Az ó- és középkorban a betegséget nem mint a szervezet biológiai folyamatát, hanem valamilyen ártó szellem vagy láthatatlan anyag káros jelenlétét értelmezték. A gyógyítás ennek a bizonyos ártó tényezőnek az eltávolítását tűzte célul, ráolvasással, imával, füstöléssel, purgálással stb. A sikert, maga a gyógyító deklarálta, akkor is, ha a beteg test netán elenyészett. Később a fertőző betegségeket okozó baktériumok, a hormonok, a vitaminok felfedezése és a sejtbiológia kutatási eredményei új alapokra helyezték az orvoslást, ám nem tűnt el a régifajta gyógyítás sem. Örökké lesznek ugyanis halálhoz vezető betegségekkel járó kilátástalan állapotok, és mágikus gondolkodásra hajlamos emberek. Így belátható ideig marad tere az irracionális gyógyászatnak. Sajnos, az ember viszonya a halálhoz nemigen változott a középkor óta. Ma sem hisszük el, hogy megtervezhetnénk életünk hoszszát, és méltósággal felkészülhetnénk annak végére. Pedig a modern orvoslás tartalma - azonos az egészséghez való alkotmányos joggal - éppen az, hogy mindenki számára elérhetővé tegye a maximális életkort. Akinek fontos egészsége megőrzése, viszonyát a környezettel harmonizálja, és évente jár orvosi szűrővizsgálatra, erre kap jó esélyt. Aki viszont nem hisz az információ hatalmában, az hajlamos hinni annak, aki azt állítja magáról, hogy ismeri az ismeretlent. Az energiaátadó, táv vagy kézrátevős gyógyítók - nem feltétlenül rosszhiszeműen - kihasználják ezt a helyzetet. Általában őszintén és erősen bíznak önmagukban, sajátos földöntúli indíttatással: azt állítják, Jézus Krisztustól vagy UFO-val érkezett földönkívüliektől szerezték meg a gyógyerőt. A hit és a tévhit egyaránt csodákra képes, de a távgyógyító vagy kézrátevő nem mindig ártalmatlan! Ha "elfelejti" betegét tájékoztatni az orvostudomány eredményeiről jóvátehetetlen kárt okozhat! Sajnos ehhez a nagyon fontos betegtájékoztatáshoz a távgyógyítók mélyen alulképzettek. Nemhogy az orvostudományi egyetem, hanem néha még a 8 általános is hiányzik, holott józan minimumkövetelmény lehetne például egy egészségügyi középiskolai érettségi! A hit erejével gyógyítók esetében felmerül egy fránya erkölcsi kérdés is. szabad-e pénzt kérni, vagy elfogadni mindezért?

A természetgyógyászat is archaizál, a romlatlan természet ideájával csábít.Igaz, hogy bizonyos növények, ásványok vagy állati termékek kedvezőek, sőt gyógyhatásúak emberi betegségekben. A "hivatalos" orvostudomány ezt a hasznot persze már rég lefölözte. Vannak olyan szerek a természetgyógyászatban, amelyek helyett, a biztos dozírozás miatt, már szintetikusan előállított változatot ajánl az orvostudomány, de a régi, bevált, természeti hatóanyagok használatával sincs baj. Azt viszont nehéz elhinni, hogy a magát mégoly elhivatottnak érző növénygyűjtő vagy folklorista, jobb eséllyel próbálkozik egy-egy új gyógyszer felfedezésére a rák, az AIDS vagy az oszteoporózis ellen, mint a világ grandiózus szellemi és infrastrukturális bázissal rendelkező kutatóintézetei! A kereslet miatt mégis ezeknek a "divatos" problémáknak a megoldására vállalkoznak. Kicsit más műfaj a homeopátia és a diétás rákgyógyítás. Mindkét esetben azt állítja a gyógyító, hogy az elfogyasztandó anyagok arányán változtatva ér el eredményt. Tudományos szempontból mindkettő jó szándékú, ám roppant szakszerűtlen kísérletnek tekinthető, amely annak ellenére, hogy embereken végzik, nem eredendően erkölcstelen, ha nem árt. Divatosak a "keleti" gyógyítók is, élen az akupunktőrökkel. Ők általában szeretik a rendszerező, materiális alapú "nyugati" tudományosság látszatába keverni magukat. Aki nem jártas az anatómiában, - és a páciensek többsége ilyen - az, mint az ügyesen hamisított pénzt, fogadja el ezeket. Mindezekért a tevékenységekért nem erkölcstelen pénzt kérni, hiszen munka és anyagigényes módszerekről van szó. Aki hozzájuk fordul, az hisz a tudásukban és a közösen kiválasztott gyógymódban. A táv és kézrátevő terapeuták esetében előbb-utóbb egyházalapítókkal találjuk magunkat szemben. A természetgyógyászoktól viszont meg lehet követelni, hogy ismerjék a természet azon részét, amelyet gyógyítani kívánnak! Bizony az orvostudományi egyetem első hat félévét érvényes szigorlatokkal igazolniuk kellene! Az anatómia, az élettan, a biokémia, a kórélettan és akórbonctan eredményes elsajátítása után, a "gyógyítás szabadsága" az övék marad. Gyakran vetik fel elkeseredett beteg emberek, hogy a társadalombiztosítás miért nem fizeti ki alternatív gyógyászati kezelésüket. Valóban, jogállami igénnyel csak akkor lenne a finanszírozás megtagadható, ha az adott módszer eredménytelensége bizonyítva lenne, vagy az önkéntes biztosítás feltételei közül ki lenne zárva. Ebben az Orvosi Kamara dolga rendet tenni! De nem szubjektív vagy pláne politikai alapon, hanem mindenkire egyformán érvényes minőségkontroll megteremtésével! Ez jobban erősítené a kamara és az orvosok tekintélyét, mint a (gyenge) konkurencia ellen indított háború.

Haskó László