Gyógyítás vagy eladósodás?

kórház, egészségügyi, gyógyítás, betegek | Népszabadság   Népszabadság

A Magyar Kórházszövetség elnöke szerint a lakosság rossz egészségi állapota miatt nem kell csodálkozni a kórházi betegforgalom növekedésén. Dr. Kövecs Gyula álláspontja, hogy amíg ez a helyzet nem változik, sem a kórházi ágyszámcsökkentés, sem az intézménybezárás nem hoz megtakarítást az egészségbiztosítónak. Az orvosok nem a költségvetés betartására, hanem a betegek meggyógyítására esküdtek föl.

-Úgy tűnik, az egészségügy irányítói is belátták végre, hogy a kórházi ágyak számának csökkentésével nem lehet megtakarítást elérni az egészségügyben. Felesleges volt tehát az emberek millióit felháborító ágyszámcsökkentési kampány?

-A hatályos törvény szerint hamarosan újabb ágyszámcsökkentési tárgyalások kezdődtek volna, pedig például Csongrád megyében jelenleg is tart a per a korábbi kapacitásszűkítés miatt. A napokban tárgyaltunk a népjóléti miniszterrel, úgy tűnik, hogy az értelmetlen kórházi ágyszámcsökkentési elgondolásokat leveszik a napirendről. Az egészségpolitikusok belátták: nem az ágyszámcsökkentéstől és nem is a kórházbezárásoktól, hanem a betegek számától és a betegségek súlyosságától függ, hogy mennyi pénzt kell költeni az egészségügyre. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) ugyanis nem az ágyszám, hanem a gyógyítás, a betegforgalom és a betegségek súlyossága alapján fizet a kórházaknak. Az év első hónapjaiban kiderült, hogy a tavalyi 92 ezernél közel tízezerrel kevesebb ágyon 3-5 százalékkal több beteget gyógyítottak.

-Többen úgy gondolják, hogy a betegforgalom növekedését a több pénz reményében a kórházak gerjesztették.

-Világjelenség a kórházakban fekvő betegek számának a növekedése. Nem lehet ez másképpen az elismerten is rossz egészségi állapotban lévő magyaroknál sem. A lakosság megbetegedéseit tekintve a harminc európai ország között hazánk a huszonhetedik helyen áll. Egy kanadai napilapban a közelmúltban jelent meg egy cikk, amelynek a főcíme az volt: Egészségügyi katasztrófa Magyarországon, az alcíme pedig: A negyven-ötven éves férfiak hullanak, mint a legyek. A megállapítást kár lenne újságírói fogásnak minősíteni. A hazai statisztikák önmagukért beszélnek. Elsők vagyunk a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos megbetegedésekben, katasztrofálisan fogy a népesség, csökken a várható élettartam. Miért kellene hát csodálkozni a kórházi betegforgalom növekedése miatt? Az intézetek eladósodását kár a kórházi menedzsment manipulációjával összefüggésbe hozni. A pénzügyi válság okát okát egyedileg kell megvizsgálni.

-Erre valók az eladósodott kórházakba kivezényelt csődbiztosok. Ön szerint milyen eredménnyel járhat a munkájuk?

-Csak akkor lehet eredményes, ha az átvilágítók ismerik az egészségügy sajátos működését. Például ha tudják, hogy az egészségbiztosítótól utólag, a gyógyítást követő harmadik hónapban jut csak el a pénz az intézetekhez. Tehát augusztusban kapják meg a májusban ellátott betegek után járó pénzt. Tudni kell, hogy májusban nagyobb volt a betegforgalom, mint az azt követő nyári hónapokban. Ezért az intézetek tartalékokat képezhettek, amire ősszel, amikor ismét több lesz a betegük, szükségük lesz. Kár lenne tehát hideg, pénzügyi szemlélettel kiüríteni a raktárakat, megszüntetni a készleteket.

-Valószínűleg az orvosok nem szándékosan költenek többet a szükségesnél, mégis tény a pazarlás, még mindig sok a párhuzamosság, a kórház nem fogadja el a szakrendelőben végzett laborvizsgálatokat.

-Bizonyára előfordul a pazarlás, ezért mondom, hogy az eladósodás okát egyedileg kell megvizsgálni. Tény azonban az is, hogy az intézetek gazdasági kényszer alatt vannak, amely látensen veszélyezteti a betegellátást.

-Arra gondol, hogy a betegek nem kapják meg a szükséges gyógyszereiket, esetleg bevitetik azokat a hozzátartozókkal, netán a koszton takarékoskodnak?

-Bizonyára előfordul, hogy nem azt a gyógyszert kapja a beteg a kórházban, amit elvárna. Az is lehetséges, hogy a koszt soványabb az otthon megszokottnál. S hogy min spórolhatunk? Az egészségbiztosítótól kapott működési költségek hatvan százalékát a dolgozók bérére kell költeni. Fix az energia- és egyéb rezsiköltség is. Tehát a betegekre közvetlenül 20-25 százalék jut. Ez tartalmazza a gyógyszereket, az egyszer használatos eszközök és egyéb más kiadások összegét. A nagy kérdés az, hogy az intézet vagy a beteg bőrére játszik, a gyógyításon takarékoskodik az intézmény, vagy vállalja az eladósodást. Az eladósodás természetesen nem veszélyezteti mind a 158 hazai kórházat, de a viszonylag jobb helyzetben lévők is keményen küzdenek a fennmaradásukért.

-A tavaly eladósodott harmincnyolc kórház részleges konszolidációjára négymilliárd forintot költöttek, s egyre többször hallani, hogy a segítő szándék a visszájára sült el.

-A részleges konszolidáció valójában kamatmentes hitelt volt, amit az OEP a kórház működési költségeinek terhére előlegezett meg az intézményeknek. Ezt az év közepétől vissza kellene fizetni, de többen szeretnék átütemezni a törlesztést. Erről egyedileg kell megállapodniuk a népjóléti tárcával, illetve az egészségpénztárral. A kórházak egyébként korábban ígéretet kaptak arra, hogy az adósságaik kamatát elengedik. Ezzel szemben a hitelező cégek nem mondtak le a kamatról, valószínűleg ezt nem is tehetnék meg. Megítélésem szerint a hitelfolyósítás előtt kellett volna megvizsgálni az adósságfelhalmozás okát, s intézkedni lehetett volna az újabb adósságfelhalmozás elkerülése érdekében.

-Korábban úgy nyilatkozott a népjóléti tárca illetékese, hogy a visszafizetett hitelből egészségügyi alapot képeznek a később esetleg bajba kerülő kórházak megsegíté-sére.

-Az egészségügyi alapból tudomásom szerint semmi sem lett. Ismeretem szerint a pénz visszakerül a központi kasz-szába.

-Készül az egészségbiztosító jövő évi költségvetése. Ön szerint a körvonalazott keretszámok elegendőek lesznek-e a biztonságos be-tegellátásra?

-Az egészségpolitikusoknak nem szabad belemenniük az íróasztalnál kiötlött és min-denáron deficitmentes költségvetési terv készítésébe. Azt kell kiszámolni, hogy a lakosság rossz egészségi állapota mellett milyen betegforgalom lesz az egészségügyi intézményekben, és a gyógyítás - figyelembe véve az árak alakulását - mennyibe kerül majd jövőre. Tehát nem az ágyszám, hanem a ténylegesen várható betegszám és a betegségek súlyossága, a várható infláció mértéke döntheti el a költségvetési irányszámokat. Az azonban biztos, hogy a gyógyításhoz szükséges pénzt nem lehet az egészségügyi dolgozók számának a csökkentéséből fedezni. Hibás tehát a Pénzügyminisztérium 3 százalékos létszámleépítési elgondolása, hiszen már most is kevés az ápolónő, sok helyen kevés a szakorvos. Ha további pénzügyi megszorításokról határozna a kormányzat, el kell eldöntenie azt is, hogy milyen egészségügyi ellátás jár a betegeknek. Például, hogy egy embernek évente hány napi kórházi kezelés és milyen szolgáltatás jár a befizetett egészségügyi járulék fejében és miért kell térítési díjat fizetnie. Ne a gyógyításra felesküdött orvosoktól várják az egészségügyi ellátás korlátozását.

-Önnek mi a véleménye a kórházi ellátás színvonaláról? Jogosnak tartja-e a betegek kifogásait?

-Nagy gond, hogy hiányzik a hazai kórházak minősítése, akkreditálása. Ha ez megtörténne, a betegek is tudnák, hogy hol és milyen ellátást kell kapniuk. Az Amerikai Egyesült Államokban az akkreditálást 1918 óta végzik, a biztosító csak a minősített kórházakkal köt finanszírozási szerződést. Ugyan a kórháznak olcsóbb lenne, ha például nem altatóorvo, hanem asszisztens altatna a műtőben, de ezzel a beteg biztonsága csorbulna. Az egységes tárgyi és személyi szempontok szerint gyógyító kórházak közül választhatna a beteg aszerint, hogy például hol kevesebb a műtéti halálozás. A Népjóléti Minisztérium az amerikai biztosítási rendszert felhasználva öt hazai kórházban kísérletet folytat. Az amerikai kórházakban is alkalmazott protokollok szerint vizsgálják például azt, hogyan szolgálják ki a betegeket, milyen a fertőzési arány, pontos-e a betegek gyógyítási dokumentációja, hogyan, milyen információk felhasználásával dolgozik a kórházi menedzsment. Ezekkel a protokollokkal mérhető és összehasonlítható a kórházak munkája, amit nyilvánosságra hoznak, így nemcsak a finanszírozó biztosító, hanem a betegek is megismerhetik azt.

-A népjóléti miniszter tavaly nálunk is előírta a kórházak gyógyító munkájához szükséges tárgyi és személyi minimum feltételeket. Ezek nélkül nem kaphatnak majd működési engedélyt az tisztiorvosi szolgálatoktól. Úgy hírlik azonban, hogy minden intézmény ideiglenes működési engedélyt kapott, amiből arra lehet következtetni, hogy hiányosak a feltételek.

-Bízom benne, hogy a minimum-előírásokból nem enged a miniszter, legfeljebb későbbi határidőt szab azok teljesítésére. A betegek ellátását ugyanis nem lehet veszélyeztetni.

| kórház, egészségügyi, gyógyítás, betegek
2002-07-10 10:47:53
hírdetés
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop