Hirdetés

Miért nincsenek egészségpénztárak ténylegesen, ha vannak jogilag?

biztosítás, szolidaritás, kockázat, pénztár, egészségbiztosítási rendszer, kiegészítő egészségbiztosítás, egészségpénztár |

Népszabadság   Népszabadság

Fából vaskarika. Ilyesféle vállalkozásnak tűnik a kiegészítő egészségbiztosítási rendszer létrehozása a társadalombiztosítási rendszer reformja részeként az 1990-es évek Magyarországán. Ahogy lehetetlen fából vaskarikát készíteni, éppúgy lehetetlen szolidaritási elvű biztosítási tevékenységet folytatni. A probléma nem akadémikus: arról van szó, hogy miért nincsenek egészségpénztárak gyakorlatilag, ha egyszer vannak jogilag?

Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény a nyugdíj- és az önsegélyező pénztárak mellett jogrendbe állította az egészségpénztárakat is. A pénztárak olyan speciális biztosítóként határozza meg a törvény, melyek szolgáltatása kizárólag a társadalombiztosításét egészítheti ki, s ez irányú fáradozásaikért jutalmuk számos adó- és járulékkedvezmény. Viszont tilos az egyéni kockázatok mértékét mind a tagdíjak, mind a szolgáltatások esetén mérlegre tenniük. Ilyesmire csak a profitorientált üzleti biztosítók vetemednek, amelyek még attól sem riadnak vissza, hogy elutasítsák a szerződéskötést a számukra túl nagy kockázatot jelentő ügyfelekkel. Egy pénztár ilyet nem tehet, aki a taggá válás feltételeinek megfelel, annak belépése nem utasítható el, mert a pénztár legfőbb vezérlő elve a szolidaritás.

Mindez nyugdíjpénztár esetén irreleváns, mivel az csak igen korlátozottan nevezhető biztosítónak. Vagyis a nyugdíjpénztár egy befektetési alap (legalábbis ahhoz kellene hasonlítania) és egy esetlegesen működő biztosító (mely csak mechanikus, a járadékosok halandósága alapján számítható életjáradékot nyújthat) együttese. Amíg nincs életjáradékos pénztártag, addig nem is beszélhetünk biztosításról, biztosítóról. Ezzel szemben az egészségpénztárnak nemcsak deklaráltan, hanem ténylegesen is biztosítónak kellene lenniük, de ebbeli tevékenységüket ellehetetleníti a szolidaritási elv. Az egészségpénztár olyan "biztosító", melynek - a szolidaritási elv kimondásával - megtiltják a biztosításszakmai eszköztárának használatát. Nem véletlen, hogy a megalakult 35 egészségpénztárnak mindössze 1400 tagja van, ebből egynek ötszáz, vagyis a maradék 34-nek átlagban kevesebb, mint 27.

Biztosítás kontra szolidaritás

A biztosítás alapgondolata, hogy a veszély bekövetkezésének anyagi kockázatát díjazás fejében a biztosítóra hárítjuk át. Vagyis a biztosító egy sajátos "terméket", biztonságot ad el, amit az arra vágyók megvásárolnak. Az érdekorientált fél - mint más termék esetén is - a legolcsóbban igyekszik vásárolni. A biztosító akkor tudja "termékét" az ugyanazon veszélynek kitetteknek, a veszélyközösség mindegyik tagjának a legolcsóbban adni, ha a biztosítási díj meghatározásánál a díjegyenértékűség elvét alkalmazva számításba veszi az egyéni kockázat mértékét (a kár bekövetkezésének valószínűségét).

Ha a szolidaritásra hivatkozva a biztosító a kockázatot csak a veszélyközösség egészében mérlegelné, és azt a tagok között egyenlő arányban osztaná fel, akkor a tagok egy része olcsóbban, más részük drágábban jutna a biztosításhoz. Ezt úgy is felfoghatjuk, hogy a drágán vásárlók kiegészítik az olcsón vásárlók biztosítási díját - ez lenne a szolidaritás. Csakhogy a drágán vásárlók szerint ez olyan átverés, melyben rájuk a balek szerepét osztották. Ezért inkább más biztosítót keresnek, olyat, mely a díjegyenértékűség elvét alkalmazva a veszélyközösség egészének kockázatát a tagok között nem egyenlő arányban, hanem azok egyéni kockázata szerint osztja fel. A szolidáris "biztosítás" veszélyközösségéből való kivonulás - pontosabban be sem lépés - azokat tünteti el, akik kiegészíthetnék a magas egyéni kockázatúak díját. Ezzel a veszélyközösség kockázati szintje növekszik, ami egyúttal a biztosítási díjak növekedését jelenti, s azok is távoznak, akik "első körben" még ugyan a szolidaritás nyertesei voltak, de a kockázati szint emelkedése miatt vesztessé, "díjkiegészítővé" váltak. A folyamat önmegsemmisítő, mely végül eltünteti a veszélyközösséget. Pontosabban: már azt sem teszi lehetővé, hogy kialakuljon.

Kétlábúak esete a féllábúakkal

Nézzünk egy durván túlegyszerűsített, karikírozott példát a fentiek szemléltetésére. Van egy egészségpénztár, melynek szolgáltatása az, hogy mankót ad a féllábúaknak. Természetesen beléphetnek a kétlábúak, azzal számolva, hogy bár nem nagyon valószínű, de mégis megtörténhet, hogy baleset vagy betegség miatt elveszítik az egyik lábukat. A baj ott kezdődik, amikor e pénztárba tódulni kezdenek a féllábúak - a szolidaritási elv miatt őket nem lehet visszautasítani -, s követelni kezdik a nekik járó mankót, amit a várakozási idő letelte után nem lehet megtagadni. Világos, hogy a féllábúaknak járó mankókat szinte teljes egészükben a kétlábúak tagdíjából kell megvásárolni. Ezt a kétlábúak hamar megunják és kilépnek a pénztárból. A bennmaradó féllábúak pedig elgondolkodnak, hogy ezek után van-e értelme pénztári szolidaritásról beszélni.

Szögezzük le, hogy a távozó kétlábúak nem ellenségei a féllábúak iránti szolidaritás gondolatának: személyi jövedelemadójuk egy százalékát, sőt jövedelmük egy részét örömmel befizetik a "Segítsük a féllábúakat!" alapítvány számlájára. Sőt nagyfokú adótudatosságról téve bizonyságot, nem elleneznék, ha a kormány kezdeményezné társadalombiztosítási járulékuk emelését, ha annak kimondott célja, hogy a féllábúak térítés nélkül jussanak hozzá e számukra nélkülözhetetlen eszközhöz.Állapítsuk meg: a szolidaritás elve és a biztosítás nem egyszerűen összeegyeztethetetlen, hanem önmegsemmisítő hatású. Az olyan kijelentések, mint a "biztosítás feltételezi a szolidaritást", "különbségek csak a szolidaritás különböző szintjei között vannak" stb. súlyos szakmai tévedések.

A százszázalékos valószínűség példája

A fentieknek ellentmondani látszik, hogy egészségpénztárak márpedig vannak, sőt a legnagyobb, a Szívpénztár (melynek szolgáltatása évi egyszeri háromhetes kúra a Balatonfüredi Állami Szívkórházban) taglétszáma már meghaladta az ötszázat. Mégsem önmegsemmisítő a folyamat? Tévedtünk volna? Nos, nem erről van szó. A Szívpénztár megtalálta azt a konstrukciót, melyben az egyéni kockázat mérlegelése után pontosan ugyanannyi biztosítási díjat kell fizetni, mint amikor a veszélyközösség egészének kockázatát az egyéni kockázat mérlegelése nélkül, "szolidaritási alapon" számítják.

Ez akkor történhet, ha a káresemény bekövetkezésének valószínűsége 1, vagyis ha a káresemény 100 százalékos valószínűséggel be fog következni. Csakhogy 100 százalékos valószínűséggel bekövetkező eseményekkel kapcsolatban fogalmilag értelmét veszti biztosításról beszélni, lévén a biztosítás lényege a kockázatfelosztás, mivel ilyen kárvalószínűség mellett egyszerűen nincs kik között a kockázatot felosztani. (A biztosítási szakmában 40 százalékosnál alacsonyabb kárvalószínűség alatt tartják értelmesnek egy jövőbeli, esetlegesen bekövetkező eseménnyel kapcsolatban egyáltalán biztosításról beszélni.)

A Szívpénztár tagjai azok lesznek, akiket orvosuk bármikor jogszerűen és abszolút indokoltan a szívkórházba utalhat. Ezek azok a szívbetegek, akik normális életvitelük fenntartásához alig nélkülözhetik az évi egyszeri, háromhetes kúrával elérhető állapotfeljavításukat. A Szívpénztár minden tagjánál minden évben bekövetkezik a biztosítási esemény, ami jogosulttá teszi őket a pénztár szolgáltatására, vagyis a háromhetes kúrára. (Természetesen nincs akadálya annak, hogy a pénztárba beléphessen az is, aki nem szívbeteg, de miért tenné?) Így mindenki visszakapja saját pénzét, bár formailag az egyes szolgáltatások költségét felosztják az összes tag között.

A titok: adó- és járulékkedvezmény

Mivel a tagok saját pénzüket kapják vissza, pontosabban egy olyan értékű szolgáltatást, melynek értéke azonos befizetett tagdíjuknak a pénztár működési költségeivel csökkentett összegével, de a befektetések miatt a hozammal megnövelten, joggal vetődik fel a kérdés, hogy mi értelme az egésznek? Hiszen a polgárok maguk is takarékoskodhatnak, ez a megtakarítás kamatozhat, s ahelyett, hogy formailag a Szívpénztár szolgáltatásait veszik igénybe, ugyanazt az összeget az intézmény pénztáránál is befizethetik. A polgárok számára az utóbbi megoldás sokkal olcsóbb lenne, mivel nem kellene működtetni a pénztár igazgatótanácsát, ellenőrző bizottságát, nem kell összehívni közgyűlést, s még a Pénztárfelügyeletnek sem kell felügyeleti díjat fizetni stb.

A titok nem is annyira titok: ez az egészségpénztári tagdíjakat megillető adó- és járulékkedvezmény. A tagdíjak 25 százaléka leírható a személyi jövedelemadóból, de a leírt összeg nem lehet nagyobb 100 ezer forintnál, s ha a tagdíjat a munkáltató átvállalja, akkor a társadalombiztosítási járulék is megtakarítható. Nem érdemes tagadni: az egészségpénztár nem valós társadalmi igény szülötte, létjogosultságát egyedül e kedvezmények igénybevételének lehetősége adja, melyek megvonása esetén összedőlne a kártyavár. Ennek oka, hogy egészségpénztár képtelen "hozzáadott érték" előállítására. A biztosítás ilyen "hozzáadott érték" lehetne. A polgárok valós szükséglete a biztonság lenne, melyet kedvezmény nélkül is "vásárolnak", a kedvezmények legfeljebb kiterjedését ösztönzik.

A kormány tévhitben él

Az egészségbiztosítás reformja elképzelhetetlen anélkül, hogy ne épüljön ki a kiegészítő egészségbiztosítások rendszere. Ha ez nem történik meg, a jómódúak meg fogják találni - mint ahogy jelenleg is megtalálják - annak módját, hogy az állami egészségbiztosítási rendszeren belül jussanak átlagon felüli szolgáltatáshoz. A kiegészítő egészségbiztosítások rendszere nélkül a kormány nem vághat bele jó lelkiismerettel az állami egészségbiztosítási rendszer ellátásainak szűkítésébe, korlátozásába. A legnagyobb probléma az, hogy a kormány abban a tévhitben él, hogy ez a rendszer létezik, és annak adekvát intézményei az egészségpénztárak. Ez azonban nem felel meg a valóságnak.

biztosítás, szolidaritás, kockázat, pénztár, egészségbiztosítási rendszer, kiegészítő egészségbiztosítás, egészségpénztár

2002-07-10 10:27:50

Hirdetés

Legfrissebb

AZ ORVOS VÁLASZOL

Szakorvosaink válaszai olvasói kérdésekre

Mielőtt kérdez, keressen orvosaink korábbi válaszai között!

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop