Mi a bajunk a kórháztörvénnyel?

MOK, egészségügy, szellemi szabadfoglalkozású, törvény | Népszabadság   Népszabadság
Az Országgyűlés elé került a (köznyelvben pontatlanul elnevezett) kórháztörvény tervezete, és nagy vihart kavart. Ez várható volt. A tervezet bírálóit - köztük a Magyar Orvosi Kamarát (MOK) - erőteljes ellenbírálat érte a médiában. A "minden változástól rettegőknek, a régi rend megrögzött híveinek és a jelenlegi zavaros helyzet haszonélvezőinek szövetségesei" lettünk. Az az állítás pedig, hogy a törvény megszüntetné a paraszolvenciát, "világossá tette", hogy a hálapénzrendszer hívei is köztünk bújnak meg.

A MOK sokszor és sok helyütt elmondta és leírta véleményét, de célszerű felsorolnunk a tervezettel kapcsolatos problémáinkat a köznyilvánosság és azok számára is, akik a MOK-ot netán valóban a haladás gátjának tekintenék.

Az egészségügy struktúráját a MOK szerint is át kell alakítani, szerintünk is racionális gazdálkodásra kell törekedni, és meg kell változtatni az orvosok jogállását. Valóban elég nagy a rendetlenség a magyar egészségügyben, és nagyon igaz az is, hogy gátat kell szabni a már jócskán beindult vadprivatizációnak. Addig, amíg nem késő.

Szóval: kéne egy jó törvény. Az előterjesztés valamennyi meghirdetett célkitűzésével egyetértünk. De vannak konkrét ellenvetéseink. Ha tetszik: konstruktív javaslataink.

Kezdjük a paraszolvenciával. A hálapénzrendszer legsúlyosabb következménye szerintem az, hogy megrendíti az orvosi szolidaritást, és veszélyezteti mondandónk hitelességét. Ennek "eredménye": az orvostársadalom gyatra érdekérvényesítő képessége. Egyetlen igazi haszna van: a hivatástudat mellett ez az egészségügy működőképességének utolsó tartaléka. Meggyőződésem, hogy a hálapénz - az orvostársadalom kisebbségét jelentő "nagymenőktől" eltekintve - senkinek sem jó. Annak sem, aki még megél belőle. Az sem így szeretne megélni. Az egyik bajunk éppen az, hogy a törvénytől a hálapénzrendszer nem fog megszűnni.

Ami kínos: a törvénytervezet vitája óhatatlanul politikai színezetet kapott. Választási kampány kezdetén persze értelmes ember ezen nem csodálkozik. A MOK véleményét politikai célokra is felhasználják. Sajnáljuk, de nem tehetünk róla. Várható volt.

A viták hátterét az egészségügy elnyomorodása, fenyegető működésképtelensége, az egészségügyben dolgozók fokozódó elégedetlensége adja. Ez nem kedvez annak, hogy a hozzáértők "okos gyülekezetében hányjuk-vessük meg száz bajunk". De hát ez van. A törvényt életbe akarják léptetni néhány hét múlva. Új évre.

A változások lényege az lenne, hogy egyre inkább gazdálkodó szervek működtetnék az egészségügyet. Meglódulna a privatizáció a magyar népgazdaság utolsó, még nem privatizált részében. Lezajlik majd az egészségügyben is, ami a magyar iparban, kereskedelemben, bankszférában. (Nem volt fáklyásmenet.) Az átalakulás során az orvosok közalkalmazottból alkalmazottak, vállalkozók vagy ún. szellemi szabadfoglalkozásúak lesznek.

A meghirdetett célkitűzések valóra válásához az egészségügy konszolidációjára van szükség. Ez megkerülhetetlen. A konszolidáció - mindmáig titkos - tervei már megvannak. A tárca is kimondta: 500 milliárd forint hiányzik. Ígéret van. 2003-tól majd kapunk. Késő. Túl sok ígéretet hallottunk már. Miközben - és most halálra unt közhelyek jönnek elnyomorodásunkról: az egészségügy részesedése a GDP-ből 5 százalék alá esett (Csehországban 8 százalék). Az egészségügyi kiadások reálértéke a rendszerváltozás óta a felére csökkent! A kezdő orvos nettó fizetése a minimálbér körül van ("kuncog a krajcár, ennyiért..."), 700 orvos menne dideregni Észak-Norvégiába, a fiatal orvosok mind nagyobb része hagyja el a pályát, pl. gyógyszergyári ügynöknek áll ("hol lehet altiszt, azt kutatja"), csődbiztosok járják a kórházakat. De hát minek soroljam? Sírtunk már eleget. Semmire sem mentünk.

Az állam nem vonulhat ki a betegellátásból. Ilyen szegény országban semmiképpen sem. Világos, hogy a járulék szintje nem növelhető, de ma a lakosoknak csak harmada fizet járulékot! És az sem mind a betegellátásra megy. A multik meg öt évig adómentesek. Az állam kamatfizetési kötelezettsége pedig kétszerese a gyógyító-megelőző kassza keretének.

Mi lenne a forrásnövelés elmaradásának következménye? Amikor az átalakulással jön majd a menedzsment, vele a gazdasági racionalitás, hirtelen "kiderül" majd, hogy ennyi pénzből nem megy. Amit egyetlen önkormányzati képviselő, egyetlen politikai párt sem mer kimondani - mert garantáltan elvesztené a választásokat -, azt majd kimondja a menedzsment: álljon meg a lakodalmas menet, ennyi pénzből ennyi "betegügyet" (és ennyi orvost) normális szinten (és béren) fenntartani (eltartani) nem lehet. És majd "megszűkítik" a kapacitást. Ez nemcsak nekünk, egészségügyieknek rossz, de a lakosságnak is. Ezt kell tudni! Mert a "pazarló" orvosok, a "gazdaságtalan" gyógyítók általában betegeket szoktak gyógyítgatni. Akikből van elég. Több is, mint kéne.

Tehát: többletforrás kell. Ha ezt odaadja majd a varázstevő EU, vagy ha minden állampolgár önként "hozzáfizet", vagy ha profitundorban szenvedő befektetők teszik bele: hurrá! De ha nem: marad az állam. A költségvetés. Sajna.

Mi a baj a profitérdekelt (al)vállalkozóval - aki a törvény szerint a rendszer része? Az, hogy bárki az lehet. Igaz persze, hogy ez ma is így van! A törvénytervezet erénye, hogy az ún. egészségügyi szolgáltatók a jövőben már csak nonprofit gazdálkodók - közhasznú társaságok - lehetnek, akik alvállalkozókkal szerződhetnek. Nekünk mégsem tetszik így a törvénytervezet. Szigorúbbat szeretnénk! Bezárni a kiskaput! Miért? Az alvállalkozó szerepe az lesz, hogy "behozza a forrást". Csakhogy a befektető profitot akar. Anélkül nem fektet be. De miből veszi ki a profitot? Az OEP-kasszából. A templom egerétől. Az alulfinanszírozott egészségügyből. Mert az ugyan szépen hangzik, hogy majd "mozgósítja a tartalékokat". De ebben az egészségügyben sok egyéb (gyógyszer, műszer, munkabér stb.) mellett profitra való tartalék sincs. Az meglehet - sőt biztos -, hogy a vállalkozók érdekérvényesítő ereje jobb lesz, mint a miénk. Majd kilobbizzák, hogy megtérüljön a profitjuk. Több pénzt préselnek majd ki a költségvetésből is. Lehet. De nem az egészségügyi munkavállalóknak. A profitérdekelt vállalkozók hasznának másik forrása az élőmunka költségének csökkentése. Azaz az elbocsátás. Nesze neked, "forrásbehozás"!

Ezért nem jó, ha bárki bárhogyan lehet alvállalkozó. Szerintünk - ha már mindenképpen "vállalkozós" lesz a rendszer - az alvállalkozók egészségügyiek legyenek, és sajátos gazdasági szabályok legyenek érvényesek rájuk.

A vadprivatizáció tanmeséje: a "mazsola". Nekem tetszik, mármint a tanmese. De: az nem úgy van, hogy a mazsola csak úgy önmagában létezik. A mazsolát csinálják. Nem egy jól finanszírozott diagnosztikai vagy terápiás eljárást "privatizálnak ki", hanem amelyiket bevezetik, annak kilobbizzák a spéci finanszírozást. Megcsinálják a mazsolát. Eddig így volt. Ez lesz a jövőben is. Nesze neked, arányos fejlesztés!

A lobbik által kialakított járóbeteg-pontrendszer átalakítása nélkül, a finanszírozási arányok megváltoztatása nélkül ráengedni a privatizációt a rendszerre nagy hiba lenne. Rögzülnek az aránytalanságok. Ki a fészkes fene (bocsánat!) privatizál majd egy ráfizetéses szakterületet? Pusztuljon a gyengéje? Nesze neked esélyegyenlőség!

A MOK követeli(?) azt is, hogy a járóbeteg-szakellátást az ott dolgozó szakorvos működtesse. Nem a rendelő (falak, műszerek) tulajdonjogáról, hanem a működtetésről van szó. Magyarán: az OEP-pel az ellátást közvetlenül végző szakorvosok köthessenek szerződést. Ők kapják meg a pénzt. Ahogy az alapellátást végző háziorvos. Ahogy a patikát működtető patikus. Ahogy a német szakorvos. Ha már annyit példálózunk Európával.

A MOK azt mondja, ha már privatizálják az egészségügyet, válhassanak tulajdonossá a benne dolgozók. Miért ne lehetne előnyben részesíteni bennünket? (Az állami vállalatok privatizálása során volt egyszer egy munkavállalói résztulajdonosi program. Óh, boldog idők!) Ellenérv: nekünk nincs annyi pénzünk, mint... (Na tényleg, mint kinek is? Kik is jönnek tulajdonolni?) Miért ne kaphatnánk fizetési kedvezményeket, kedvező hiteleket? Mint mások. Mintha lenne valami olyasmi is, hogy szellemi apport. Félreértés ne essék, nem a tulajdonhoz jutás a MOK fő célja. De ha már szétosztják a tulajdont, kaphassunk mi is! Miért lenne ez jó a betegeknek? Mert az egészségügyiek tulajdonlása saját egzisztenciájuk, jövőjük biztonságát szolgálja. A fejlesztésben, a színvonal javításában leginkább a benne dolgozó érdekelt, aki saját munkahelyét biztosítja.

A MOK egységes orvosi jogállást szeretne. Olyat, mint mondjuk, az ügyvédeké. Erre, úgy tűnik, semmi esély. Leszünk közalkalmazott, alkalmazott, egyéni vagy társas vállalkozó, praxisközösség tagja, szellemi szabadfoglalkozású. Teljesen eltérő szabályokkal. Hiányzik a közös nevező.

A - valóban - hőn óhajtott szellemi szabadfoglalkozású státusba kerülő szakorvos a jövőben elszegődik majd egy "szolgáltatóhoz". Önmaga ugyanis nem működtetheti a szakellátást. Valaki szerződteti. Gazdaságosan. "Gazdaságos" lesz a megbízási díj. A fiatal szakorvosé is ("szövőlány cukros ételekről álmodik, s nem tud kartellekről"). Gazdaságosak lesznek a feltételek - ügyelet, pihenőidő, nyelvpótlék, felmondási szabályok stb. Az orvos egy szem magában áll majd a "megracionalizált egészségügyben", a "versenyszellemű" kollégákkal együtt. Szellemileg szabadon! A MOK azt követeli, hogy az orvosi szerződések általános feltételeit országos érvénnyel meghatározhassa, hogy az orvosok megbízási díjának minimális szintjét háromoldalú egyeztető tárgyalás, a kormány, a munkaadók (megbízók) és a munkavállalók (a megbízott orvosok) egyezkedése során állapítsák meg. Mint más ágazatokban. Mint a szociális piacgazdaságban. Mint Európában.

Az orvosok kártérítési felelősségének szabjanak felső határt. Ugyanis az orvos nincs abban a helyzetben, hogy maga határozza meg, mennyi megbízási díjat kér - amibe belekalkulálhatná az esetleges kártérítéseket is -, de munkájáért korlátlan anyagi felelősséget viselne. Az OEP-kassza bezzeg zárt. Annak felelőssége nem korlátlan! A közfinanszírozott egészségügy ugyanis nem szabad piac, hanem korlátozott. A gazdasági átalakulás tervezett bevezetésének időpontja: 2002. január 1. A szabadfoglalkozású orvoslásé 2003. január 1. Az egyik szereplő tehát csak egy év múlva tud belépni a rendszerbe. Nem szerencsés. A MOK azt javasolja, hogy a rendszer minden eleme egyszerre kerüljön bevezetésre.

Vannak még egyéb javaslataink is, de megköszönöm az olvasónak, ha eddig eljutott. Lehet, hogy semmi újat nem olvasott. Mégis le kellett ezt írni, hogy lássák: a MOK nem akadékoskodó, minden újtól irtózó, a haszonlesőkkel szövetkező, a félfeudális rendszerhez ragaszkodó, az orvosok érdekeit fel nem ismerő, a tagságától elszakadt, retrográd ..izé. Valamennyi javaslatunk a rendszer átalakítására vonatkozik, sőt az orvosok jogállását illetően még pápábbak is vagyunk a pápánál. Az egyeztetések folynak. Reméljük, a képviselők elfogadják érvelésünket.

Dr. Szilvási Istvána Magyar Orvosi Kamara alelnöke

| MOK, egészségügy, szellemi szabadfoglalkozású, törvény
2002-07-10 17:56:38


data-full-width-responsive="true">