Makó János, az orvoskamara etikai kollégiumának elnöke helyteleníti az új egészségügyi törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, hogy az orvosnak a páciense betegségével kapcsolatos összes feltevését, gondolatát a beteg rendelkezésére kell bocsátania. Ezek szerinte az orvos szellemi termékének minősülnek, az esetleges tévedések pedig műhibaperekhez vezethetnek.

"Betegellenes, védi az orvosi mundér becsületét..." Az új egészségügyi törvénytervezet betegjogi fejezetének vitája kapcsán ilyen bírálatokkal illették a Magyar Orvosi Kamarát. A kamara etikai kollégiumának vezetői viszont arra hivatkoznak, hogy már 1991-ben, a nemzetközi szervezetek betegjogi tervezeteit megelőzve állást foglaltak a betegek tájékoztatásáról. Eszerint a beteg jogosult a saját betegségével, állapotával kapcsolatos valamennyi tény és adat megismerésére. Ha a beteg a tájékoztatásban kételkedik, azt nem fogadja el, az orvosnak lehetőséget kell biztosítania számára, hogy aggályait más orvossal, konzíliummal tisztázhassa. Konzíliumot - az ajánlás szerint a beteg vagy annak hozzátartozója is kérhet. Ezekben az esetekben a kérést az orvosnak akkor is el kell fogadnia, ha annak feleslegességéről meg van győződve.

Arra a kérdésre, hogy ezeket az elvben minden orvos számára kötelező állásfoglalásokat betartják-e a gyakorló orvosok, Makó János, a kamara etikai kollégiumának elnöke (képünkön) elismeri, hogy az orvosok nagy részének szemlélete más, ezért az etikai állásfoglalásokat sokan nem alkalmazzák a gyakorlatban. Szerinte elsősorban a fiatal orvosok nevelésére kell súlyt fektetni. Ha egy betegtől jelzés érkezik, az orvost etikai bizottság elé idézik - mondja. A testület akár 120 ezer forintos pénzbírsággal büntetheti a gyógyítót. Ha a vétség ismétlődik, a testület fél évre kizárhatja az orvost a kamara tagjai közül is, ami együtt jár azzal, hogy nem gyakorolhatja hivatását.

Makó professzor úgy véli, hogy jogi eszközökkel nem kényszeríthető ki a megfelelő orvos-beteg kapcsolat. Annak belső késztetésre kell kialakulnia. Szerinte az orvosnak nem azért kell például megfelelő időt a beteggel töltenie, mert azt törvény írja elő, hanem mert ez a szemlélete. Ezzel kapcsolatban azt is hozzáteszi, hogy a betegek megfelelő tájékoztatásához az orvosnak időt kell biztosítani. Erre azonban az ágyak és a személyzet létszámának csökkentése miatt sok helyütt ma nincs mód.

Az etikai kollégium tavalyi állásfoglalása egyebek között leszögezi: a kórelőzmény, a fizikális vizsgálat, a laboratóriumi-szövettani, citológiai, radiológiai vizsgálatok, esetleges konzíliumok vagy szakvizsgálatok eredményeit, az alkalmazott gyógyszer nevét és dózisát a beteg rendelkezésére kell bocsátani. Makó doktor cáfolja ugyanakkor, hogy a kamara szerint a diagnózis ne volna a beteg tulajdona. Szerinte addig, míg az orvos eljut a valódi diagnózisig, több lehetőséget is felvet. Ezek a találgatások, később esetleg tévesnek minősülő jegyzetek az orvos gondolatait, szellemi termékét tartalmazzák, így a kórlapnak ezt a részét - elkerülendő az esetleges kártérítési pereket - szerinte nem kell a beteg rendelkezésére bocsátani. Ha az új törvény nem tesz különbséget a beteg és az orvos tulajdonába tartozó dokumentumrészek között, ő arra biztatja majd az orvosokat, hogy gondolataikat a kórlap helyett jegyzetfüzetben rögzítsék.

E gondolattal vitázva Ádám György ügyvéd kijelentette: ha ügyfelei esetében olyan kórlapokkal találkozna, amelyekből az látható, hogy az orvos több betegségre gondolt, nem javasolná a pert. Tapasztalatai alapján azonban az orvosok gyakran nem több lehetőség között latolgatnak, hanem egyetlen, megfellebbezhetetlen diagnózist vetnek papírra.