Sok kártya, gyenge kontroll

Több mint hat éve már, hogy az egészségügyi reform jegyében mindenki kézhez kapta betegbiztosítási igazolványát. A szabad orvosválasztást dokumentáló és az állampolgárok biztosítási jogviszonyát igazoló kék színű papirost az elmúlt években a társadalombiztosítási azonosító jel (TAJ) megjelenésével még három kisalakú kártyácska követte, ám mintegy két éve már csak személyi azonosításra szolgálnak a papírlapok. Hogy kinek áll jogában igénybe venni az egészségügyi ellátást, ma már senki sem vizsgálja.

A hat évvel ezelőtt kiadott kék színű betegbiztosítási igazolvány még tartalmazta a személyi számot és a munkáltató befizetési törzsszámát is, így a munkáltató az érvényességét is korlátozhatta, ha bármiféle változás következett be a biztosítási jogviszonyban. A kártya adatait két évvel a megjelenést követően az Alkotmánybíróság megvizsgálta, s 1994 májusában határozatban kötelezte a társadalombiztosítási szerveket, hogy a személyi szám használatát szüntessék meg.

A következő év január elsejétől a személyi azonosításra a társadalombiztosítás szervezetei egységes kódrendszert hoztak létre: a társadalombiztosítási azonosító jelet. 1995 januárjától megszüntették a kék kártyákat, és egy még kisebb zöld kártyácskát, a társadalombiztosítási igazolványt juttattak el az állampolgárokhoz. Ezzel az igazolvánnyal még tettek egy kísérletet a biztosítási jogviszony igazolására és ellenőrzésére - a munkáltatókat ugyanis havi bejelentésre kötelezték az esetleges jogviszonyváltozásokról, s a lapot rendszeresen meg kellett újítani.

Az áttérés a TAJ-számokra azonban nem ment zökkenőmentesen. Az új kódszámos lapocska csak nehezen jutott el az állampolgárokhoz. Ezért a társadalombiztosítási szakemberek jobbnak látták, ha azoknak, akiket az egészségügyi ellátás alanyi jogon megillet (nyugdíjasok éskiskorúak), egy ellenőrző szelvény nélküli fehér színű kártyácskát postáznak ki: a hatósági bizonyítványt. Tavaly óta már a receptekre kötelező rávezetni az új kódot, így mindenki számára elérhetővé tették a TAJ-számmal ellátott igazoló lapokat - ám ezután már mint hatósági igazolványt. Azt viszont azóta sem ellenőrzi senki, hogy ki milyen jogon veheti, illetve nem vehetné igénybe a térítésmentes egészségügyi ellátást. Arról, hogy mindez mennyibe kerül az országnak, még becslések sincsenek.

Mogyorós László, a Szent István Kórház főigazgatója szerint az egészségügyi intézményeknek az érvényben lévő rendeletek csak azt írják elő, hogy a hatósági bizonyítvány bemutatására kötelezzék betegeiket, a biztosítottság ellenőrzése nem az ő feladatuk. Ők minden beteget ellátnak, függetlenül attól, hogy van-e érvényes biztosítása. A főigazgató szerint arra még nem volt példa, hogy bárki is bevallotta volna a biztosítás hiányát csak azért, hogy fizethessen az ellátásért.

Kiss Lenke, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) jogi főosztályának vezetője lapunknak elmondta, hogy országosan mintegy 600 ezren vannak olyanok, akiknek önként bevallandó egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettségük lenne. Közülük ez idáig csak mintegy negyvenezren jelentkeztek önként, többségük az egyházi személyek és az őstermelők közül került ki. A főosztályvezető szerint több mint félmillióan jogtalanul veszik igénybe az egészségügyi ellátást. Ellenőrzésük szinte lehetetlen, mivel ma semmi nem igazolja a biztosítási jogosultság alapját. Vannak, akik szerint a biztosítások ellenőrizhetőségének kifejlesztése azért késlekedik, mert több csoport érdekeit is sértené a nagyobb rend. Egyesek úgy vélik: az egészségügyi szolgáltatóknak sem érdekük az ellenőrző rendszer létrehozása, hiszen ma még manipulálhatják a finanszírozásuk alapjául szolgáló adatokat. Így nincs kizárva, hogy ha a megfelelő kontroll működne, a jelenlegi finanszírozási rendszer újból reformra szorulna.

| biztosítás, társadalombiztosítás, igazolvány, biztosítási jogviszony
2002-07-10 12:28:27
hírdetés
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop