A korszerű gyógyítás veszteséget termel

gyermek, pszichológus, gyógyítás, veszteség | Népszabadság   Népszabadság
Néhány éve végeztek egy vizsgálatot a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Számú Gyermekklinikáján. Pszichológusok daganatos betegségből felgyógyult, immár "felnőtt" gyerekeket kérdeztek arról: mire emlékeznek a betegségük idejéből? A megkérdezettek közül senki sem szólt fájdalomról, kemoterápiáról, felejtettek hajhullást és csontvelőminta-vételt. Egyvalamire emlékeztek: hogy anyu mindvégig mellettük volt.

- Most mindegyik betegünk mellett van szülő, kérjük, is, hogy legyen - vág a közepébe Kovács Gábor főorvos, a SOTE II. számú gyermekklinikája hematológiai osztályának vezetője. A szülőket szintén felveszik az osztályra, itt is étkeznek. Az újonnan érkező gyerekek elkülönítő kórterembe kerülnek, ahova csak védőruhában lehet belépni, ebben nyolc kétágyas "szobában" helyet kapnak a hozzátartozók is. A szülők egy alapítvány által létrehozott, úgynevezett Clic házakba - hat garzonlakásba - is beköltözhetnek, ezenfelül még öt hozzátartozónak tudnak helyet adni a klinikán belül. Az alagsorban, nem éppen luxuskörülmények között.

Bálint "öreg" fiú az osztályon, tizennyolc éves. Négyéves korában derült fény arra, hogy leukémiás. Két évig kezelték, tünetmentes lett. Azt mondják, Bálint nagyon kemény fiú, rendületlenül tűrte a csontvelőminta-vételt, a hatalmas tűt, az állandó kemoterápiát, amely számtalan kísérő tünetet és betegséget eredményezett. Tüdőgyulladása volt, szájürege kisebesedett. Tizenöt éves korában viszszaesett, akkor szintén két évig kezelték a már ismert módon. Idén harmadszorra támadta meg a kór: minden eddiginél erősebben. Most csontvelő-átültetésre vár. Édesanyja szintén jól ismert vendég az osztályon, alkalmanként beköltözik, jártas a "tudományban", ismeri a szakkifejezéseket. Elképzelhetetlennek tartja, hogy ne legyen a fia mellett, otthon és itt az osztályon. Látott már gyereket, aki feladta: nem evett, elhagyta magát. Ez egyenlő a halállal, mondja, és ezen a pillanaton csak az orvos, a pszichológus és a szülő segítheti át a gyereket, együtt.

A Tűzoltó utcai klinika hematológiaiosztályán négy orvos, egy pszichológus és tizenhárom-tizenhat nővér dolgozik. Ez a létszám fele a nyugat-európai kórházakban megszokottnak. Bécsben, Németországban kétszer ennyi szakember jut ugyanennyi betegre. (Az osztályon huszonhárom ágy van.) A jól ismert és úton-útfélen hangoztatott pénztelenség a legnagyobb gond, a kezelések egyre drágábbak, évről évre emelkednek az árak. Idén ismét csökkentették a gyermekgyógyászat támogatását.

-Nemcsak a kiválóan képzett nővéreket nehéz megtartani, de egyre nehezebb a legkorszerűbb kezelést nyújtani. Évről évre termeljük a veszteséget - sorolja Kovács doktor -, ám egyetlen szakember sem vállalhatja fel, hogy ne a legkorszerűbb kezelést nyújtsa. A betegek itt, a budapesti klinikán pontosan ugyanolyan ellátásban részesülnek, mint például az egyik legkorszerűbb bécsi kórházban. Az is lényeges, hogy a gyermek daganatos betegek kezelése egységes elvek alapján folyik az országban.

Az osztályon egyetlen pszichológus dolgozik.-A betegség kezdetén a szülő általában úgy érzi, nem elég erős ahhoz, hogy megbirkózzon az új helyzettel - magyarázza Zsámbor Csilla. - Elsősorban a szülőkön keresztül igyekszem hatni a gyermekekre, hiszen leginkább ők tudják erősíteni a gyógyulási vágyat, és arra ösztönözni a betegeket, hogy elviseljék a hosszan tartó kemoterápiás kezeléseket és az olyan fájdalmas beavatkozásokat, mint például a csontvelő-transzplantáció, amputáció. A legfontosabb dolog megtanulni: nem szabad bűntudatot kelteni, hangoztatni, hogy mennyire kimerítő az ápolás. Hallottam én már gyerekszájból, nem is ritkán: inkább halnék meg, nem lenne annyi gondja az anyukámnak.

A személyes találkozásokra, beszélgetésekre a műtéti beavatkozás előtt kerül sor - folytatja Zámbor Csilla. A legtragikusabb - szerencsére ma már ritkán előforduló - esetben a rosszindulatú daganat annyira elburjánzik, hogy nem lehet megmenteni a végtagot. Olykor a szülő vállalkozik arra, hogy az amputációt megbeszéljék. Véleményem szerint nem megmondani kell mindezt, hanem rávezetni. Kevesebb kárt okozunk, ha egy bizalmas beszélgetés során eljutunk odáig, hogy a gyermek maga kérdezzen rá: tehát le kell vágni? A válaszunk minden esetben az: az életed érdekében igen.

A súlyos betegség negatív élményei mellé az osztály munkatársai igyekeznek örömet csempészni a betegek életébe. A játszóházban Minna Katalin várja a gyerekeket - játszani. Kati kertészmérnök, informatikus. Szakmáját elhagyva elvégezte a felsőfokú népijáték- és kismesterségképzőt. Agyagozással, szalmafonással, bőrművességgel, üvegfestéssel naponta feledteti a betegséget.

Juhászné Somodi Rita főnővér osztja a pszichológus véleményét: óriási szükség van a szülőkre az osztályon. Ők azok, akik egész nap a kórteremben vannak, amolyan "segédnővéri" tisztet töltenek be, mindenben segítenek, részt vállalnak az ápolásból. Tegnap például hajnali háromig fent voltak. Egyszerűen képtelenek voltak elhagyni a kórtermet, mondja a főnővér.

| gyermek, pszichológus, gyógyítás, veszteség
2002-07-10 14:50:45
hírdetés
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop