Hans Weiss, a magyar pszichiátereket etikátlan gyógyszerkísérletekkel vádló osztrák író, ha perlik, készséggel áll az esetleges bírósági eljárás elébe: könyvszerzői pályafutásának évtizedei alatt legalább százszor szembesült már vádemeléssel vagy ilyen fenyegetéssel. Mint lapunk bécsi tudósítójának elmondta, egyetlen pert sem vesztett el, tényfeltáró tevékenysége azonban több ízben vezetett már az igazság megismeréséhez. Ami pedig azt a vádat illeti, hogy az ügy hátterében a szcientológia pszichiátriaellenes támadása áll, ezt Weiss határozottan visszautasítja: a szektával semmiféle kapcsolata nincs.

Weiss, akinek a magyar pszichiátria kétes kísérleti módszereit tartalmazó könyvéről lapunk beszámolt, figyelemmel kíséri az érintettek reakcióját és az orvosi szervezetek vezetőinek tiltakozását, egyik sem lepi meg.

- A gyógyszeripar és egyes orvosok, akik ennek az ágazatnak a cinkosai, igen diszkrét társaság, általában ódzkodnak a nyilvánosságtól. Ezért tartottam szükségesnek, hogy a gyógyszerkísérleteket kutatván magam is hasonlóan diszkrét módszerhez folyamodjak, és közülük egynek, nevezetesen gyógyszerügynöknek adjam ki magam - válaszol Weiss azoknak, akik kifogásolják inkognitóban végzett oknyomozói tevékenységét. - Nem újdonság számomra, hogy a bírált személyek vagy intézmények vadul csapkodnak maguk körül, s eközben övön alulra tévednek - folytatja Weiss, utalva arra, hogy Faludi Gábor professzor, a SOTE-Kútvölgyi kórház pszichiátriai osztályának vezetője csalónak nevezi. Nyilatkozatában Weiss felidézi azt az időt, amikor 1975-ben az innsbrucki egyetemen pszichológiai tanulmányait lezáró diplomamunkáját írta egy nyugat-ausztriai pszichiátriai kórházról, s anyaggyűjtés céljából, professzorával egyetértésben hónapokon át magát ápolónak kiadva dolgozott az érintett intézményben.

Miután a szörnyű állapotokról szerzett tapasztalatait egy helyi újságban megírta, hatalmas botrány lett, és vádat is emeltek ellene. A tartományi kormány hivatalos vizsgálatának eredményeként az intézmény igazgatóját menesztették - ő megkapta diplomáját, majd a British Counciltól egyéves kutatói ösztöndíjjal vizsgálhatta Londonban és Cambridge-ben az angol pszichiátria helyzetét, gyógyító módszereit.

- Faludi professzor azt mondja, csaló vagyok - tárja szét karját a pszichológus-újságíró. - Tevékenységem megítélését szívesen bízom eddig megjelent számos munkám olvasóira. Könyveimet eddig három és fél millió példányban adták el, egyebek között Magyarországon is, ahol a Bertelsmann kiadó a Kossuth-Medicina kiadónál jelentette meg Nagy Egészségkönyv címen a hat szerzőtársammal együtt írt egészségügyi tanácsadót. A hírre, hogy a magyar pszichiátria bírósági pert tervez, Weiss elmondja: szerzői munkásságának kezdete óta nagy hatalmú személyek és intézmények vagy száz esetben indítottak pert - illetve fenyegetőztek azzal. Mindeddig egyetlen pert sem veszítettem - teszi hozzá. A vádlók között volt egy korábbi osztrák belügyminiszter is, Karl Blecha, de ő az utolsó pillanatban viszszalépett a pertől. Az osztrák orvosi kamara korábbi elnöke, Richard Piaty hazugsággal rágalmazott - s a végén kénytelen volt minden állítását visszavonni - teszi hozzá Weiss, majd így folytatja: - Senki nem hiheti, hogy egy olyan nagytekintélyű osztrák kiadó, mint a Deuticke, amely száz évvel ezelőtt Sigmund Freud Álomfejtés-ét megjelentette, kiadná "egy csaló" könyvét. A kéziratot egyébként még a megjelenés előtt egy neves hamburgi ügyvédi iroda ellenőrizte. Weiss német kollégát, Günter Wallraffot idézi, aki annak idején hasonlóan, inkognitóban szerzett tapasztalataival leplezte le többi között a Németországban az intézményes idegenellenességet: ő kötelező olvasmánynak ajánlja Weiss könyvét (a nemzetközi konszernek illegális üzelmeinek leleplezését) minden szociálisan elkötelezett fogyasztó számára.

Arra a kérdésre, mit szól egy másik vádponthoz, miszerint van olyan magyarországi vélemény, hogy a kísérleteket leleplező írás hátterében a pszichiátriát lejáratni kívánó szcientológiai társaság áll, Weiss így válaszol:

- Szcientológia? Az valami szekta, ugyebár? No, ezzel nekem nincs kapcsolatom, és isten ments, hogy valaha is legyen.

Az osztrák író bámulatosnak tartja, hogy neki - újságíróként és könyvszerzőként - kell tekintélyes orvosokat figyelmeztetnie: léteznek bizonyos - világszerte kivétel nélkül érvényesülő - etikai kötelezettségek. Nyilvánvaló - véli az osztrák író -, hogy az Orvosok Nemzetközi Szövetsége Helsinki Nyilatkozatában előre látott bizonyos fejleményeket. Ha a magyar pszichiáterek és szakszövetségeik - mondja Weiss - publikációmra reagálva arra hivatkoznak, hogy a magyar előírások és törvények értelmében minden rendben van, akkor idéznék a Helsinki Nyilatkozat 9. pontjából:

"Az egyes országok etikai, törvényi avagy igazgatástechnikai előírásaik nem gyengíthetik avagy tehetik semmissé a Nyilatkozat azon meghatározásait, amelyek az emberek védelmét szolgálják."

- A magyar pszichiáterek - folytatja Weiss - , akik most Dr. Kassai Farkast és Faludi professzort védelmezik, talán rávehetnék a két orvost arra, hogy a nyilvánosság előtt válaszoljanak a következő kérdésekre: Milyen kísérleteket végeztek, illetve végeznek a SOTE kórházának, illetve a Nyírő Gyula kórház pszichiátriai osztályán? Milyen cégek megbízásából? Hogyan dotálják ezeket a tanulmányokat? Mennyit kap Dr. Kassai Farkas, illetve Faludi profeszszor, mennyit az osztályos orvosok, és mennyit a kórházak? Hány páciens vett részt ezekben a kísérletekben? Mi volt e tanulmányok eredménye? Hol tartották az úgynevezett "investigator meeting"-eket (a vizsgálódók találkozóit). A Nyilatkozat ugyanis - teszi hozzá az osztrák író - egyebek mellett követeli: minden tanulmány terveit nyilvánossá kell tenni. A közzétételben szerepelnie kell a finanszírozási forrásoknak, az intézményi kapcsolatoknak és az esetleges érdek-konfliktusoknak.

- Biztos vagyok benne, hogy az emberek Magyarországon nagy érdeklődéssel olvasnák Dr. Kassai Farkas és Faludi professzor válaszait - fejezte be lapunknak adott nyilatkozatát Hans Weiss.

Bécs, 2001. szeptember 9.