Sebragasztók karrierje

Ma már a korszerű sebészetnek is a rendelkezésére állnak olyan eszközök, mint a mesebeli varázsfű, amit elég volt hozzáérinteni a hősön ejtett, akár halálos sebhez, és az menten összeforrt. A sebszélek egyesítésében és összetartásában korábban egyeduralkodó, különféle fonalak, kapcsok helyett mód van arra, hogy ha nem is varázsfűvel, de speciális ragasztó anyagokkal "forrasszák össze" a különféle sérüléseket.

A nagy zsigeri szervek, mint a máj, a lép egyenesen alkalmatlanok a "szabó-varró" műveletekre. A sebészkés számára ezért azelőtt szinte megközelíthetetlenek voltak, vagy a megsérült lépnek legfeljebb a teljes eltávolítása jöhetett szóba. A fibrin alapanyagú szövetragasztók viszont képesek az e szerveken ejtett sebek fedésére, a vérzéscsillapításra.

A kétkomponensű anyagot vérplazmából állítják elő. Az ebből kivont fibrin a természet által a véralvadásra "kitalált", hálózatos szerkezetű fehérje. A természetes fehérjét a szervezet sajátjaként kezeli: befogadja, majd a sebgyógyulási folyamat során - hasonlóan a természetes véralvadékhoz, szövettörmelékhez - enzimeivel fokozatosan felemészti és hegszövettel helyettesíti. A fibrin alapú ragasztók hatalmasat lendítettek a máj és a lép, újabban pedig a hasnyálmirigy sebészetén - tájékoztat Bende János doktor, a Péterfi Sándor utcai kórház sebész főorvosa. Az utóbbinak az átültetése napjainkban egyre inkább rutineljárássá válik. De ragyogóan beválnak az ilyen ragasztók az eszközös beavatkozások (endoszkópia, tükrözés) közben is, amikor az emésztőcsatornában vagy a légutakban esetleg keletkezett sérülést lehet velük, komolyabb műtét nélkül, azonnal "befoltozni".

A ragasztóanyagok másik családja szövetbarát, szintetikus alapanyagot tartalmaz, ezek nem feszülő, felszínes sebek varrásmentes összeillesztésére szolgálnak. A legfiatalabb generáció készítményei valósággal úgy működnek, mint a barkácsolók által jól ismert pillanatragasztók. A használatuk épp ezért különös elővigyázatosságot igényel, kizárólag az összeillesztendő felületre szabad kerülniük, máskülönben a sebészkesztyűtől az ép bőrfelszínig, mindent összeragasztanak. Az eredmény viszont valóban látványos. A varrótű és a cérna (vagy a kapocs) óhatatlan roncsoló hatásától megkímélt (előzőleg persze gondosan kitisztított és fertőtlenített) sima sebszélek gyógyulása jóval gyorsabb és alig marad nyoma.