szerveken, az izomzaton és a bőrön kívül a zsírszövetet is el kell látnia vérrel. Az elhízott ember gyakori panasza - időnek előtte a szívelégtelenség jeleként-a nehéz légzés. Szíve néha évtizedekig zökkenőmentesen viselheti a túlterhelést, de egyszer csak - eleinte lépcsőnjárás, kis fizikai munka, később már egyszerű lehajlás hatására - nehézlégzés támad.

Gyakori panaszuk az elhízottaknak - a szívelégtelenség későbbi tüneteként -, hogy estére megduzzad, reggelre lelohad a bokájuk. Az elhízott ember szívére és vérkeringésére nemcsak a többletteher, hanem az elhízáshoz szinte szükségszerűen társuló érelmeszesedés is hátrányos. Az érelmeszesedés miatt viszont gyakoribb az elhízottakon az agyvérzés, a szívkoszorúér-trombózis, a végtagérszűkület, mint a normál súlyúakon vagy soványakon.

A magasabb vérnyomás, a köhögéssel, majd tüdőtágulással járó hörghurut és az epekő is gyakoribb a kövéreken, mint a soványakon. A felsorolt hátrányok ellenére az elhízás nem minden emberre hátrányos, mert jócskán akadnak olyan emberek is, akik gyermekkoruktól kövérek, mégis egészségesen élnek meg magas életkort. Igaz, ezek a kivételek.

Mi okozza az elhízást?

Az elhízási hajlam örökletes. Ellenőrző vizsgálatok szerint, ha mindkét szülő elhízott, a gyermekek 73%-a, ha az egyik szülő: 45%-a, ha egy szülő sem: mindössze 9%-a elhízott. Ezekből a statisztikákból következtetni lehet ugyan arra is, hogy a csírasejtekben rögzített, ún. genetikus öröklés szabja meg az utódok testsúlyát, de még inkább arra, hogy az apáról fiúra szálló táplálkozási szokások, az egész életmód hajlamosíthat elhízásra.

Az emberi szervezet testsúlyának állandóságát, akárcsak a vérnyomásét, a testhőmérsékletét és a szervezet víztartalmának stb. állandóságát hormonok és idegrendszeri hatások biztosítják. Az elhízás oka lehet ösztönösen fokozott étvágy és az ezt követő sok energiafogyasztás, az ösztönösen csökkent mozgásigény, az ezt követő csekély energiafelhasználás, a szöveti zsírraktárak fokozott halmozási készsége, ami az agyfüggelék hormontermelésével állhat összefüggésben, de a szervezet túl takarékos "anyagcseréje" is.

Az elhízás tehát nem egyszerűen a bevétel kiadás egyenlőtlenségéből származó többlet, hanem ennél jóval bonyolultabb. Ez a magyarázata annak, hogy egyes elhízott emberek gyakran lényegesen kevesebbet esznek, mint a soványak, mégis meghíznak vagy kövérek maradnak. Ráadásul nem is mozognak kevesebbet, tehát gyakran több energiát használnak fel, mint a soványok.

E furcsa jelenség magyarázatát statisztikai és biokémiai vizsgálatok tisztázták. A rendszerint magas, sovány, bőségesen táplálkozó angol arisztokrácia körében - a bő kalóriafogyasztás ellenére-elhízottat alig találtak. E jelenség magyarázatát az adta, hogy szervezetükben örökletes adottság matt az égési folyamatok "magas lángon", tehát luxusenergia-fogyasztás mellett mennek végbe. Igaz, az sem ritka, hogy az elhízott étvágya fokozott, mozgásigénye pedig csökkent. A fokozott energiafogyasztás és a csökkent felhasználás közti egyensúlymegbillenés rendszerint az 50 év körüli lassú, de fokozatos súlygyarapodásnak képezi alapját.

Az elmondottak értelmében is súlyos tévedés volna azonban azt hinni, hogy a felnőttkorban elhízottak többsége "örökletes hajlam" vagy valamilyen rejtett hormonzavar miatt hízik el. A legtöbb, akár fiatal, akár időskorban elhízott emberen - legalábbis a mai vizsgáló módszereinkkel - a legkörültekintőbb és legalaposabb orvosi vizsgálat sem tud hormonzavart kimutatni.

Különösen a 40 éven felülieknél az elhízás leggyakoribb oka az, hogy az emberek egyszerűen többet esznek, mint amennyi kalóriára szükségük lenne, és a felesleg a zsírraktárakba vándorol. A változás kora után keletkező elhízás tehát valószínűleg nem a csökkent hormonális működés következménye, hanem igen gyakran az okozza, hogy az öregedők a tűnő fiatalság örömei helyett kárpótlásul a táplálkozás garatcsiklandó örömeihez fordulnak.

A fiatalkori elhízások oka viszont nem elsődlegesen a túltáplálkozás, hanem valószínűleg eddig ismeretlen regulációs, tehát testsúlyszabályozási zavar. Ennek oka talán örökletes, de talán arra is visszavezethető, hogy a túl aggodalmaskodó kismamák túltáplálják csecsemőiket, ami a felnőttkorban is felfokozott zsírraktározással járhat.

Bármilyen eredetű legyen is az elhízás, érdemes mindent elkövetni, hogy a normális testsúlyt visszaszerezzük és azt meg is tartsuk. Nem szabad elhallgatni, hogy a fogyókúrához gyakran hihetetlen akaraterőre, lemondásra van szükség, sőt azt sem, hogy az eredményes fogyókúra után a régi táplálkozási szokások gyakran kísértenek, hogy a nehezen elért eredményt rövid idő alatt ismét feladjuk.

Ezért kell hangsúlyozni, hogy - mint általában minden betegségnél vagy lehetséges betegségnél - jobb a megelőzés, mint a gyógyítás. Ha tehát már gyermekkorban ésszerű táplálkozási szokásokat, bő fehérje-, mérsékeltebb szénhidrát- és zsírfogyasztást honosítunk meg, csökken a valószínűsége az elhízásnak.

elhízás, testsúly, zsírraktár, fogyás, fogyókúra

2019-11-27 17:49:50

Hirdetés

Legfrissebb

AZ ORVOS VÁLASZOL

Szakorvosaink válaszai olvasói kérdésekre

Mielőtt kérdez, keressen orvosaink korábbi válaszai között!

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop