Már nem annyira vitatott kérdés a "designer-babák" technikája

Amikor Uri Verlinsky felállt, hogy felszólaljon a júniusban, Bolognában tartott Harmadik Nemzetközi Preimplantációs Genetikai Diagnózis-konferencián, meglehetősen feszült volt. Tudta, úttörő jelentőségű eredményeiket fog bemutatni. Nem tudta azonban előre, mennyi vitát fognak majd ezek az eredmények kiváltani.

genetika, etika, embrió, betegség | The New York Times Health News Service   Medincorp | Greenberger, S. S.

Egy évtizeddel ezelőtt Verlinsky, a chicagói Illinois Masonic Medical Center világhírű molekuláris genetikusa, Alan Handiside brit kutatóval együtt elsőként kísérletezte ki az embriók genetikai szűrését, ami megváltoztatta a genetikai rendellenességgel, illetve örökletes betegséggel élő párok életét. A tudósok azonosítani tudják a hibás gént hordozó embriót a laboratóriumban, és ezzel szinte teljes mértékig garantálni tudják, hogy az érintett pároknak egészséges gyermeke szülessen.

A technika segítségével mintegy 2000 gyerek született világszerte, közülük 1100 az Illinois Masonic Medical Center-ben. Verlinsky azonban most egy más eredményről számolt be Bolognában, arról az újfajta módszerről, amellyel szövettanilag tipizálni lehet az embriókat, hogy a meglevő testvérrel való összeférhetőséget ki tudják mutatni.

Előadásának alapját a coloradói Nash család esete adta, ahol a 6 éves kislány, Molly egy ritka genetikai betegségben, a Fanconi-anémiában szenved, amely egyértelműen halálos kór. Az illinoisi kórházban a dr. Charles Strom orvosgenetikus-igazgató vezette csapat kezelte a házaspárt, akiknek fiuk fogant, aki nemcsak hogy az örökletes betegségben nem szenvedett, de a 12 elérhető embrió közül azért esett rá a választás, mert szövettanilag is a legjobban megfelelt Mollynak, abból a célból, hogy a kisfiú őssejteket tudjon adni a köldökzsinórjából a kislány betegségének kezeléséhez, majd esetleges gyógyulásához.

A Verlinsky felszólalását hallgató meddőségi szakemberek először döbbent csendben fogadták az előadást. A konferencián részt vevő Paul Serhal, a University College Hospital lombikprogramjának orvos-igazgatója szerint Verlinskyt teljesen "letámadták" a résztvevők.

"A beültetés előtti diagnosztikával foglalkozó tudósok nagyon hevesen ellenezték az ötletet, mert ingoványos talajnak tartják. Tipikus övön aluli párbaj alakult ki, nem volt könnyű dolga Verlinskynek."

Két hónappal később, augusztus 29-én megszületett Adam Nash a Colorado állambeli Denverben, egészséges kisfiú volt, és egyben nővére potenciális megmentője. Az orvosok vért vettek a köldökzsinórjából, amely gazdag őssejtekben de a szülésnél általában megsemmisítik.

Négy héttel a kisfiú születése után, szeptember 26-án az őssejteket infúzió útján bevezették Molly keringési rendszerébe. Az orvosok most várják az eredményeket, sikerült-e a transzplantáció.

Ahogy az elmúlt napokban a média hírül vitte a Nash-család nem mindennapi történetét, a meddőséggel foglalkozó szakemberek sürgősen revideálták az eljárás etikusságáról alkotott nézeteiket. A kezdeti viszolygás és intelmek óta, hogy a gyerekeket árúnak tekintik majd, egy újfajta nézet kezd kialakulni, amely szerint ez a módszer képviseli az orvosi technika legjobb kihasználását az emberi szenvedés enyhítésére.

Itt volt ez a család a haldokló gyermekkel, akik szerették volna, ha a második gyermekük nem szenved ugyanabban a betegségben. Eldöntötték, hogy beültetés előtti genetikai diagnózist kérnek (PGD - pre-implantation genetic diagnosis), nehogy hibás génnel rendelkező embriót válasszanak ki, és mintegy ráadásként a szövettípus elemzésével még a Molly számára legmegfelelőbb donort is ki tudták választani.

Az eset tükörképe Jodie-nek és Mary-nek, a sziámi ikerpárnak, ahol az egyiknek meg kell halnia, hogy a másik életben maradhasson. A Nash-család esetében Adam fogantatása lehet Molly megmentése. Serhal, a londoni University College Hospital orvosa a következőket mondta: "Nem szabad etikai botrányként felfogni ezt az esetet. Egy olyan esetnek kell felfogni, ami arra példa, mit lehet tenni. Nem azért hoznak létre egy csecsemőt, hogy pótalkatrészként használják. A házaspár egészséges gyereket akart, és azért választotta a lombikban való megtermékenyítést, mert ha természetesen fogant volna, meglett volna a kockázata, hogy betegen születik. Az csak ráadás volt, hogy a kisbaba nem összeférhetetlen a testvérével. Két legyet egy csapásra."

Véleményét támogatta Simon Thornton, a nottinghami Park Hospital Care IVF Unit orvos-igazgatója is. "Véleményem szerint ez abszolút mértékben a legjobb kihasználása a vezető technológiának. A házaspár nyilvánvaló módon nem szeretett volna még egy beteg gyereket. És akkor jön egy új technika, ami ezt ki tudja küszöbölni, ráadásul megvan az az előnye is, hogy a testvéren segít."

Mike Macnamee, a cambridge-i Bourn Hall IVF-klinikájának igazgatója így nyilatkozott erről: "Azt meg lehet kérdőjelezni, hogy joguk van-e a szülőknek válogatni a genetikai rendellenesség tekintetében az embriók között. De ha egyszer megtették, a köldökzsinórból vett vér hasznosítása kitűnő ötlet."

A Human Fertilization and Embryology Authority (HFEA) épp most tárgyalja a beültetés előtti genetikai diagnosztika kérdését. Vitairatát, amelyet az érintett és érdeklődő szervezetek sokaságának küldték meg, szinte valamennyi etikai megfontolást tartalmazza, kivéve azt, ami Adam Nash kiválasztásából és megszületéséből fakad.

A vitaindító elismeri, hogy a PGD új etikai dilemmákat vet fel, mivel megvan annak a lehetősége, hogy a lombikban megtermékenyített embriókat beültetés előtt teszteljék.

A HFEA már foglalkozott a fiú- és lányembriók kiválasztásának etikájával, azt a véleményt formálva, hogy a kiválasztás csak a nemhez kötődő betegségek esteében lehet indokolt, és nem pusztán azért, mert egy pár fiút vagy lányt szeretne.

Egy másik fontos kérdés az, hogy vajon a PGD széles körű elérhetősége meg fogja-e változtatni az embereknek a fogyatékosokhoz és családjaikhoz való hozzáállását, "mert olyan légkör alakulhat ki, amelyben a genetikai fogyatékosság egyre inkább megelőzhetőnek tűnik majd" - olvasható a dokumentumban.

A HFEA álláspontja ellenzi a PGD alkalmazását csupán azért, hogy "társadalmi vagy pszichológiai jellemzőik vagy normális fizikai variációk miatt szelektáljanak az embriók között, vagy más egyéb olyan alapon, amelynek nincs köze a fogyatékossághoz vagy valamiféle súlyos betegséghez." A dokumentum azonban elfogadja azt, hogy lehetnek egyes csoportok, például a süketek, akik azt kívánják majd, vizsgálják meg az embriókat a beültetés előtt, hogy gyermekeik éppen hogy hasonló betegséggel szülessenek, mert könnyebb felnevelni a szülőkhöz jobban hasonlító gyermekeket.

Egy másik etikai dilemma, amikor az egyik örökletes betegségre tesztelnek egy embriót, és közben nyilvánvalóvá válik egy másik betegség megléte.

"Ha az illető pár úgy érzi, hogy ez az egyetlen esélye, lehet, hogy inkább választja a beteg embrió beültetését, semmit egyáltalán ne lehessen gyermeke" - áll a vitaindító dokumentumban. "Akkor meg az a kérdés merül fel, helyes-e szándékosan arra ítélni egy gyereket, hogy valamiféle betegséggel vagy rendellenességgel szülessék meg?"

A PGD arra is lehetőséget ad, hogy az orvosok a késői korban kialakuló betegségek szempontjából is szűrjék az embriókat. Ezek általában a középévekben jelentkeznek, ami azt jelenti, hogy az illetőknek 30-40 év normális élete lehet.

Egy másik potenciális probléma, amikor a PGD-t genetikai hajlam szempontjából alkalmazzák, például a szívbetegségre vagy a rákra való öröklött hajlam esetében.

A kérdés akkor az, jogos-e tesztelni egy olyan betegség meglétét, amely akár megelőzhető, akár soha nem is alakul ki az illetőnél.

Megjelent: The Independent, London

| genetika, etika, embrió, betegség
2002-07-31 17:42:01


Web Design & Development Prowebshop