Bizalomerősítő epeműtét
Évek óta halasztgatja a műtétet, eddig elhárítóan mindig azt mondta az orvosoknak: amíg nincsenek erősebb fájdalmai, ráér azzal, hogy kés alá feküdjön. Most is inkább a szolidaritásérzés vezette, amikor igent mondott, hogy bizalmáról biztosítsa az utóbbi hetekben elhíresült belgyógyászati osztály dolgozóit.
- Évekkel ezelőtt vastagbéldaganattal kezeltek itt, szerencsére sikerrel - meséli. - Visszajárok ellenőrzésre, így derült ki, hogy epekövem van. Tudja, nagyon szeretem a zsíros, nehéz ételeket, például a pacalpörköltet. Húztam-halasztottam a műtétet. Amikor meghallottam, hogy mi történt az osztállyal, felhívtam az orvosomat, és azt mondtam: a nyitás után az első betegek között szeretnék lenni. Szóljanak, azonnal indulok, inkább vállalom, hogy megszabadulok az epeköveimtől. Csak most döbbentem rá, hogy tényleg meg fognak műteni.
Szerdán különben nyolc beteg, tegnap pedig hét érkezett a Nyírő Gyula Kórház belgyógyászatára. A fekete angyalról, a feljelentésről, a rendőrségi nyomozásról, az ÁNTSZ-vizsgálatról, az osztály kényszerű bezárásáról, és a szerdai megnyitásáról hivatalosan most már kevés szó esik. Annál több a gyógyításról. A vizsgálatokról, az új betegek fogadásáról.
- Látja, újra mosolygunk - mondja üdvözlésképpen a kórlapokat lengetve az egyik fiatal nővér. - Végre megint dolgozhatunk! - és elszalad a folyosón a kórtermek felé.
Orvosok, nővérek, takarítók, betegszállítók. Mindenki jön-megy, sürgölődik, dolgozik. Úgy tűnik azonban, egyelőre még több a fehér köpenyes, mint ahány beteg, bár a központi ágynyilvántartó, valamint a kerület körzeti orvosai is folyamatosan küldik az új és régi pácienseket.
A szívpanaszokkal bajlódó Farkas György szerda délután például nem sokkal az ÁNTSZ nyitást engedélyező faxa után jött vissza ide. (Ő szeretett volna a legelső beteg lenni, meséli, de egy idős néni megelőzte.) Hétfőn volt egy hete, hogy befeküdt a Nyírő Gyula Kórházba, és azóta - hivatalosan - háromszor is felvették a gyógykezeltek névsorába. Először az I. számú belgyógyászaton, ahonnan kedden, az osztály bezárása után a kettes belgyógyászatra irányították át, szerdán pedig visszatért újra az I. számúra. Most még egyedül fekszik egy hatágyas kórteremben.
- Szívszorító volt az osztály kiürítése - meséli. - Egymás után érkeztek a mentők, és vitték az idős, súlyos állapotú betegeket. Én már akkor elhatároztam, hogy amint lehet, biztosan visszajövök. Nem először utaltak be ide, és képzelje, ismertem Tímeát is. De nem tudok szenzációt mesélni róla. Többször ellátott, éjszaka is, infúziót is kaptam tőle. Mint látja, semmi rossz nem történt velem. Tímea nővér vidám természetűnek és kedvesnek tűnt. Csak az újságokban olvastam a szörnyűségeket róla.
Dr. Vadnai Mariann osztályvezető főorvos széttárja a karját, amikor azt kérdem tőle: mi változik ezután?
- Változtatni akkor tudunk bármin is, ha valaki pontosan megmondja majd, hogy szerinte min kellene változtatnunk. A fővárosi tiszti főorvos nyilatkozatát egyelőre csak úgy értékelhetjük, hogy mi nem hibáztunk, legfeljebb például másoktól eltérő módon, olykor talán feleslegesen adminisztrálunk. Ebből adódhatnak figyelmetlenségek. Készek vagyunk meghallgatni a tisztiorvosok javaslatait. De addig is dolgozunk. Betegeink bizalma szerencsére - úgy tűnik -, töretlen, és most ez a legfontosabb.
Az osztály orvosai közül valaki úgy fogalmazott: bármi legyen is a történet vége, alapos próbatétel ez az ügy. Az osztály, a kórház, és talán a magyar egészségügy számára is.
2002-07-10 16:43:10