Vesebeteg diéta

A speciális étrend még előrehaladott vesebetegség esetén is annyira javíthatja az állapotot, hogy a dialízis esetleg nélkülözhetővé váljon, vagy erre csak jóval később kerüljön sor.

vese, vesebeteg, diéta | InforMed Hírek14   InforMed | Bárdosi, E.


A diétát mindenki számára egyénileg alakítják ki, de van néhány olyan alapszabály, melyet mindig szem előtt kell tartani. A sóbevitel mérséklése még a laikusok számára is egyértelmű. Az viszont már kevésbé ismert, hogy a vesebetegségek kezeléséhez többnyire a fehérjebevitel csökkentése szükséges, ami a sav-bázis egyensúlyra is kedvezően hat.

A fehérjék és a veseműködés

A vesék fő feladata, hogy a vért megtisztítsák a vízben oldódó salakanyagoktól, melyek a vizelettel kiválasztódnak. Naponta körülbelül 1,5 liter vizelet termelődik, melyben a kiválasztott anyagok nagy koncentrációban találhatók.

A vesék számára a legnagyobb munkát a fehérje-anyagcsere jelenti. A táplálékkal felvett fehérje feldolgozása több lépésben zajlik, míg végül karbamid (urea) keletkezik, ami a vizelettel választódik ki.

Ezek a komplex biokémiai anyagcsere lépések csak akkor játszódnak le optimálisan, ha a szervezetnek elegendő lúg (bázis) áll rendelkezésére ahhoz, hogy a savakat közömbösíteni tudja. Mindez olyan étrendet igényel, mely a csekély fehérjebevitellel a veséket tehermentesíti, és a savasodást megakadályozza, másrészt növényi eredetű táplálék segítségével gondoskodik a lúgtartalékról.

Azoknál a betegeknél, akik hamarosan dialízis kezelésre szorulnak, mindig kimutatható a vér savasodása. Ebből arra következtethetünk, hogy a savasodást megelőző lúgosító étrend hosszabb ideig segíti megőrizni a vese működését, és nélkülözhetővé teszi vagy késleltetheti a rendszeres dialízist.

A vesediéta szigorú betartásával a betegnek szinte mindig lehetősége van arra, hogy a betegség lefolyását kedvezően befolyásolja.

A vesediéta alapelvei

A vesebetegségekre ajánlott tehermentesítő és kímélő étrend lúgos, növényi eredetű élelmiszereket tartalmaz, és rendkívül fehérjeszegény.

A fehérjebevitelt természetesen nem szabad túlzott mértékben visszafogni, különben hiány keletkezhet és a szervezet saját szöveteiből túl sok fehérjét használ fel. A fehérjebevitel mértékét egyénenként határozza meg a kezelőorvos a vér karbamid szintje alapján.

Lúgosító ételek

A legfontosabb étrendirányzatok közé tartozik a burgonya-tojás diéta, melyet már évtizedek óta sikerrel alkalmaznak vesebetegségek kezelésére. A diéta főleg burgonyából áll, mértékkel szerepel benne a tojásból származó fehérje, és ehhez jön még más növényi eredetű étel.

A tojás és a burgonya fehérjéinek kombinációja sokkal jobban értékesíthető táplálékforrást nyújt, mint a hústermékek.

Étrend akut vesegyulladás esetén

Akut vesegyulladás esetén a diétának többszakaszosnak kell lenni, eközben mindig be kell tartani bizonyos szabályokat. Az első szakasz a betegség lefolyásától függően 8-10 napig tart.

Ekkor az étrend:
­ szigorúan sószegény, naponta 1 grammnál kevesebb sót ír elő
­ napi fehérjebevitel nem lehet több 20-25 grammnál
­ a húsféleségeket kerülni kell.

Ha a vér kálium szintje túlságosan magas, a terapeuta rövid időre a káliumbevitelt is korlátozza. A folyadékfelvételt szintén szakszerűen kell meghatározni, ami elsősorban attól függ, milyen mértékben választ ki a vese.

A diéta 2-4 hétig tartó második szakaszában a folyadékbevitel fokozatosan emelkedik, igazodva a kiválasztó működés javulásához. A naponta elfogyasztható sómennyiség 3 gramm lehet. Hasonlóképpen növelhető a fehérjebevitel naponta körülbelül 40 grammra, így a fehérjehiány megelőzhető. A húsféleségekről azonban továbbra is le kell mondani.

A diéta harmadik szakasza az akut vesegyulladás teljes gyógyulásáig tart. Amint a vesék ismét kielégítő mértékben termelnek vizeletet, a folyadékbevitelt növelni lehet a normális szükségletre, azaz napi 1,5-2 literre. A sófelvétel naponta 5 grammot tehet ki, ezt a mennyiséget azonban a jövőben sem szabad túllépni.

A maximális fehérjemennyiség napi 60 gramm, ha a kiválasztás teljesen normálisan zajlik. A fehérjeszükségletet egy kiegyensúlyozott, elegendő tejterméket tartalmazó vegetáriánus táplálkozás is fedezi, így nem szükséges a hús. A vesék regenerálódásához nagyon fontos a kielégítő fehérjeellátás.

Étrend krónikus vesegyulladás esetén

Krónikus nefritisz esetén a diétát hosszú ideig be kell tartani, emiatt jelentősen eltér az akut vesegyulladás gyógyításnál alkalmazott étrendtől. Ilyenkor nem szabad olyan szigorúan fehérje- és sószegényen táplálkozni.

Az étrendben naponta rendszerint körülbelül 3 gramm szerepel, ami még mindig viszonylag kevés, ezért bizonyos körülmények között a betegség ideje alatt sóhiányra utaló tünetek jelentkezhetnek. Ha a terapeuta ilyet fedez fel, a sóbevitelt néhány napon keresztül 6-8 grammra növeli.

Amint azonban ödémásodnak a szövetek, és ehhez magasabb vérnyomás is társul, vissza kell térni ismét a napi 3 grammos sófelvételi szintre.

A több és kevesebb sófogyasztás váltakozása miatt szükség van a betegség lefolyásának állandó és szakszerű felügyeletére. A betegnek nem szabad önkényesen változtatnia az előírt mennyiségeken.

A fehérjebevitelnek el kell érnie a napi 35-40 grammot ahhoz, hogy a hosszú ideig tartó diéta alatt ne lépjen fel fehérjehiány. Ha a kezelés ideje alatt a vizelettel fehérje is ürül, napi 60-80 gramm fehérje felvételre lehet szükséges. Amint a fehérjeháztartás ismét kiegyensúlyozott lesz, vissza lehet térni a napi 35-40 gramm fehérjéhez.

A kisebb és nagyobb mértékű fehérjebevitel váltakozásának követnie kell az orvosi utasításokat, a mennyiségeket önkényesen nem szabad megváltoztatni.

A folyadékbevitel a napi vizeletmennyiségtől függ, melyet újra és újra szakszerűen ellenőriztetni kell. Csökkent mértékű kiválasztás mellett a bevitelt is mérsékelni kell ahhoz, hogy a vízháztartás kiegyensúlyozott maradjon. Ha a vizeletképzés mértéke növekszik, ennek megfelelően többet kell inni.

Fokozott izzadás vagy hányás, illetve a hasmenés miatti folyadékvesztés, csakúgy, mint lázas betegségek esetén a folyadékbevitelt szintén növelni kell.

Krónikus nefritisz esetén a diétával kapcsolatos minden további tennivalót egyénenként határoznak meg. A betegség lefolyásának rendszeres felügyelete nagyon fontos, elsősorban azért, hogy a fehérje-, a só- és a folyadékháztartásban bekövetkezett változásokra megfelelő módon és haladéktalanul reagálni lehessen.

Diéta krónikus veseelégtelenség esetén

Alapvetően itt is a fehérjebevitel drasztikus csökkentésével akadályozható meg a fehérje-anyagcsere végtermékeinek felhalmozódása a szervezetben.

Ha 100 ml vérszérumban a karbamidból származó nitrogén mennyisége meghaladja a 100 mg-ot, mérsékelni kell a fehérjebevitelt, így az egészségi állapot további romlása elkerülhető vagy késleltethető. Szigorúan fehérjeszegény diétára van szükség akkor, ha a vérszérum 100 ml-ében 150 mg-nál nagyobb a karbamid-nitrogén mennyisége.

Étrend-variációk

A Max-Planck Intézet vizsgálatai szerint a burgonyából és a teljes tojásból származó fehérjék 3:2 arányú kombinációja tekinthető optimálisnak. Ezzel elérhető egy olyan aminosav-összetétel, mely pontosan megfelel az emberi szervezet szükségleteinek, vagyis az esszenciális és a nem esszenciális fehérje-építőkövek legjobb összeállítása.

A burgonya-tojás étrenddel már 15 gramm fehérje elegendő a napi közepes mértékű szükséglet teljes fedezésére. Ezt a diétát proteinszelektívnek is nevezik, mert a benne található fehérjéket a célnak megfelelően választották ki és meghatározott arányban kombinálták egymással.

Az efféle diéta mellett még vannak mások is, melyekben a fehérjéket nem a fent említett szempont szerint választják ki. Közülük elsősorban a svéd diéta említhető, melyben 18-20 gramm nem speciálisan kiválasztott fehérjehordozó gondoskodik a bázisellátásról, emellett esszenciális aminosavakat tartalmazó gyógyszerrel egészül ki. Összességben naponta körülbelül 25 grammot tesz ki a fehérjefelvétel.

A diéta előnye abban rejlik, hogy benne több fehérjehordozót lehet alkalmazni, mint a burgonya-tojás diétában, így a svéd diéta sokkal változatosabb és ízletesebb táplálkozást tesz lehetővé. A burgonya-tojás diétánál ezzel szemben kevesebb sav képződik, így az "elsavanyodás" hatékonyabban megelőzhető. Ezenkívül nincs szükség aminosav-tartalmú gyógyszerekre. A svéd diétát egyes esetekben javasolhatja az orvos.

Egy újabb étrendvariáció a különböző aminosavakat pótló gyógyszereket nitrogénmentesen, alfa-ketonsav analógokként állítják elő. Még súlyos veseelégtelenség esetén is javulás érhető el, ami egyben bizonyíthatja a félszintetikus aminosavak felhasználását.

Művese-terápiához kapcsolódó diéta

Ha az előrehaladott vesekárosodás miatt rendszeres dialízisre van szükség, a krónikus veseelégtelenségre alkalmazott diéta szabályai csak részben érvényesek. Különösen a fehérjebevitelt nem szabad annyira szigorúan mérsékelni, mert ennek nincs szerepe a kezelésben, sőt bizonyos körülmények között káros is lehet.

A szervezet ugyanis minden egyes dialízis alkalmával 10-20 gramm aminosavat veszít, amely fokozatosan súlyos fehérjehiányhoz vezet, ha a veszteséget nem pótolja semmi. Ezért a diétának naponta 60-80 gramm fehérjét kell tartalmaznia.

| vese, vesebeteg, diéta
2019-11-25 22:46:34
hírdetés
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop