Vészhelyzet a traumatológián

orvos, Traumatológia, mentők, mentÅ‘k | Népszabadság   Népszabadság
Péntek délelőttre mintha csökkent volna kissé a feszültség a Fiumei úti Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetben. Az itt dolgozó orvosok többsége - száztizenháromból százöt orvos - csütörtökön drámai hangú deklarációban kérte a köztársasági elnök és a kormány segítségét. A betegekért, a traumatológiai szakmáért, a magyar egészségügyért. A miniszter péntek fél egyre a helyettes államtitkárhoz kérette az intézmény vezetőit és a segélykiáltást megfogalmazó orvosok képviselőit.

Délelőtt, köszönés helyett azzal fogad egy volt mentőkórházas orvos, hogy mély a morális válság az intézetben.

- A Mentőkórházban nem ehhez voltam szokva - mondja. - Egy nyílt könyöktörést ott azonnal elláttunk. Itt lehet, hogy csak tizenkét óra múlva kerül a beteg a műtőbe, holott a szakmai előírások szerint hat órán belül meg kellene operálni.

Még mondana valamit, de inkább csak legyint. Ő maga tolja odébb a gurulós kocsin várakozó beteget. A földszinti fogadószintre éppúgy, mint máskor, folyamatosan szállítják a mentők az újabb-újabb sérülteket. Van, aki vérzik, vagy egyenesen sokkos az állapota, vannak itt csonttöröttek vagy egyszerűen csak részegek. Biztos, ami biztos, a folyosón elhelyeztek egy hálós ágyat is, hogy legyen hol elkülöníteni a dühöngőket a síró gyerekektől, az ájulás határán lévő súlyos sérültektől. Azoktól, akiknek - ha nem életveszélyes az állapotuk, s nincs hely a műtétre várakozóknak fenntartott ágyak egyikén - sokszor gördíthető ágyon kell megvárniuk, amíg sorra kerülhetnek.

Egy másik, középkorú orvos sem mondja meg a nevét. Túlságosan forrónak tartja a helyzetet ahhoz, hogy névvel megnyilatkozzon.

Napokkal ezelőtt kiszivárgott, hogy a korábbi Mentőkórház és a traumatológia összevonása után létrejött új intézményben a szakszemélyzet (altatóorvosok, röntgenesek, műtősök) hiánya miatt gyakran a programozható, előre tervezhető műtéteket is elhalasztják. Valójában ennél is súlyosabb a helyzet: előfordul, hogy a frissen behozott súlyos sérülteknek is várniuk kell arra, hogy megműtsék őket.

Az intézmény ötödik emeleti orvosi szobájában mintegy válságstábként gyülekeznek az éppen szolgálaton kívüli orvosok. Most faxolnak, e-maileket fogadnak, várják az orvosi szervezetek szolidaritási nyilatkozatait. Tegnapi felhívásukra már reagáltak a pécsi klinikáról és a Semmelweis Egyetemnek a Péterfy Sándor Utcai Kórházba kihelyezett traumatológiai tanszékéről is. Az orvosokéhoz hasonló levelet hoztak nyilvánosságra a szakdolgozók is - összegzi a történteket Kecskeméti Ákos főorvos.

Aztán felváltva viszik a szót az orvosok. Állítják, nem politikáról van szó. Nem akarnak demonstrálni, sztrájkolni. Dolgozni annál inkább. Megfelelő körülmények között, elegendő anyaggal, hatékonyan.

- József Attila ebben a házban is írhatta volna a "harmadnapja nem eszem" sorokat - élcelődik keserűen egyikük. - Mert ha műtétet kell halasztani, nem elég, hogy esetleg napokig csak gipsz van a beteg lábán, de enni sem kap, amíg végre ki nem derül, hogy aznap is csúszik az operációja.

Amikor azt kérdezem, igaz-e, hogy finoman szólva felkérték őket, kerüljék a negatív propagandát, mindannyian bólogatnak. Aztán azt mondják, hogy megbeszélték: mégsem hallgatnak, szólásszabadság van. Ha igazat beszélnek, nem fenyegethetők.

Fekete Károly, az OBSI főigazgató-helyettese is a baleseti intézet nehézségeiről beszél. Mielőtt elindulna az Egészségügyi Minisztériumba, ahová Kázmér Tibor főigazgatóval, Fényes Lászlóval és Doktorits Béla orvosokkal együtt hivatalos, azt mondja: az intézmény csak úgy tudja fenntartani magát, ha jobban fizető ortopédiai műtéteket is végez, amelyeket előre lehet tervezni, ám előfordul, hogy egy-egy sürgős eset miatt halasztani kell az operációt.

- A baleseti ellátás mai finanszírozása elégtelen - mondja. Drágák a betegekbe ültethető implantátumok, éjszaka és a hét végén is működnie kell a labornak, röntgennek. Készenlétben kell állnia mindenhez a kezelőszemélyzetnek. Ez is pénzbe kerül. Az intézmény helyettes vezetője árnyaltan fogalmaz: előfordul, hogy elmennek betegek, mert várniuk kell.

Ma az intézménybe felvettek hetven százalékát azonnal operálják. A mentők folyamatosan érkeznek. Az egyik orvosi szobában arról panaszkodnak, még egy csengő sincs, amellyel segítséget kérhetnének más osztályokról, ha baj van, ha újra kell éleszteni valakit. Nemrégiben ezért veszítettünk el egy beteget - mondja búcsúzóul.

| orvos, traumatológia, mentők
2002-07-10 17:37:24
hírdetés
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop