Pótlék

egyetem, jog, veszélyességi pótlék, ügyelet, ügyelet | Népszabadság   Népszabadság

A szegedi orvosegyetemen az ügyeleti díjak és a veszélyességi pótlék miatt pereskedők körülbelül kétharmada elfogadta az egyetem vezetőségének ajánlatát: megelégszenek a jog szerint járó összegnél kevesebbel, cserébe viszont az egyetem garantálja, hogy három évig nem bocsátja el őket. A maradék egyharmad ellenben változatlanul úgy véli: ami jár, az jár. Az összes elmaradt ügyeleti díjat, veszélyességi pótlékot, továbbá a kamatait fizesse ki az egyetem, és ne fenyegetőzzék azzal, hogy a pénzt csak dolgozók elbocsátása árán tudja előteremteni. Ne kényszerítse morális csapdába a jogaikat és a járandóságukat követelőket, hogy majd azért tesznek valakiket az utcára, mert ők ragaszkodnak ahhoz, amiért megdolgoztak.

Ha ugyanis nem a jog, hanem az erkölcs mezejére kerül az ügy, mondják az elégedetlenkedők, akkor miért csak a kisemberektől, a kis fizetésű műtősnőktől, laboránsoktól, beosztott orvosoktól várnak el anyagi áldozatot? Miért nem ajánlották föl éves jutalmukat, intézetvezetői, rektori pótlékukat, vagy annak egy részét a professzorok is? Jog szerint az is jár, de aki csakugyan a szívén viseli az intézmény jövőjét, az nem sokkal könnyebben áldozhatna-e a minden bizonnyal több százezer forintos havi jövedelemből, mint más a bruttó 40 ezerből? Hiszen már a perindítás mögött sem az állt, hogy az érintettek kellemetlen helyzetbe akarták hozni a nekik munkát adó intézményt, hanem az, hogy közalkalmazotti fizetésük annyit veszített az értékéből, hogy alig-alig lehet megélni belőle. Ha valaki azt mondaná, hogy nem kapnak semmiféle pótlékot, tisztességes életszínvonalat nyújtó fizetést viszont igen, annak örülnének a legjobban. Ehelyett viszont már a közintézményekben is sokszorosára nőttek a jövedelmi különbségek - a kispénzű beosztottak nem is tudják, hogy a főnökeik mennyit keresnek, miközben azok sem boldogok, mert a bankigazgatók zsebéhez mérnék a járandóságaikat.

A pereskedők és a belenyugvók egyaránt vesztesnek érzik magukat - és ők kapják másoktól a szemrehányást, hogy miért nem szolidárisak egymással.

Az orvosegyetem rektora viszont azt mondja, lehet, hogy már eddig is túl sok pénzt fizettek ki a pert indítóknak. Legutóbb ugyanis a Legfelsőbb Bíróság visszautalta első fokra az egyik ügyet, és előfordulhat, hogy az új eljárás végén a jog szerint nem is jár veszélyességi pótlék azoknak, akik pernyertesek voltak még a megyei bíróságon. Bárhogy is alakuljon a dolog: nem olyan kinyilvánított szándék, hogy elbocsátják a peres út mellett kitartókat, de nem is garantálják, hogy megmarad az állásuk. Az idei béremelést ugyan valóban csak háromszázalékos létszámcsökkenés árán lehet végrehajtani, de az egyetem vezetői szerint ennyi ember elbocsátás nélkül is elhagyja majd az intézményt.

Egyébként 1997 januárjától már mindenki kapja a pótlékokat - bár lehet, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítélete nyomán a pótlékra való jogosultságot elvesztik az érintettek. A rektor hangsúlyozza: a jelenlegi perek a 1994 és 1996 között ki nem fizetett összegekről folynak. Nem mondja tovább, de az eddigiekből az következik: ha azokban az években megvoltak nélküle a dolgozók, akkor most sem olyan életbevágó az az elmaradt pár tízezer forint.

A pótlékaikról csak az esetleges állásvesztés fenyegetésére mondtak le azok, akik lemondtak. Az egyetem érdekében csak azoktól vártak áldozatot, akik anélkül is rosszul jártak. Hogy ez így természetes-e? - lassan már nem is illik ilyen kérdést föltenni.

| egyetem, jog, veszélyességi pótlék, ügyelet
2002-07-10 11:22:24


data-full-width-responsive="true">