Erre a szakmára iszonyatos terhek hárulnak - jellemezte a szociális munkások helyzetét dr. Lévai Katalin egyetemi docens, az Egyenlő Esélyek Alapítvány elnöke. Az itt dolgozóknak a segítségnyújtáshoz a szakmai tudás mellett érzelmi kapacitástöbbletre is szükségük van. Ez az igény fogalmazódik meg irántuk, és mivel női szakmaként él a köztudatban, el is várják tőlük, de kevéssé értékelik ezeket a hagyományosan nőies tulajdonságokat, a segítőkészséget, az empátiát. Legfeljebb verbálisan becsülik meg, legutóbb például kaptak egy ünnepelhető napot, a szociális munka napját, de az anyagi elismerés hiányzik - állapította meg a szociálpolitikus. Ezek a nők alig élnek jobban, mint klienseik, így elmosódnak a határok az ügyfél és szakmailag képzett segítője között. Hajszálon múlik csupán, hogy ők is ugyanolyan helyzetbe kerüljenek, sőt máris van köztük is önkényes lakásfoglaló, albérletből albérletbe költöző, ami megfosztja őket önerősítő biztonságtudatuktól.

Bár a szociális munka napját idén ünnepelték először, a szakma mégsem nevezhető identitását keresőnek, alakulónak. Több évtizedes múltra tekinthet vissza nálunk is (másutt, például Angliában körülbelül egy évszázada ismert), tizenöt éve egyetemi szinten oktatják is. Konfliktusforrás lehet a frissen végzett fiatalok és a régóta pályán lévő, nagy élettapasztalatú idősebbek között, hogy utóbbiak más irányú, például egészségügyi vagy pedagógiai képzettséggel dolgoznak. A posztgraduális képzés segítségével azonban megszűnik ez a különbség, mert törvény írja elő a szakirányú végzettség megszerzését.

A szociális munkás társadalmi presztízse emelkedik azáltal, hogy magas szintű, felsőfokú képzéshez kötődik, és hogy mind több férfi és egyre több fiatal választja ezt a pályát - fejtegette Lévai Katalin. Az elfogadottságot növeli az a felismerés, hogy bizonyos társadalmi jelenségek, bajok kezelése speciális szakértelmet igényel: a prostitúció, a hajléktalanság, az utcai, a tinédzserkori devianciák pedig az iskolai szociális munkások tevékenységét igényli. Megfigyelhető az intézményesülés is: a hajléktalan- és női szállókon, a családsegítőkben, az idősellátás és a gyermekvédelem területén, az önkormányzatok szociális irodáin, a drogprevenciós központokban egyre több képzett szociális munkás dolgozik.

A jelentkezők között vannak olyan fiatalok, akik pedagógus-egészségügyi hivatású szüleiktől vették át a szükséges szociális érzékenységet, és olyanok is, akik saját veszélyeztetett környezetükben gyakoroltak először egyfajta békebíró szerepet.

A szociális munkások jövedelme körülbelül azonos szinten van a pedagógusokéval és az egészségügyi dolgozókéval. Sajátos vonzerejét nemcsak modern, fejlődő voltának, hanem inkább sajátságos intellektuális értékeinek köszönheti. Jól szervezett szakmai műhelyek alakultak kül- és belföldi kapcsolatokkal, tapasztalatcserékkel, tanulmányutakkal, színvonalas saját sajtóval, az Esély folyóirattal. A szociális munkások az egyetemen merőben új szemléletet sajátítanak el, az ügyfelet partnernek tekintik, akire nem saját elgondolásukat kényszerítik rá, hanem együttműködési szerződés alapján segítik életének megoldásában. Figyelnek egymásra, rendszeresen találkoznak például a Szociális Szakmai Szövetség rendezvényein, a "szoc-cafék" esetmegbeszélésein, vitáin, tapasztalatcseréken.

Budapesten van a legtöbb dolguk

Gazdasági, demográfiai és sok egyéb ok miatt a fővárosban összpontosul a szociális munka zöme, például Budapesten a legnagyobb mértékű a hajléktalanság, a prostitúció, a drogfertőzöttség, a fiatalkori deviancia előfordulása, a legsúlyosabb az egyszemélyes háztartásokban élő idős emberek egzisztenciális veszélyeztetettsége. A fővárosi önkormányzat által fenntartott huszonkilenc intézmény ötvenegy telephelyén háromezer-négyszáz alkalmazott segíti a legrászorultabbakat: az időseket, a testi vagy értelmi sérülteket, illetve a hajléktalanokat. Ha ehhez hozzászámítjuk a kerületi alapellátásban, vagyis a családsegítőkben, a gyermekjóléti szolgálatoknál, az átmeneti szállókon, az önkormányzatok szociális irodáin, az iskolákban, az idősek klubjaiban tevékenykedő több ezer segítő munkást, látható: Budapesten a szociális munka mindenképpen számottevő, sokakat foglalkoztató szakmává vált.