A ráfizetéses egészségügy és a profit

egészségügy, finanszírozás | Népszabadság   Népszabadság

Drága technikai berendezések nélkül egyre nehezebb új tudományos eredményeket produkálni. A vezető halálozási oknak számító szív- és érrendszeri betegségeknek a gyógyítása és a megelőzése egyaránt fontos. A gyógyító és kutató orvosok a túlterheltség miatt maguk sem mindig élnek úgy, ahogyan a betegeiknek javasolják, de legalább igyekeznek - mondja lapunk szegedi tudósítójának dr. Csanády Miklós kardiológus, egyetemi tanár, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem klinikai rektorhelyettese, a II. számú belgyógyászati klinika igazgatója.

-Önt nemrégen köszöntötték a tanítványai a 60. születésnapján, s klinikavezetői kinevezése tizedik évfordulóján. Mit tart a szívgyógyászatban a leglényegesebb változásnak a pályakezdése óta?

-A szívbetegség régen is vezető halálozási ok volt, csak ez nem tudatosult ennyire az emberekben, mint manapság. Mi, akik a betegeket láttuk, úgy emlékezünk azokra az időkre, hogy milyen sokan voltak a gyógyításra szorulók, és milyen keveset tudtunk tenni. A diagnosztikai eszköztár nagyon szegényes volt. Használtunk egy EKG-t, meg a fülünket. A hallgatózást később lehetett cifrázni különféle gráfiás módszerekkel, amelyekkel regisztráltuk a szívhangokat, de ez nem sokkal több, mint a fülünk. Ma ezeregyféle invazív - tehát beavatkozással járó - és noninvazív módszer van, amelyekkel egészen pontosan föl lehet térképezni a szívet, s a gyors és pontos diagnózis nagyban javítja a gyógyítás esélyeit.

-Ön mit tart fontosabbnak: a gyógyítást vagy a megelőzést?

-Mindkettő fontos. Ha majd egyszer lesz hatékony megelőzés, az legfeljebb harminc év után hozza meg a gyümölcsét. Elismerem a megelőzés fontosságát, de nálunk most a súlyponti kérdés az, hogyan gyógyítsuk a már megbetegedetteket. A nyugati szívgyógyászat jó eredményei jelentős részben a sikeres gyógyítással vannak kapcsolatban. Szívbetegség ott is van, ahol jó a megelőzés, legfeljebb nem 50 évesen kapnak infarktust az emberek, hanem, mondjuk 80 éves korukban. A beteg embert mindenképpen gyógyítani kell.

-Pénzkérdés a hatékony gyógyítás?

-Igen. A kardiológia nagyon munka- és eszközigényes tudomány- és gyógyító ág. Nem akarok a részletekbe bonyolódni, de legalább kétszer annyi pénzre lenne szükségünk, mint amennyi most van. Számokkal igazolható, hogy megtérülne.

-Mondana példát?

-Elterjedőben vannak bizonyos tágító módszerek. A szűkült erekbe katéteres technikával ballont vezetnek és ott fölfújják - így tágítják ki az eret. A fejlett nyugati országokban ma körülbelül annyi tágításos beavatkozást végeznek, mint amennyi koszorúérműtétet. Létezik olyan módszer, amelynek során speciális anyagból készült hálót vezetnek az érbe, így a tágítás tartós marad. Valószínű, hogy a tágításos eljárások aránya tovább nő, de teljesen sohasem fogják kiszorítani a műtétet. Ám az arányok változása is óriási jelentőségű: a műtét drágább és sokkal jobban igénybe veszi a beteget. A gyorsabb gyógyulás maga is megtakarítást jelent.

-Van kedvenc szakterülete a szívgyógyászaton belül?

-Nekem az egész kardiológia a kedvencem, és a klinikai munkában minden részét művelem. Az más kérdés, hogy tudományos eredményeket inkább a szívizombetegségek területén értünk el. Hogy miért? Talán, mert itt nem volt akkora a verseny, együttműködőek voltak a betegeink, és nem kellettek hozzá olyan drága műszerek. A vezető nyugati intézetek is ugyanazt csinálják, amit mi, csak sokkal jobb körülmények között. A külföldi vezető intézetek olyan előnyben vannak, amit nem tudunk behozni.

-Lehet-e ilyen körülmények között iskolát teremteni?

-Ilyenkor van igazán szükség arra, hogy csapatot gyűjtsön maga köré az ember. Nemcsak szorgalom meg jó ötletek kellenek, hanem kitartás és lelkesedés is. Ezt csak a személyes példaadásával tudja elfogadtatni egy vezető. Így azonban, mivel mi rászorulunk a kitartó és pontos megfigyelésekre, még mindig tudunk nemzetközileg elismert eredményeket publikálni. Van olyan betegség, amelyről tankönyvi adatok ellenére mi bizonyítottuk először, hogy genetikai okai vannak. Akkor mi már húsz éve figyeltük ezeket a betegeket. A betegközelség az, ami itt még nekünk megadatik, és ez előny is a többiekkel szemben.

-Fiatal munkatársai nyilván a legmodernebb eljárásokat is szeretnék megismerni.

-Ebben minden eszközzel támogatjuk őket. Az én korosztályom viszonylag keveset volt külföldön. Jómagam mindent megtettem mindig, hogy mehessek. Jó kapcsolataink vannak Londonban, Oxfordban, Münchenben, Rotterdamban, Pisában az ottani intézetek kardiológiai osztályaival. Nagyon fontos, hogy a fiatalok külföldön is tanuljanak, minél előbb minél modernebb eljárásokat ismerjenek meg és hozzanak haza - a betegek érdekében.

-Nincs nagy kísértés, hogy kint maradjanak?

-Van kísértés, de a klinikai szakmákért nyugaton is nagy a verseny. Elméleti tudományágakban gyakran hívnak kelet-európai embert laborvezetőnek. Klinikai vezetőnek már kevésbé. Nyugaton a klinikusok nagyon jól keresnek. Egy-két évre ugyan szívesen magukhoz vesznek ösztöndíjas fiatalokat, de tartanak is attól, hogy konkurenciát nevelnek maguknak. Második-harmadik vonalban meg a magyarok nem szívesen maradnak ott. Inkább hazajönnek. Nekem nagyon sok egykori beosztott kollégám, tanítványom lett a hazai egészségügyben kórházi főorvos. A klinikának ez is az egyik feladata, hogy kiválóan felkészítse a kórházi vezető orvosokat.

-Sohasem értettem, miért keresnek olyan keveset az ápolónők. Ön talált rá valamilyen magyarázatot?

-Nem. A mi klinikánkon érdekes módon nincs ápolónőhiány. Talán azért, mert ha már megfizetni nem tudjuk őket, legalább igyekszünk megbecsülni az ápolónőket, hiszen nagyon fontos a munkájuk. Kevesebb szó esik róluk, de nagyon fontos a szakasszisztensek, a bonyolult gépeket kezelő személyzet munkája is - és őket is nagyon gyengén fizetik.

-Néhány hónapja lett klinikai rektorhelyettes. Egyetemi vezetőként mi a véleménye arról, hogy az egészségügy egyes intézményei vállalkozásszerűen, profitorientált módon működnek?

-Nem vagyok közgazdász, nem igazán értek hozzá, és megsérteni sem szeretnék senkit, de nem egészen értem, hogy ha az egészségügy egészében ráfizetéses, egy viszonylag alacsony GDP-nek igen alacsony hányada jut rá, akkor ebből hogyan telhet még profitra is.

-Mi a véleménye az universitasról, a tervezett egységes egyetemről?

-Az universitas elvileg nagyon jó, minőségileg jobb, mint a ma meglévő rendszer. De tévednek, akik azt gondolják, hogy az universitas majd olcsóbb lesz. Tartok tőle, hogy vannak, akik azt várják, hogy ha a JATE-n is van két vegyész, meg a SZOTE-n is, akkor majd valamelyik kettőt el lehet küldeni. Ha összevonjuk az intézményeket, attól a hallgatók száma még nem lesz kevesebb. Az universitas ügyében a fokozatosságnak vagyok a híve. Az összevonást az alapoknál kellene kezdeni, például közös könyvtárfejlesztéssel, közös kollégiumok fejlesztésével, a sportélet együttes javításával.

-Az orvosok sokat beszélnek az egészséges életmódról, de vajon tudnak-e ebben példát mutatni?

-A kardiológusok között az átlagnál ritkább a dohányos ember. Az emberek bekerülnek abba az ördögi körbe, hogy rossz körülmények között magasra teszik a mércét, s ennek érdekében rengeteget kell dolgozniuk. Az orvosok is túlterheltek. Jómagam például rendszeresen sportolok, de erre csak este nyolc és tíz között jut idő, s a családtól tudom elvenni azt az időt.

-Sohasem mondták a gyerekei, hogy tőlük veszi el azt a szeretetet, amit a betegek és a kollégái kapnak?

-Két fiam van, nősek, családosak. Tényleg nem sokat voltam velük. Rengeteget ügyeltem, kongresszuson voltam, dolgoztam a klinikán. Olyankor a feleségem állt helyt. Időben keveset tudtam velük lenni, de mindig igyekeztem közel kerülni hozzájuk. A sport volt a közös kapcsolat: sportoltak, kijártam a meccseikre. Ma már ők is ugyanolyan elfoglaltak, mint én. De amikor együtt vagyunk, akkor nagyon örülünk egymásnak.

| egészségügy, finanszírozás
2002-07-10 11:08:09
hírdetés
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop