Ápolni a testet, a lelket

hospice, haldokló, fájdalom | Népszabadság   Népszabadság
A halál művészete című vitairatban egy teológus ortodox pap és egy pszichológus-filozófus nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a modern kor embere egyre távolabb tolja magától a halál gondolatát, mert nem tud az elmúlással, a betegséggel, a haldoklással mit kezdeni. Kórházi ágyon halnak meg szeretteink, és sem a gyógyíthatatlan betegek hozzátartozói, de még a gyógyítók többsége sem tudja, mit kell tenni egy haldoklóval.

Hogyan kell fájdalmát csillapítani, meg kell-e hosszabbítani az életét, vagy figyelembe kell-e venni, ha már elutasítja az orvosi kezelést? S persze azt sem tudja egyikünk sem, hogyan lehet elfogadni, érzelmileg "feldolgozni" szeretteink elmúlását. Ebben a haszonelvű világban nemzedékeknek kell megtanulniuk: a gyógyíthatatlan ember nem akarat nélküli báb, hanem olyan valaki, aki megkülönböztetett figyelmet, gondozást, lelki gondoskodást igényel, akinek - élete utolsó percéig - joga van a "minőségi élethez".

Dr. Muszbek Katalin pszichiáter, a Magyar Hospice Egyesület elnöke szerint a minőségi élet feltételeit a beteg környezetében élőknek, az őt gondozóknak kell biztosítaniuk azzal, hogy minden - testi, lelki, érzelmi, szociális - szükséglete kielégítéséről gondoskodnak. Ez a hospice lényege.

- Magyarországon - sajnos - az évi 130 ezer eltávozóhoz és a 35 ezer rákbeteghez képest csak nagyon kevés egészségügyi intézményben jelenik meg ez a szemlélet, vagyis az a gondolkodásmód, miszerint a haldokló is "egész" ember, akinek a lelkét és a testét egyaránt gondozni kell, és akinek hozzátartozói (is) segítségre, sőt, lelki gondozásra szorulnak.

A pszichiáter doktornő hosszú éveken keresztül hallgatta onkológus férje megrázó történeteit az eltávozók testi-lelki kínjairól, a családtagok érzelmi megpróbáltatásairól és arról, hogy milyen nagy szükség lenne a fekvőbeteg-ellátásban is, a már hazaküldött betegek esetében is (a házi betegápolásban is) a gyógyíthatatlan betegek humánus ellátását biztosító hospice-ra. Az első magyar hospice-szervezet - angol minta alapján - 1991-ben jött létre.

- A nem gyógyítható rákbetegek azért is igényelnek a más betegségben szenvedőkétől eltérő ellátást, mert náluk már nem a gyógyulás a cél, hanem az, hogy mérsékeljük testi-lelki kínjaikat. A fájdalom és a betegséget kísérő különféle - szinte elviselhetetlen - tünetek ugyanis rombolják a személyiséget, rontják az élet minőségét. Hosszú ideig a fájdalom csillapítása, a tünetek - a hányinger, a nehézlégzés, a szájszárazság, a köhögés, a felfekvési sebek, a bőrviszketés, a csuklás stb. - enyhítése háttérbe szorult a gyógyíthatatlan beteg kezelésénél. A magyar orvoslás ugyanis gyógyításközpontú, és az orvosok többsége úgy véli: ha valakit nem lehet meggyógyítani, annál a ténykedésük véget ér. A másik táborba tartozó orvosok az ellenkező végletbe esnek: akkor is megpróbálkoznak a különféle - a beteg számára gyógyulást már nem ígérő, csak megpróbáltatásszámba menő, radikális - gyógymódokkal, amikor már nincs esély az életben "tartására".

Mivel a tüneti - palliatív - terápiát ma még nem tanítják az orvosegyetemeken, a Magyar Hospice Egyesület szervezi az egészségügy hazai szereplőinek (orvosoknak, nővéreknek, dietetikusoknak, gyógytornászoknak, pszichológusoknak), a segítő foglalkozásúaknak (lelkészeknek, szociális munkásoknak), valamint az önkéntes segítőknek a speciális hospice-tanfolyamokat, továbbképzéseket. Eddig kétezer orvost, nővért, gyógytornászt, pszichológust, lelkészt, szociális munkást, civil segítőt készítettek fel a gyógyíthatatlan betegek kórházi és otthoni gondozására, lelki ápolására, illetve a betegek családtagjainak érzelmi, mentális gondozására.

Néhány éve a budapesti Szent Margit Kórház onkológiáján Muszbek doktornő kezdeményezésére indult el a rosszindulatú daganatos betegségben szenvedők fájdalmainak enyhítésére, méltóságuk megőrzésére, hozzátartozóik érzelmi támogatására a Magyar Hospice Alapítvány munkatársaival a munka. Nemcsak a kórházban fekvők és a családtagjaik várhatnak tőlük segítséget, hanem a hazabocsátott betegek és a hozzátartozóik is, hiszen a hospice munkatársai fontosnak tartják, hogy a beteg élete utolsó napjait otthonában, szerettei körében tölthesse. Szerte a világon egyre több kórházban működik a hatékony és a korszerű fájdalomcsillapításra, a tünetek kezelésére specializálódott kórházi osztály - tudom meg a doktornőtől, aki inkább szomorúan, mint büszkén kalauzol végig a kórház hospice-részlegén, ugyanis e részleg jó ideje nem tud beteget fogadni nővérhiány miatt.

A hospice-szemlélethez igazított kórtermekben lehetőség van (most csak lenne) arra, hogy a haldokló és a hozzátartozója együtt tölthessék az utolsó napokat. Az ellátásnak ugyanis csak egyik szelete a testi kínok enyhítése. A haldoklókkal foglalkozó pszichológusok, orvosok is tudják: a spirituális gondoskodás legalább olyan fontos része a gondozásnak, mint a fizikai ápolás. Az "út végén" ugyanis szinte mindenki befelé fordulóvá válik, hiszen lekötik saját érzelmi, testi megpróbáltatásai, a reménytelenség. A haldokló szerettei is lelki segítségre, érzelmi gondozásra szorulnak, hiszen megannyi félelemmel, bűntudattal, tehetetlenségérzettel kell megküzdeniük. A kezelőszemélyzetnek, a pszichológusoknak, a lelkészeknek abban is segíteniük kell, hogy a haldokló és a hozzá közel állók el tudják engedni egymás kezét, hogy képesek legyenek beletörődni a megváltoztathatatlanba, hogy merjenek azokról a dolgokról is beszélni, ami szorongással tölti el őket.

A haldoklók leginkább két dologtól szenvednek és rettegnek: a fizikai fájdalomtól és a magánytól. A hospice a legfontosabbnak a testi gyötrelmek mérséklését és a haldokló melletti jelenlétet, a vele való törődést tartja. "A halálba kísérés nem más, mint a legmagasabb szintű együttérzés" - írja A halál művészete című könyv pszichológus szerzője.

Bár új egészségügyi törvényünk kimondja: a haldoklás méltósága minden állampolgárt megillet, a magyar kórházak többsége nem tud ennek a törvényi kötelezettségnek eleget tenni, hiszen - olykor - még egy paraván sem jut a szenvedőknek, nemhogy személyre szóló testi-lelki gondoskodás.

A haldoklókkal foglalkozó hospice-szakembereket persze ezek a nehézségek sem riasztják el attól, hogy a hozzájuk fordulóknak segíteni próbáljanak. Tavaly Magyarországon hat kórházi hospice-fekvőrészleg és tizenkét házigondozó szolgálat működött. A Magyar Hospice Alapítvány a III. kerületi önkormányzat támogatásával - egy volt bölcsőde épületében - az idén nyitja meg az első, húszágyas hospice-házat, amelyet az Élet Házának neveztek el, ugyanis a hospice-mozgalomban dolgozók azt vallják: a halál nem kudarc, hanem az élet része.

| hospice, haldokló, fájdalom
2002-07-10 16:16:00

Web Design & Development Prowebshop