Elhízás: az étkezés csapdái
Sokan azt hiszik, hogy őket nem lehet becsapni reklámfogásokkal, ha a nassolásról vagy az adagokról van szó. Lehet, hogy ez mégsem így van?
Kép. 123RF
Ha valaki megkérdi, a legtöbben azt válaszolják, hogy őket nem befolyásolja a csomagolás mérete, vagy hogy hányféle étel van a büféasztalon. Ez azonban nem igaz, mondja Brian Wansink professzor, a Stanford egyetem kutatója.
A professzor kísérleteivel azt vizsgálja, miért eszünk úgy, ahogy eszünk. Az elfogyasztott étel mennyiségét ugyanis nagymértékben befolyásolják az olyan tényezők, mint például a fagylalttölcsér mérete, a csomagolás módja, sőt, még az is, ki mellett ülünk étkezéskor.
A kutató szerint a túlsúlyos amerikaiak 65 százaléka azért hízott el, mert nem veszi észre, mennyit eszik. Fogalmunk sincs arról, mennyi a normális adag, így mindenféle jeleket meg fogódzókat keresünk.
Bár az emberek azt hiszik, hogy egy nap átlagosan 15 döntést hoznak az ételekkel kapcsolatban, ám a valóságban ez a szám több mint 200. Minél nagyobb a tányér, a kanál vagy a zacskó, annál többet eszünk. Néha éppen az asztalszomszédunkból kiindulva eszünk annyit, amennyit. Van, hogy emiatt akár húsz százalékot is eltérhetünk mindkét irányba attól a mennyiségtől, amennyit akkor fogyasztanánk, ha senki vagy semmi sem befolyásolna.
Egy kis és nagy poharakban felszolgált pattogatott kukoricával elvégzett kísérletből például az derült ki, hogy azok, akik nagy dobozzal kaptak, 53 százalékkal többet fogyasztottak, még akkor is, ha a pattogatott kukorica nem volt friss. Döntéseinkben meghatározó lehet a helyszín is, ha a moziban mindenki ropogtat, beindul a pavlovi reflex.
Wansink professzor híres kísérletét az ún. „feneketlen levesestállal” folytatta le. Ennél egy csőrendszer segítségével állandóan félig tele volt a tál paradicsomlevessel. Az alapötlet az volt, hogy kipróbálják, mitől hagyják az emberek abba az evést, a vizuális jelektől, vagy a jóllakottság érzésétől. A normál levesestálból megközelítőleg fele annyit ettek az emberek, mint abból, amelyikből, úgy tűnt, soha sem fogy ki a leves. Amikor meg kellett becsülni, mennyit ettek a kísérlet résztvevői, mindkét csoport ugyanannyit mondott.
Érdekes az az eredmény is, amely szerint, ha épp csak egy kis testedzést végzünk, már mintha feljogosítva éreznénk magunkat, hogy sokkal több kalóriát fogyasszunk, mint amennyit ténylegesen elégettünk.
Néhány ötlet ahhoz, hogyan fogyasszunk kevesebb kalóriát.
– Üljünk valaki olyan mellé, akiről azt gondoljuk, a leglassabban eszik, vagy a legkisebb adagokat választja.
– Kezdjük el utolsónak az asztalnál az evést.
– Soha ne együnk közvetlenül a zacskóból vagy dobozból.
– A csábító ételeket csomagoljuk alufóliába, hogy ne is lássuk.
– A svédasztalnál kétfélénél többet soha ne tegyünk a tányérunkra.
Ezekkel a módszerekkel és az odafigyeléssel ugyan nem lehet olyan könnyen lefogyni, mint az Atkins-diétával, vagy a Weight Watchers alkalmazásával, de az eredmény tartósabb és egészségesebb.