Orvos- és betegellenes az új szabályozás - hallom két hónappal az új egészségügyi törvény életbelépése után az alkoholbetegekkel foglalkozó szakemberektől. Valóban úgy tűnik, hogy a törvény idevágó passzusának jó szándékú liberalizmusa nem szolgálja sem a beteg és családja, sem a gyógyításában részt vevők érdekeit.

A Jáhn Ferenc Dél-pesti Kórház intenzív addiktológiai osztálya és detoxikálóállomása a pesterzsébeti Bártfa utcában működik. Tavaly 3594 beteg fordult meg itt, a huszonnyolc ágy átlagosan száznegyven százalékos kihasználtsággal működött. Eredményei az iszonyú forgalom ellenére nemzetközi viszonylatban is meglepően jók: a WHO- statisztikák szerint a hasonló külföldi osztályok halálozási aránya három-öt százalék, itt tavaly 0,3 százalék volt.

A július elsején életbe lépett egészségügyi törvény sajátos módon egy csapásra felszabadította a nyomás alól a detoxikálót: kihasználtsága hatvan százalék alá csökkent. Mivel nem valószínű, hogy Budapest lakossága egyszeriben józanságot fogadott volna, az okokat másutt kell keresni.

Az új egészségügyi törvény szerint a beteg dönthet, vállalja vagy elutasítja a kezelést - tájékoztatott dr. Preusser Tibor, a detoxikáló főorvosa. Döntését bármikor vissza is vonhatja. Csak a "közvetlen veszélyeztető állapot" jár kórházi felvétellel, de ekkor is 24 órán belül a bíróságon kell kezdeményezni a beszállítás indokoltságának megállapítását, a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelését. A bíróság 72 órán belül határozatot hoz erről.

A gyakorlatban az történik, hogy a reggeli vizitnél az éjszaka behozott, éppen csak eszméletre tért beteg elé tesznek két papírt: írja alá a kezeléshez való hozzájárulását vagy annak elutasítását. A zavart tudatállapot ugyanis nem állapítható meg egyértelműen: ha már anynyira magához tér a páciens, hogy meg tudja mondani a nevét, akkor feltételezni kell róla, hogy képes azt is megítélni, hogy orvosi szempontból szüksége van-e további kezelésre. (Az olvashatatlan krikszkrakszok láttán egyértelmű, hogy beteg, szétszórt személyiségek kézjegyei ezek.)

De a beteg döntéséhez alkalmazkodnia kell az egészségügyi személyzetnek, a következmények pontos ismeretében is. Az elbocsátott páciens ugyanis leggyakrabban csak a sarki kocsmához jutel, hogy az elvonási tüneteket csillapítsa. Rátölt, és estére akár hozhatják be újból. Mintegy tizenöt százalékuk tér viszsza ilyen módon.

A többség elutasítja a kezelést. Előfordul, hogy éjjel huszonöt-harminc beteget hoznak be, többnyire eszméletlen állapotban, de délben már csak öten tartózkodnak az osztályon.

Orvosi szempontból katasztrofális a helyzet - fejtegeti a főorvos -, ennyi időalatt nemhogy gyógyultnak nem tekinthető a beteg, hanem még a mérgezettség sem múlhatott el. Három liter bor elfogyasztásával átlag kétszázhetven gramm alkohol kerül a szervezetbe, ám óránként csak hét, egy nap alatt legfeljebb 168 gramm bomlik le. Ugyanakkor már a beszállítás során kialakulhat egy úgynevezett "rendezett homály" állapot, amikor úgy tűnik, hogy térben-időben képes tájékozódni a beteg, pedig az állapota korántsem stabil. Ha ekkor úgy nyilatkozik, hogy elutasítja a kezelést, el kell engedni, függetlenül valódi fizikai és pszichés állapotától. Pedig nemegyszer előfordul, hogy az eszméletlen betegnél az alkohol csak állapotrontó tényező, az alapbetegség egészen más. Ilyen rövid idő alatt azonban egy "kiivott" cukorbetegséget újból beállítani vagy a káliumhiányt pótolni nem lehet. Eddig az addiktológiai osztály a kezelés után nyolc napig megfigyelhette a beteget, és állapotromlás esetén intézkedhetett. Most a kezelés elutasításával, betegségtudat híján akár életveszélybe is taszíthatja magát a beteg.

Mivel a betegek kilencven százaléka eddig is a hajléktalan volt, a tél beálltával kialakulhat az a helyzet, hogy este a "fehér taxival", mentővel behozott beteg kialussza magát, reggel visszautasítja a kezelést, elbocsátják, este visszahozzák... Félő, hogy Budapest egyetlen detoxikálójából, amelynek elsősorban a lakosság tíz százalékát kitevő alkoholbetegekkel kellene foglalkoznia, hamarosan "pesterzsébeti gyomormosószalon és csöveskemping" lesz - fogalmaz keserűen dr. Preusser Tibor.

Ez a terület eddig sem volt divatos a szakmában, a jól fizetettek közé sem tartozik, pacientúrájától hálapénz sem várható. Nemegyszer az orvosok közül is a marginális helyzetben lévők kerülnek ide. Létszámhiány, rengeteg túlmunka mellett sok egyéb is nehezíti az amúgy sem könnyű munkát. Számos kisebb-nagyobb megaláztatás éri őket nap mint nap. Hetente jelentik fel őket például olyan betegek, akiket közterületről eszméletlenül hozott be a mentő, és utána az itt dolgozókon keresik elvesztett értékeiket. Egy holland turista például, aki iratok nélkül, kirabolva, markecolás áldozataként került be, a bankkártyáját kérte számon a kórháziakon. Sok idő és energia elmegy arra, hogy bebizonyítsák, semmi közük nem lehet az ilyen esetekhez. Az értékek kezelését ugyanis rendkívül szigorú belső szabályzat rendezi, a mentőben és a kórházban felvett értékleltár minden pontjának egyeznie kell.

Az új egészségügyi törvény életbelépése óta, ha az alkoholbeteg úgy dönt, gyakorlatilag ellátatlan marad - foglalta össze a főorvos. Ez a helyzet nemcsak a betegeket, hanem a családjukat is reménytelen helyzetbe hozza. A kötelező gyógykezelés megszűnésével remény sem igen marad arra, hogy a beteg saját akaratából kigyógyuljon szenvedélyéből.