Nem így az Európai Unión belül, ahol minden tizedik polgár (harminc millió ember) valamilyen fajta fogyatékossággal rendelkezik: itt kialakulóban van egyfajta szociálpolitika, amely átfogóan kezeli e társadalmi csoport integrációját. Ennek szükségessége az elmúlt évtizedek azon felismerésén nyugszik, hogy a fogyatékosok integrációja nem pusztán szociális igazságosság kérdése, hanem gazdasági érdek is. Munkaerejük ugyanis hatalmas gazdasági forrást jelent. Ezért a közlekedési lehetőségek javítása mellett az EU tagállamokban ma már a foglalkoztatáspolitika is központi szerepet játszik a fogyatékosokkal kapcsolatos törvényhozásban.

Magyarországon a hatályos 1998. évi XXVI. törvény szabályozza a fogyatékos személyek jogait, ezek érvényesítési eszközeit, valamint komplex rehabilitációjukat. A törvény célja, hogy biztosított legyen a fogyatékos személy esélyegyenlősége, az önálló életvitelhez és a társadalmi életben való aktív résztvételhez való joga.

Ennek megfelelően, a törvény alapvetően a pozitív diszkriminációra (előnyös megkülönböztetés) épít, s a fogyatékosokkal kapcsolatos magatartásban fontosnak tartja, hogy elsősorban a többség alkalmazkodjon a sérült személy számára leginkább kívánatos körülményekhez. Ehhez kapcsolódóan előírja, hogy a megváltozott életlehetőségekhez mért feltételeket biztosítani kell a környezet kiépítettségében, a tájékoztatásban, a közlekedésben valamint a támogató szolgáltatásokban.

A valóság azonban más képet mutat. Sajnos, a törvény bevezetésével nem lehet egy csapásra megteremteni azokat a feltételeket, amelyek már több évtizede kívánatosak lennének. Emellett az egyes intézkedések megvalósítására igen távoli határidőket szabtak meg a törvényhozók: például a foglalkoztatáshoz elengedhetetlen munkáltatói motiváció egyenlőre még csak utópia. Emellett ne feledkezzünk meg azokról a fogyatékos csoportokról sem, akiken igazából a felsorolt intézkedések sem ­ vagy csak elenyésző mértékben ­ segítenek. Sokan sérültségi fokuk és sérültségük összetettsége miatt ugyanis önellátásra teljesen képtelenek ­ pl.: a halmozottan sérültek (szellemi fogyatékosok és egyben mozgássérültek). Ezekben az esetekben a családok gondozó tevékenységének kellő mértékű támogatása lenne a megoldás.

Természetesen az egymással való együttélésnek csak egyik oldala a jogalkotás teremtette "optimális" feltételek biztosítása. Sokkal fontosabb a mindennapi kapcsolatok embersége és a másság elfogadása. A magyarországi fogyatékosokat felkaroló szervezetek (pl.: Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, Bice-Bóca Alapítvány, Viktória Alapítvány, Motiváció Alapítvány, Aranyág Alapítvány, Halmozottan Sérültek Szülőszövetsége) megsegítségével mi "egészségesek" is hozzá tudunk járulni hátrányos helyzetű polgártársaink sikeresebb érdekképviseletéhez.