Embermentés: a szavak és a tettek

Mentőszolgálat, finanszírozás | Népszabadság   Népszabadság

Csütörtök, közeledik a hét vége. Az Európa Mentőszolgálat "nappalos" esetkocsija reggel nyolc óra óta dolgozik. Délután négykor rövid mérleget készítenek: ma még nem volt életmentő beavatkozás, sőt az orvosi táskát sem kellett kinyitniuk. Riasztották őket egy zavart tudatú túlkoros diákhoz, egy férfihoz, aki a munkahelyén karcolta meg "ereit", nem kis bonyodalmat okozva a hölgykollégák körében. És akadt páciensük, aki nekiszaladt az üvegajtónak a kilencedik kerületi fogdában.

A fővárosban az Országos Mentőszolgálat Budapesti Mentőszervezete (BMSZ) mellett az Európa Mentőszolgálat, a Peter Cerny Alapítvány és a Máltai Szeretetszolgálat vállal részt a mentésben. Valamennyi hívás a BMSZ 104-es hívószámú diszpécserszolgálatához fut be. A Budapesti Mentőszervezet a nyolcvanas évek közepén még százharmincnégy mentőkocsival működött, a legutóbbi (szeptemberi) leépítés után nyolcvanhat autójuk maradt, ebből harmincöt a sürgősségi betegellátásra alkalmas roham-, illetve esetkocsi. Andics László, a BMSZ vezetője azt mondja, ha ez a harmincöt kocsi valóban csak a sürgősségi betegellátásra koncentrálna, biztonsággal elláthatnák a főváros lakosságát.

- Budapesten naponta átlagosan kilencszáz ember kerül mentőautóba, ebből csak háromszáz a mentési eset. A többi betegszállítás, melynek egyharmada véleményem szerint nem indokolt - fogalmaz Andics doktor, és hozzáteszi: mióta piacra léptek az alternatív betegszállítók, ez a szám inkább nőtt. Az Európa Mentőszolgálat két huszonnégy órás és egy nappalos mentőkocsit üzemeltet. A máltaiak csütörtökön, pénteken és szombaton egyetlen rohamkocsival járják a fővárost, éjjel-nappal. A Peter Cerny Alapítvány - amely csak koraszülöttmentéssel foglalkozik - két-három kocsival dolgozik.

Némi túlzással állíthatjuk, ugyanazok az arcok köszönnek vissza: az a gépkocsivezető, mentőtiszt, ápoló vagy orvos, aki - közalkalmazottként - nemrég még a BMSZ gépkocsiján teljesített, más napszakokban másik mentőkocsin, másod- (harmad)állásban áll helyt. A közalkalmazottak munkaórái korlátozottak: túlórával együtt legfeljebb havi kétszáz órát dolgozhatnak a budapesti mentőszolgálatban. A két szakvizsgával felvértezett, nem pályakezdő mentőorvos fizetése hatvanezer forint, a főiskolai végzettségű mentőtiszté ötvenezer, a szakápolóé harmincöt-negyvenezer forint. Megalázóan kevés, hangsúlyozza Andics, hozzátéve: a szolgálati szabályzat szerint a dolgozóknak elvileg frissen, kipihenten kellene munkába állniuk, de milyen alapon követelhetné meg, hogy ne vállaljanak másodállást? Ráadásul a veszélyességi pótlék felét kapják, mert valaki úgy ítélte meg, hogy mentőzés közben nem kaphatnak el rühöt vagy hepatitiszt, nem szenvedhetnek közlekedési balesetet, nem támadhatja meg őket egy túlfűtött hozzátartozó.

Tibor szakápoló. Hétfőtől csütörtökig egyfolytában mentőzik. (Amikor teheti, elkínzott arccal, nyitott szájjal alszik néhány órácskát.) Robi havonta három-négyszáz órát tölt a kocsin, egyetlen szabadnapja van. A pestieknek még istenes, mondja, itt legalább lehet másodállást találni, a vidékieknek azonban nem marad más, mint a háztáji és kiskert. Andics László - mint mondja - húsz éve sikertelenül sulykolja a hatóságoknak: a szervezetben egyszerre folyik pazarlás és hiánygazdálkodás, az indokolatlan betegszállításra elfolyik a pénz, míg a bérekből, a gyógyszerek, kötszerek árából és a benzinköltségből nem tudnak többet spórolni.

Az Európa Mentőszolgálat negyvenéves - alighanem hajléktalan - férfit szállít agyvizsgálatra. Súlyos, életveszélyes állapotban van. Négy napja ütötte el egy személyautó, sérüléseit felsorolni sem lehet. A Péterfy Sándor utcai kórház baleseti sebészetén már mindkét lábát megoperálták, fél oldala béna. Vákuummatracon fekszik a mentőkocsiban, lélegeztetik. A diszpécserszolgálathoz futott be a kérés délelőtt, és örültek, hogy valamelyik kocsi elvállalta, mert nincs kimondottan szállítható állapotban. A Péterfyben, amely hetente háromszor adja a baleseti ügyeletet, ugyanis nincs komputertomográf, ezért viszik most a férfit az Országos Baleseti Intézetbe.

Az Egészségügyi Minisztériumban évente döntenek arról, melyik szolgálat mennyi pénzt kap: a máltaiak legutóbb tizenötmilliót, az Európa Mentőszolgálat több mint négymillió forintot kapott. A BMSZ-nek nincs külön költségvetése, az Országos Mentőszolgálat huszonegy szervezeti egysége idén mintegy tízmilliárd forintból gazdálkodott. Akadt mentőorvos, aki kikalkulálta: egy súlyos sérült ellátása és a helyszínről kórházba szállítása negyvenötezer forintba kerül. Ami biztos: a személyzet bérét és járulékait, a benzint, a műszerek költségeit akkor is fizetni kell, ha egyetlen, és akkor is, ha naponta harminc helyre hívták a mentősöket. A "lyukra futás", vagyis az indokolatlan hívás - egyelőre - a hívónak még nem kerül semmibe. Ha vidáman nyit ajtót a nemrég még eszméletlen sérült, legfeljebb kap néhány keresetlen szót.

A kulcsszavak: infarktus és pacemaker. Nincs az a diszpécser, aki ilyenkor kockáztatna: küldi a kocsit, ha igaz, ha nem. És az esetek többségében nem ilyenkor mentenek emberéletet. De ki az, aki a telefonban elhadart szavak hallatán felelősséggel eldönti, mi történt, hogy az illető eszméletlen vagy csak részeg. Így hát a kocsik mennek... Egyetlen kivétel volt: nemrég történt, egy fiatal lányhoz hívták a mentőket. Azt mondták a telefonban: csupán a hasa fáj, mire a diszpécser elküldte a háziorvosához. Később derült ki, hogy a lány belehalt a méhen kívüli terhességbe.

Nyugat-Európában régóta bevált a párhuzamos riasztás rendszere. Ennek lényege, hogy a helyszínre küldenek egy korszerű műszerekkel felszerelt mentő-orvosi kocsit, amelyen ott, helyben kezelhetnek mindenfajta sérülést. De ha az orvos úgy ítéli meg, hogy nagyobb beavatkozásra nincs szükség, hívja a szállítóautót, így a mentőorvosi kocsi személyzete továbbra is kizárólag a komoly esetekre koncentrálhat - fejtegeti Takács Zoltán mentőorvos. Példát is mond: ha egy Moszkva téren fekvő, részeg hajléktalanhoz megy ki a rohamkocsi, az autó másfél órára kiesik a forgalomból, mert a pesterzsébeti detoxikálóba kell szállítania a delikvenst. A két budai rohamkocsiból az egyikre ez alatt az idő alatt nem lehet számítani. Pedig történhet bármi a környéken: tömeges baleset, koraszülés, és sorolhatnánk. A részeg ember szállítására viszont a szállítóautó is tökéletesen megfelel. A módszer ellenzői azonban úgy érvelnek, hogy nincs egészséges hajléktalan... Andics doktor szerint a nyugat-európai országok kényszerből vállalják a párhuzamos riasztást: nincs elég szakemberük, a mentésben sok vöröskeresztes önkéntes vesz részt. Budapesten van elég szakember, más kérdés, hogy sokszor majdhogynem "önkéntes alapon", fizetség nélkül dolgoznak.

| Mentőszolgálat, finanszírozás
2002-07-10 15:03:28
hírdetés
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop