Hirdetés

Új kormány - jó egészség?

egészségügy, rendszer, kormány, biztosítás |

Népszabadság   Népszabadság

A többséggel egyetértésben én is szurkolok az új, fiatal kormány sikeréért, de most már, a választások sikere után vigyázni kellene az olyan frázisokkal, mint az általános adó-, egészségügyi és nyugdíjjárulék-csökkentés az egyik oldalon, a széles körű szociális és egészségügyi ellátások, ingyenes oktatás stb. biztosítása a másik oldalon.

Nem egyszerű a helyzete az újonnan alakuló kormánynak az egészségügy reformját illetően. Egyrészt itt van egy tragikusan beteg nemzet, amelynek egészségi állapota a XX. század első évtizedeinek állapotával vetekszik, aminek komoly termelőképességi, gazdasági következményei vannak. Másrészt örököltünk egy torz, sérült, a problémáinkra válaszolni képtelen egészségügyi rendszert, amelynek reformfolyamatai odáig jutottak, hogy a megalázó munkakörülményektől és az állandó leépítés veszélyétől frusztrált, apatikus, etikai és erkölcsi normákat vesztett orvostársadalomra vagyunk kénytelenek bízni magunkat.

Tán éppen ezért nem volt véletlen a Fidesznek az az elképzelése, hogy az egészségügyi vezetés első számú posztjára az orvosok megbízott képviselőjét, az Orvosi Kamara volt elnökét állítja. Az a gondolat, hogy senki sem képviselhetné jobban az orvosokat, az egészségügyet, mint a kamara volt elnöke, elsőre nem is tűnhet rossznak. Csak ha jobban belegondolunk, akkor vesszük észre, hogy az illetőre egy lehetetlen és "áruló" szerep betöltése vár. Ahhoz ugyanis, hogy a magyar egészségügyet minőségileg fejleszteni tudjuk és a meglévő forrásokat jobban kihasználjuk, a nyugat-európai országokban a közelmúltban végbement, illetve most is zajló átalakítás ötleteit, folyamatait kell átvennünk. Ez pedig a következőket jelenti: a kórházi ágyak csökkentése addig a pontig, amikor már a kórházak aktív ágyain valóban csak az arra rászoruló, aktív ápolást igénylő betegek fekszenek; az ágyak kihasználtságának növelése jobb szervezéssel és az egyenlőbb hozzáférhetőség biztosításával; az egészségügyi segédszemélyzet (nővérek, ápolók) önálló feladatainak, megbecsülésének növelése, számuk körülbelül kétszeresére emelése; a háziorvosok szakmai felelősségének erősítése; a specialista szakorvosok számának hozzávetőleg felére csökkentése.

A Fidesz számára is egyértelmű, hogy az egészségügy gyökeres átalakítását az 1998-ban kezdődő kormányzati ciklusban meg kell oldani, mert a jelenlegi rendszer további fenntartása komolyan veszélyeztetné a lakosság egészségi állapotát és az ország gazdasági teljesítőképességét. Az átalakítás csak egyes orvoscsoportok, a jelenlegi rendszer vezetői rövid távú érdekeinek sérelmével mehet végbe. Ebben az esetben az Orvosi Kamara volt elnöke kénytelen lesz szembeszegülni volt kollégáival, volt megbízóival. A másik lehetőség, hogy kiáll a szakma jelenlegi érdekviszonyainak megmaradása mellett, ami a rendszer lassú, de biztos további rohadásához vezet.

Az egészségügyi miniszteri posztra jelölt személy egyéni lelki konfliktusánál nagyobb jelentőségű kérdés a miniszterelnök-jelölt úrnak az egészségüggyel kapcsolatos első megnyilvánulása, ami máris felháborodást keltett szakmai körökben. Véleménye szerint a tb-önkormányzatok megszüntetése oldhatja meg az egészségügy finanszírozásának, a tb körüli botrányok végleges felszámolásának problémáját. Ebben a nyilatkozatban egy fiatal generáció, a fogyasztói társadalom üzenete rejlik. Valós probléma a társadalombiztosítás gyermekbetegségektől terhes működése, amely tovább rombolja az egészségügyről alkotott amúgy is igen negatív (valós) képet. A nyolcvanas évek végének fő ötlete az Egészségbiztosítási Pénztár létrehozása volt. Ez azt jelentette, hogy külön címzett adó folyik be egy külön kasszába, amely csak az adott célra (egészségügy és nyugdíj) fordítható. Ez abban az időben okos ötlet lehetett, mivel a munkanélküliség, az egyéni adóbevallás összetett volta szinte ismeretlen fogalmak voltak, és úgy tűnt, hogy az említett módon a jövőben biztosítani lehet az egészségügy működési forrásait.

A hetvenes évek óta kialakított ellátórendszer monumentális méreténél fogva óriási fenntartási költségekkel jár. A szakma a maga jogosultságát saját kapacitásának minél nagyobb kihasználásával tudja igazolni. Az egészségügyben a mással helyettesíthetetlen emberi erőforrás iránti igényből adódóan meghatározó részt költenek személyi bérezésre. (Az Európai Unió országaiban ez az összkiadásoknak körülbelül a fele. Nálunk a megalázóan alacsony fizetések miatt valamivel kevesebb.) Ugyanígy igen költséges az épületek fenntartása. Az utóbbi években - a gyenge és ésszerűtlen kontroll következtében - erős növekedés figyelhető meg a gyógyszerre fordított kiadásokban. Ma már ott tartunk, hogy a teljes egészségügyi keret több mint 37 százalékát gyógyszerre költjük, vajmi csekély haszonnal, szemben a fejlett európai országok tíz százalékával. A meglévő pénz egy lyukas, feneketlen zsákba folyik jelenleg.

Az egészségügyi kassza hiányos bevételei is gyengítik a rendszer alapjait. Az egyéni befizetések kőkorszaki szintű információs követési lehetősége, a lehetetlen mértékű egyéni társadalombiztosítási járulékok és a biztosító hanyag és korrupt működéséről szóló hírek miatt az állampolgárokból kivész a szándék a valós mértékű bevallásra és befizetésre. De hiszen miért is tennének így, amikor a közterhek jogszabályban meghatározott mértékű befizetésére az állam is képtelen. A biztosítási rendszer elmélete szerint azok után, akik nem rendelkeznek saját jövedelemmel, az állam más forrásokból szintén befizeti az egyéni fejpénzt. Erről viszont nálunk kevés esetben van szó, de erre az állam jelenleg amúgy is képtelen.

A miniszterelnök-jelöltnek két elképzelése lehet a tb-kasszák megszüntetése kapcsán. Az egyik a rendszer államosítása, amelynek hatására valóban, külföldi példák által bizonyítottan olcsóbbá válnak a működési költségek, de ez a rendszer erősen függ az általános adóbevételektől és az éves költségvetésben kivívott részesedésétől. Ennélfogva működési költségeinek biztosítása igen bizonytalan, és létrehozásának költsége csak hosszú távon térülhet meg. A másik lehetőség a több-biztosítós rendszer létrehozása. Szintén nemzetközi tapasztalat, hogy ennek viszont a működtetési költsége jelentősebb a jelenlegi központi társadalombiztosítási rendszerénél. (A Cseh Köztársaságban 1994-ben létrehozott több-biztosítós rendszer nem egészen hat hónap alatt kimerítette az egészségügyre szánt teljes évi keretet.) A rendszer általános bevezetésének további problémája a megfelelő szakembergárda és a döntés-előkészítéshez szükséges információk célszerű felhasználási szokásának hiánya. A mai helyzetben nem várható, hogy a több-biztosítós modell jobban, átláthatóbban működjön, mint a jelen rendszer.

Mérlegelni kellene, hogy talán mégis a mostani rendszer rendbetétele, az átlátható döntéshozatali folyamatok kialakítása, illetve egy konszenzuson alapuló, világos egészségpolitikai célt érvényesítő társadalombiztosítás működtetése jelentheti a megoldást. De az is lehet, hogy nem kell annyira izgulnunk. Elképzelhető, hogy a miniszterelnök-jelölt is megfújja a kását, mielőtt megeszi.

Rékassy Balázs

a Londoni Egyetem egészségügy-gazdaságtani PhD-hallgatója

egészségügy, rendszer, kormány, biztosítás

2002-07-10 11:49:33

Hirdetés

Legfrissebb

AZ ORVOS VÁLASZOL

Szakorvosaink válaszai olvasói kérdésekre

Mielőtt kérdez, keressen orvosaink korábbi válaszai között!

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop